Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
Tizedik évfolyam. 35. szám.Pápa, 1899. augusztus 24. I m a. (A magyar ev. ref. tanítók országos egyesületének 1899 aug. 22-én Komáromban tartott nagy-gyűlésén elmondta Antal Gábor ev. ref. püspök, mint a nagy-gyülés diszelnöke.) Atyánk, Istenünk, a kitol száll alá az áldás minden munkánkra, téged keres lelkünk égi vágyódással e reggeli órában. Oh szállítsd alá szent lelkedet reánk, hogy annak világossága derítsen fényt munkálkodásunkra s tegye azt áldásossá édes hazánkra, szeretett egyházunkra, tegye alkalmassá nagy neved dicsőségének előmozdítására. Amen. Bölcsességnek és erőnek Örök forrása, nagy Isten, a ki Jegyen]“ szavaddal adtál letelt az egész mindenségnek, magunkat megalázva, nagyságodat imádva borulunk le előtted ez órában, hogy elvonatkozva a világtól lelkünk szárnyain emelkedjünk te hozzád s a te veled való érintkezés által lelkünk erői megújulnak. Te alkottad, óh mindenható Isten, az embert testére nézve a földnek porából, de a halhatatlan lélekben isteni lényednek egy szikráját helyeztetted belé, hogy benne a föld az éggel érintkezzék és nemes rendeltetését felismerve, minden vágyódásával, reménységével az ég felé törjön, a hol leend ismét egykor örök hazája. Tudjuk Atyánk szent fiad tanításából és saját lelkiismeretünk szavából, hogy az a mi rendeltetésünk, hogy abban a harcban, a melyet a föld folytat az az ég ellen, csak akkor lehetünk győztesek, a mikor a test vágyai, kívánságai a léleknek szolgálnak, a mikor ismerjük parancsolataidat és kész engedelmességgel sietünk azok teljesítésére. Oh de jó Atyánk, valamint testünknek ereje korlátolt, úgy gyarló és fejletlen lelkünk értelmisége is; mi könynyen eltévedünk a világ összebonyolult viszonyai között, lelkiismeretünk szavát könnyen elnyomja a világi érdekek lármája, a mi akaratunk ereje könynyen megtörik az akadályokon és szivünkben dúsan tenyészik a testiség által elhintett bűnnek magva. Oh bizony magunkra hagyatva mi meg nem állunk és ha nincs vezérünk, nincs kalauzunk oly könnyen eltévelyedünk. De te jó vagy hozzánk Atyánk, nem hagysz magunkra, eleitől fogva gondoskodtál arról, hogy •legyenek az emberiségnek már a zsenge gyermekkorban vezetői, tanítói, a kik mutassák az utad a melyen járnunk kell a kik kifejleszszék lelkünk tehetségeit, szivünk nemes érzelmeit, a kik elültessék az igazság magvait az emberi elmébe, mielőtt a tudatlanság, a vakhit, az előitelet, a babona annak helyét elfoglalta volna, a kik elültetik a gyenge gyermeki szivekbe az erényeknek csírázó csemetéit, mielőtt a bűn tövisei annak termékeny földjét felverték volna. Hála neked Atyánk, hogy adsz a hazának, a társadalomnak, az egyháznak olyan hű fiakat, a kik testi, lelki erejük teljes mértékét arra szentelik, hogy a tudomány és igazság magvait, a vallásosság és erkölcsiség csiráit’ kitartó munkával, kifogyhatatlan türelemmel hiutegetik gyermekeink ébredni kezdő értelmébe és szivébe, a kik átértve és átérezve hivatásuk fenségét és magasztosságát, szívesen fáradoznak a haza reményeinek, annak ifjúságának oktatása körül, nem az auyagi jutalomért, a melyből legtöbben kevés részt vehetnek, hanem a haza, a nemzet, az 'emberiség jobb jövőjéért, a melyben hisznek és reménylenek és a mely csak az ő lelkiismeretes munkálkodásuk nyomán következhetik be. Hála neked Atyánk, hogy ezen fontos ügy a nevelés ügyével foglalkozó buzgó és lelkiismeretes tanítóknak adod hű 35
