Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
Tizedik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1899. junius 4. #■ -A. lap szellemi részét illető közlemények: a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére ktil<3endők. Az egyház és iskola köréből. i dunántúli ev. ref, cgyházkerölet hivatalos közlönye. —i—SHr-Megjelenik imden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre 3 írt), hirdetések, reelarnatiók Faragó János főmnnkatárs ozimére küldendők. Tábori lelkészek. (Vége.) II. A protestáns tábori lelkészek pgy státust képeznek e címen: «K. u. k. evangelische Militär Seelsorger.» A szabályzatokban ugyan mines meg, de azért közhasználatban van az «A. C.« és «H. C.« megkülömböztetés s igy nincs meg a lehetősége annak, hogy evang. H. C. helyére evang. A. C. neveztetnék ki, vagy megfordítva. Ezen ne is aggódjunk. Az elnevezést megmagyarázzák az ausztriai viszonyok. Ott ugyanis mindkét felekezetű protestáns lelkész «evangelisch «-nek mondja magát s csak nagy sokára vehető ki belőle az A. C. vagy H. 0. Miudkettő Luther-köpenyt hord a táblácskákkal, de törvénybe iktatott elnevezésük is: »Evang. Augsb. Conf. és Evang. Helv. Confession.» Míg nálunk az 1895. XLIII. t.-c. 6. p. «evangélikus református és ágostai hitvallású evangélikus» protestánsokat külömböztet meg. Hogy az elkülönítés az ausztriai vagy magyarországi megkülömböztetés szerint történjék-e, az nem lényeges, a fő az, hogy nem engedhető meg a két felekezetnek egy statusba olvasztása ilyeu önkényes módoü, már csak azért sem, mert igy még a görögökkel szemben is rang és létszám csonkítás észlelhető. És addig, inig az Unió törvényileg ki nincs mondva, mi jogon is merészel a hadügyminisztérium vagy bármiféle hatalom dogmatikai és liturgiái eltérések összeolvasztásába fogni ?! Ha eddig talán nem tudta, jó lesz ha az illetékes körök tudomására hozzák, hogy a két prot. felekezet között a nagy türelmesség és testvériség mellett is nincs még olyan egyházi rokonság sem, mint a görög katholikus és görög keletiek között, mert ezeknek a tábori kápolnájuk egy Sollbestand ot mutat fel, inig a protestánsoké nem ugyanaz s egymástól meglehetősen eltérő szertartást is követnek. Könnyen érthető ugyan a protestánsoknak egy kalap alá foglalása; mert hát igy 8 prot. lelkészszel dicsekedhetik a hadsereg, ha pedig külön említetnének, akkor mindegyiknek csak 4—4 maradna s igy aztán kettővel lenne több papja mindegyik protestáns felekezetnek, mint a mohamedánoknak. He hát ha emlegetik külön, ha nem a két prot. felekezetet, mégis csak úgy van az szégyenére mindazoknak, a kiket illet, hogy csak kettővel több a református tábori lelkészek száma, mint a mohamedánoké. Azért említenek tán, illetve soroznak bennünket egy elnevezés alá, hogy mégis az igy kimutatott 8-as szám elég tekintélyes a mohamedánok 2-tese mellett!? Bármi alapon történt azonban az egy státusba sorolás s bármi intenciók tartják azt fenn, tovább nem nézhetjük anyaszentegyházunk ily nemű ignorálását s nem nézhetjük szó nélkül egyházunk representánsai a tábori lelkészek helyzetét, a kik azonban nem emelhetik fel szavukat ügyük mellett sovány kenyerük kockáztatása nélkül; azért kell, hogy a prot. egyház egyeteme tegye magáévá a kérdést s hasson oda, hogy felekezetűnk jogai s egyházunk tekintélye csorbítást ne szenvedjenek még a hadseregnél sem. III, Végül a mi a hivek lelki gondozását s a hitoktatást a katonai intézetekben illeti, erre nézve is rengeteg kívánni valót hagy fenn a mai állapot, A katholikusok havonként látogathatják híveiket, a protestánsok pedig csak évente kétszer utazhatják be hivatalos leikészi kerületüket. Igaz, hogy 23
