Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-18 / 25. szám
395 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 396 hogy a törvényjavaslat-tervezet egységessé teszi az államvizsgálatot s ily módon szakit a jogi szakoktatás természetével ellenkező bifurkáció rendszerével. Többé kevésbbé lényeges észrevétel után arra kéri a felirat a minisztert, hogy ejtse el azt a tervet, mely szerint csak a királyi Táblák székhelyén lehessen vizsgálatot tenni, mert ha ez törvénynyé lesz, azok a jogakadémiák, melyek nem esnek a táblák székhelyére, teljesen lehetetlenné lesznek téve, továbbá kéri azt is, hogy a vizsgáló bizottság elnöke ne biró, hanem tanár legyen, mert ezzel a vizsgázandók könyebben érintkezhetnek. A javaslatot Tisza Kálmán indítványára a kultusz miniszterhez terjesztik. Most Molnár Béla, mint a közjogi bizottság előadója bejelentette, hogy gróf Khuen-Héderváry borvát bán Kun Bertalan püspökhöz átiratot küldött, melyben tudatja, hogy a horvát- és szlavonországi helvét hitvallású evangélikus egyház külső jogi viszonyaira vonatkozó tör vényeket megalkották és azok szentesitést nyertek. Ezek után bekövetkezett az az állapot, hogy az ev ref. egyház törvényei Horváth- és Szlavonországban is érvényre' emelkedtek. Tekintettel azonban arra, hogy ebben a törvényben vannak olyan pontok, melyek a horvát törvényekkel nem egyeznek meg, szükségessé vált az ilyen pontok módosítása. E módosítások keresztül vitelére és az uj horvátországi törvénynek az életbeléptetésére elfogadták a közügyi bizottság tiz pontból álló javaslatát. A délutáni ülésen az adóügyi és az iskolaügyi bizottság javaslatait tárgyalták. Ezzel a rendkívüli konvent befejezte tanácskozásait. A konvent befejeztével az egyházi bíróság ült össze Tisza Kálmán elnöklete alatt, hogy ítélkezzék Begedy Lajos gyöngyösmelléki lelkész fölött, aki — a hívek panasza szerint — jóváhagyás nélkül, az egyház pénzéből épitetett lelkészlakot, azonfelül összeférhetetlen természetű olyannyira, hogy a gyöngyösmellékiek már templomba se akartak járni, többen pedig közülök felekezetnélküliekké lettek. Áz egyházmpgyei biróság Begedyt száz forint pénzbírságra ítélte; az egyházkerületi biróság Begedyre nézve kimondta a hivatalból való elmozdítást. A konventi biróság az egyházmegyei biróság Ítéletét hagyta helyben. Nyílt válasz Vágmelléki urnák. Nincs szerencsém Vágmelléki úrhoz, de felteszem» hogy lelkészszel van dolgom s épen azért nagyon csodálkozom a felett, hogy az általam mondottak s az idéztem §-ok között nem találja meg az összefüggést. Ne térjünk el a vita ama tételétől, melyből az részemről kiindult, t. i. hogy „a lelkész külömb szakember a gyak. tanitás terén is, mint a tanító,“ melyet én tagadni vagyok báter ma is. Az egyházi törvény 447 §-a — tessék csak kérem jól elolvasni — mindenütt és következetesen többes számban beszél, az iskolák látogatását „rendszerint 2 (kettő) tagból álló bizottság11-ra bizta. A ki a bizottság fogalmával tisztában van, az komolyan nem állíthat olyan kép'elenséget, hogy az a „rendszerint 2 tagból álló bizottság“ feltételes, az 1 (egy) tagból is állhat. Azután meg a mi nincs rendszerint — engedelmet kérek — az inkább rendetlen, mint feltételes. Igaz, hogy nincs kimondva az, hogy az iskolalátogató bizottság egyik tagja tanitó legyen. De a törvény szövege kimondja, hogy alkalmas legyen, A 447. § első pontja szerint a lelkész és tanitó ex offb alkalmasak, de az a más“ nem mindig alkalmas. Az a „arra alkalmas''* — ha nem tévedek — azokra az egyénekre szól, kik esetleg az egyházmegye kötelékeiben tanügygyel elméletileg és gyakorlatilag foglalkoznak mint a polg. iskolai, tanitóképezdei tanárok stb. Csak nem gondolja Vágmelléki ur, hogy az iskolalátogatási teendőkre minden ember kivétel nélkül alkalmas ! ? A 447. és 450. §-ból az általam mondottakat — szives kívánságának engedve — igy magyarázom ki: Az iskolák látogatására szervezett bizottságokban a lelkészek sokkal magasabb és sokkal fontosabb legyen ellenőrzésére hivatvák, mint a módszertan sűrűn változó, apró, bár fontos kérdései. Az iskolalátogató bizottságokban ők nem mint szakemberek, hanem mint az egyetemes egy* ház eminens képviselői vesznek részt, hogy meggyőződést szerezzenek arról, vájjon az iskola megfelel-e annak a várakozásnak, melyet vele szemben egyetemes ev. ref. egyházunk felállított?! Van-e annyi gond fordítva a vallásos nevelésre, a hamisítatlan prot. szellemre, a menynyit mindnyájan joggal várhatunk ?! A tanítók és a más arra alkalmas egyének pedig a specialis szakérdekeket képviselik t. i. hogyan, mi módon történt a tanitás ? megfelelt-e a legjobb s legújabbnak elismert módszertani elveknek ? a növendékek a helytelen módszer miatt nincsenek-e túlterhelve ? stb. Ha nem azokat képviselik, akkor feleslegesek. Ha pedig azokat képviselik a minthogy logikus gondolkozás szerint azokat kell képviselniük, mert mást nem is képviselhetnek, akkor a 447. §-t illetőleg, az általam mondottakra vonatkozólag, azt hiszem, megadtam Vágmelléki urnák a kívánt feleletet. A mi pedig a 450, §-t illeti, a fentebb e’mondottak ide is vonatkoznak. U. i. az egyházmegyei tanügyi bizottság „szakértő-véleményező testület,“ melynek a 447. § első és utolsó pontja szerint, annyi tanitó, illetve arra alkalmas — tehát szakember — tagja van, a hány Inlké.-z s igy bevégzett dolog, hogy az iskolában a tanítót tartja a törvény is az igazi szakembernek. így van megtartva az autonómia szelleme, megvédve kellőleg az egyház érdeke s biztosítva a szakképzettség befolyása az iskola és a tanitó érdekeinek szempontjából. A 447 § szerint a lelkész maga végezheti az összes iskolalátogatási teendőket, mellé van rendelve tanító vagy más arra alkalmas egyén, mert a lelkésznek se ideje, se alkalma nincsen arra, hogy a gyak. paedagogia terén versenyezhessen a tanítóval, Végezetre még annyit: ha az én felfogásom helytelen a kérdéses §-okra vonatkozólag, mi szükség van akkor iskolalátogatási, meg tanügyi bizottságra? Egyébként világosságot vet ez ügyre az egyházkerület! „Rendtartás“ 12, 30. és 35. pontja is, melyek az én felfogásom mellett bizonyítanak. Ezek után, hogy mennyire törvényes formában van megalkotva a komáromi egyházmegyében az iskolavizsgáló bizottság s mennyire alkotmányos az ottani tanügyi bizottság, melynek 11 lelkésze és 2 tanitó s más arra alkalmas tagja van, mindenki világosan tudhatja. Midőn kijelentem, hogy a vitában mindenkor egyházam és iskolám érdeke és meleg szeretető vezetett, részemről a vitát befejezettnek nyilvánítom. Végh István, tanító'
