Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

573

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

574

vendékeink közvetítésével is) fontos teendőink vannak. A többek között például:

a) buzdítsuk növendékeinket arra, bogy az iskolában megtanult énekeket és imákat otthon is el-elmondják; este s reggel otthon is rendesen imádkozzanak; az iskolában kellően elolvasott s megmagyarázott bibliai részeket otthon is fennhangon elolvassák; a templomi praedikációk alapigéit a bibliából otthon is kikeressék és felolvassák. Ezek hallattára a családi kör minden tagjában kegyes érzések gerjednek s midőn a család együtt énekel és imádkozik az iskolás növendékekkel s szent megilletődéssel hallgatja a bibliai és egyéb vallásos könyvek olvasmányait: bevittük a családi körbe a nagy fontosságú házi ájtato^kodást.

b) A konfirmáció, a vizsgálatok, családi örörnünnepélyek alkalmával osszuk ki, illetőleg ajánljuk megvételre a bibliát, imádságos könyveket, olcsó kiadványu vallásos füzeteket, a valláserkölcsi irányzatú néplapokat.

c) E szent célt mozdítjuk elő az úgynevezett gyermek-istentiszteletek, vallásos ostélyek rendezése által is. Természetesen itt is, mint a gyülekezet hitéletének fejlesztésére célzó minden munkálkodásunkban, lelkipásztorunk szives közreműködését kell igénybe vennünk.

d) A templomi szép éneklés emelésére s a vallásos áhitat fokozására nagy befolyást gyakorolnak az egyházi énekkarok, orgonák, az iskolai énektanításnál a hegedű-hangszer s a hármoniumok felhasználása.

Az ilyen módon megnemesitett vallásos kedély lesz aztán alkalmas arra, hogy tudjon is, szeressen is énekelni.

Ezen fejtegetés után bátorkodom az ügy érdekében szükséges kívánalmakat megszivlelésül a következő pontozatok alatt kiemelni :

1. Mutassa meg az istenfélő és vallásos lelkületű tanító iskolai és templomi áhitatos éneklésével, a hiterkölcstani tantárgyak tanitása alkalmával felvett énekek egy-két-három szólamu betanításával, egyházi énekkarok alakításával, a gyermekistentiszteletek, vallásos estélyek rendezésén való szives közreműködésével, a házi ájtatosság gyakorlatbavételének szives előmozdításával, hogy növendékeinek s közvetve a gyülekezet tagjainak vallásos kedélyét emelni, művelni s az igy megművelt talajba egyházi s nemzeti énekeinket gyökeresen beplántálni szent kötelességének ismeri.

2. Kívánatos, hogy újra szerkesztendő énekes és halottas könyvünkben két-három szólamu letétel szerint, s a mostani 1<31 helyett legföllebb 100—120-féle legszebb dallam felhasználásával legyenek felvéve és beosztva énekeink.

8. Ahol lehetséges templomi orgonák vagy iskolai hármoniumok szereztessenek be.

4. A hit-erkölcstani kézikönyveink s a konfirmációra készítő katechizmusaink a paedagogia mai fejlettebb álláspontjának kívánalmai szerint s úgy készíttessenek el, hogy azokban megfelelő egyházi énekeink alkalmi beosztással — hacsak számszerű megnevezés mellett is — felvéve legyenek.

5. Theologiánkon, tanitóképezdéinkan az elemi

népiskolai vallástanitás ügye s ezekben, valamint nőnevelő intézeteinkben is az egyházi énekek begyakorlására kiváló gond fordittassék.

6. Nőegyletek lehetőleg minden egyházközségben alakíttassanak, hogy gyülekezetünk nőtagjai a buzgó templombajárás, a szegényeken és betegeken szánakozás erényében ragyogjanak s a házi ájtatosságnak családi körükbe leendő gyakorlatbavételére buzdittassanak és közreműködjenek.

Dixi et salvavi animam meam.

Komárom, 1899. aug. 22.

Szalont Dániel,

csokonyai ev. ref. tanító.

Válasz a felvilágosításra.

A rDunántúli Protestáns Lap“ 34. számában Antal Gábor ev. ref. püspök ur y. y. jegy alatt közlött észrevételeimet szives volt figyelemre méltatni s az általam kifogásolt azon eljárást, hogy a szavazat szedő bizottság a legközelebb történt egyházkerületi tanácsbiró választásnál általános szavazattöbbséget kívánt, holott ezt a törvény kifejezetten nem követeli, — azon általános jogelvvel indokolja, hogy a hol a törvény végrehajtása módjáról maga a törvény nem intézkedik, ott az eljárást vagy szabályrendelet vagy a gyakorlat állapítja meg, — s hivatkozik az 1884. évi junius 29-éu Kaposvárott tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 2-ik és 4-ik pontjaira, mint a melyekből véleményem helytelen és alaptalan voltáról mindenki meggyőződhetik.

Ezen általános jogelvet én is ismerem, bár nem egészen oly értelemben, ahogyan azt a püspök ur idézi, mert p. o. én úgy tudom, hogy maga a törvény a végrehajtás módját soha sem állapítja meg, hanem megbízza ezzel az illető szakminisztert, vagy szakminisztereket, akik aztán a végrehajtás iránt rendeletileg intézkednek.

Ezért olvasható minden törvény végszaka«zában, hogy ezen törvény végrehajtásával ez és ezen miniszter bizatik meg.

Elismerem, hogy a törvény miként való alkalmazására s végrehajtására az egyházkerület szabályrendeletet alkothat, sőt annak hiányában gyakorlat is fejlődhetik ki, mely szintén kötelező erejű, — de hozzáteszem és hangsúlyozom, hogy sem a szabályrendelet, sem a gyakorlat a fennálló törvénynyel ellentétbe nem jöhet.

Igazolható ezen állításom igen sok bírói határozattal, döntvénynyel, — de csak egyre hivatkozom, és pedig, hogy én is Kaposvár mellett maradjak, az itteni kir. törvényszék 471/94. sz. Ítéletére, melyben kimondotta, hogy szabályrendelet csak annyiban érvényes, a mennyiben ez a törvény rendelkezéseivel nem ellenkezik, s semmiféle szabályrendelet a törvénynyel összeütköző intézkedést nem állapíthat meg, — mely kijelentést a pécsi kir. ítélő tábla is elfogadott.

Egyházi törvényeink meghatározzák azon eseteket, melyekben a választások érvényességéhez általános szavazat többség kívántatik, — miből a logika szabályai s a helyes értelmezés szerint az következik, hogy egyebütt ily többség nem követelhető, s ha ellenkező gyakorlat fejlődik,

36*