Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
561 UNANTULI PROTESTÁNS LAP 562 Márczet. Jézus Sirach és a socialis kérdés. A jótékonyság az érdemes szegénynyel szemben az a szabály, melyre Sirach súlyt fektet. De hát megfelel-e a gazdag e szabálynak ? Mit szól ehhez a leplezetlen igazság ? Sirachnak szomorú tapasztalatai vannak. Eltekintve azon helytől, a hol kegyes, gazdag emberekre gondol még a régi időkből, csak egyszer találunk Sirachnál utalást arra, mily boldog a gazdag, kinek az ő aranyai nem hoznak veszélyt, a ki csodálatra méltót mivel népe között kegyes adományaival. „Boldog a gazgag, a ki feddhetlennek találtatik és nem rejtőzik aranyai mögé !“ A gazdagság helyes használatához szükséges egy érzék, mely távol van minden zsugoritól, fösvénytől, önzőtől és irigytől — és épen ezen érzékben van hiány. Oly szavakkal, hogy keményebbet alig gondolhatok, Írja le Sirach a durva, büszke, az alárendelteket, tehát a szegényeket kizsákmányoló gazdag és hatalmasnak magaviseletét. A büszke, az erős a befolyást gyakorló, a gazdag előtte nagyon közel vannak egymáshoz. A ki az ilyen emberekkel érintkezik, fölveszi az ő gonosz lényüket. „A ki szurokba nyúl, bepiszkolja magát és a ki felfuvalkodottal társalog, hasonló lesz hozzá. Ne emelj fel olyan terhet, mely neked nehéz ; igy ne barátkozz magadnál hatalmasabbal. Hogy jön össze egy cserép fazék egy érc-üsttel ? Ez megütődik és amaz eltörik.“ (13, 12). Tehát a gazdag egy a legközelebbire nehezedő teher, a gyengébbeket szétzúzó durva, kemény edény. „A gazdag jogtalanságot követ el és még zsémbel is hozzá ; a szegény eltűri a jogtalanságot s még hozzá könyörögnie kell,“ mintha ő követett volna el gonoszságot. „Ha hasznos vagy előtte, munkát tol reád, s ha szükségben vagy, cserben hagy. Ha van valamid, együtt akar veled élni kisebbíteni, a nélkül, hogy maga dolgoznék. Ha szüksége van rád, rászed és reményekkel kecsegtet, szép szavakkal tart és kérdi, mire van szükséged ? Lakomái által megszégyenít (mert hát gyakran meghív), mig ki nem fosztott, kétszer vagy háromszor s végül kigunyol. Azután, ha meglát, ott hagy és fejét rázza.“ (13, 3— 7). Röviden hát nagy ür tátong gazdag és szegény között, sőt a leggonoszabb-fajta ellenségeskedés: „Minden állat szereti a hozzá hasonlót és minden ember az ő felebarátját. Minden teremtmény basonfajtájuval társul és az ember magához hasonlóhoz csatlakozik. Mint fór meg báránynyal a farkas? így viszonylik a bűnös az istenfélőhöz. Minő békesség van a hyéna és kutya közt? Vagy minő a gazdag és szegény között ? A vadszamarak a pusztában zsákmányai az oroszlánoknak, igy a szegények a gazdagoknak. Alázatos lény iszonyat a dölyfösnek, igy a szegény a gazdagnak iszonyat.“ (13, 14 -19.) Biz ezek kemény szavak, de olvassuk csak a prófétákat és megerőzitve találjuk Izrael történetében, „így szól az LTr : Izraelnek három és négy gonoszságáért hozzá nem fordulok, mert pénzen eladták az igazat és a nyomorultat egy öltő sarun.“ „Jaj annak a ki házat épit hamisan magának és felházakat álnokul: az ő felebarátjával ingyen szolgáltat és munkájának bérit néki meg nem adja,“ (Jer. 22: 13). Hasonlóan írnak egyéb próféták, sőt a classicusok is, hogy szinte bámulja az ember megfigyelésük hasanlóságát. De fordítsuk tekintetünket a jelenre és igazat kell adnunk Sirach-nak. De mig egy oldalról áll Sirach általában oda vetett gondolataira Fritsche megjegyzése : wg hl tó TikíiaTov, — addig más részről nem lehet Sirachnak az a véleménye, „hogy a szegényeknek össze kell tartaniók, a mint a különböző állatok öszszetartanak,“ — a mint Naumann Írja, tehát nrntegy testületet kell a gazdagokkal szemben képezniük, csak csak a kézzel fogható valóságra mutat rá a gazdag és szegény közt meglehetős élesen kifejlődött különbség és ellentétben. De hogy honnan származik ez és miként távolítható el, arról itt nem elmélkedik szerzőnk. Hasonló értelemben beszél tovább a zsidó erénytanitó az általános tekintélyről, melyet a gazdag élvez, a megvetésről, melynek a szegény kitéve látja magát. Egy gazdag, ka ingadozik, barátai támogatják, ha pedig egy szegény elesik, barátai teljesen letiporják.“ Lám milyen keveset tud Sirach a szegények coalitiojáról! „Ha egy gazdag bajba kerül, akadnak segítségei s ha nem beszél igazat, akkor is igazat adnak neki; ha egy alsóbb rendű jut kelepcébe, még szidják is azon felyül s beszélhet okosat, neki nem adnak igazat, Ha a gazdag beszél, mindenek elhallgatnak és beszédét a felhőkig emelik; ha a szegény beszél, igy szólnak hozzá; ki vagy te? és ha megbotlik, egészen eltaszitják.“ (13, 20—22). Ezzel összefüggésban elejét veszi Sirach ama félreértésnek, mintha a gazdagság magában véve valami gonoszság lenne, ellenkezőleg „Jó a gazdagság, melyhez bűn nem tapad.“ (13. 23.) Durvaság, szerencsétlenség, könyörtelenség a szegénynyel szemben súlyos bűn, melyhez vagyona juttathatja a gadagot. Ehhez jön a jogtalanság veszélye: Innen az intés 1 „Ne támaszkodj jogtalan javakra !“ A kereskedő van egyesen a veszélynek kitéve. „Bajosan tartóztatja meg magát egy kereskedő a megtévedéstől s egy boltos nehezen marad tiszta a bűntől.“ (26, 20). Még gonoszabbat is megért Sirach. Tudja, hogy a gazdagok a szegények vagyonából visznek áldozatot. S ne csodálkozzék, ha az ilyeneket gyilkoshoz hasonlítja, a ki a fiút atyja szemei előtt öli meg. A ki a szegénynek életét megrabolja, vérengző.“ „A ki felebarátjától elvonja élvezetét, megöli őt s a ki a munkásnak bérét magánál tartja, vérét ontja annak.“ A gazdag sok munkást és sok szolgát szokott szolgálatában tartani. Arany szabályokat ad neki Sirach ; Ha szolgád van, olyan legyen előtted, mint önmagad : mert pénzzel szerezted meg őt. Ha szolgád van, úgy tartsd, mint testvéredet; mert szükséged van az ő életére, mint tulajdon életedre.“ (33, 49. 40) „Hűségesen dolgozó szolgával ne bánj rosszul, se a napszámossal, ki életét áldozza fel. Szeresd az okos szolgát, ne tagaddmeg tőle a szabadon bocsátást!“ Itt a szolgáknak 6 évi szotgálat után, illetve a jubileumi évbeni elbocsátásáról van szó, melyről gyakran megfeledkeztek s en
