Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-14 / 20. szám
317 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 318 rintot, mit e cimen a szegény jelöltek fizettek, az álállamkincstár valóban meg sem érezi. — Becsben ápr. 23-án D. v. Zimmermann 32 katholiku-it vett át az ág. ev. egyház kebelébe, konfirmáczió, fogadás és az úri szent vacsora által. Teplitzben ismét 39, Turnban pedig 50 személy lépett át a protestantizmusra. Turnban már, mivel 100-an vannak, mégis kezdték a gyülekezetté alakulást. Az evang. templom számára 6 egyén 12000 írtért fundust vásárolt. Ajándékul kaptak 10,000 téglát; továbbá 8 an 500—500 kcroüát ajnlottak fel. — Csehországban, Brüx-ben is, a hol az ev. gyüle kezet je'enleg körülbelül 900 lelket számlál, igen élénk az evangeliomi mozgalom. Márczius közepe óta oly nagy számban sereglenek az evangéliomi istenitiszteletre, hogy a gyülekezet most már minden vasárnap tart istentiszteletet, holott eddig évenként csak húszszor tartott. Az istenitiszteletek számának megszaporitása mellett is annyira túltömött a templom, hogy a nyitott ajtók mellett az előcsarnokban is álldogálnak áhitatos hallgatók. Eddig tényleg 69-en tértek át; igen örvendetes, hogy ezek mind mély és meleg érdeklődést tanúsítanak az evangélikus ügy iránt. Vannak uj jelentkezések is, a falukról is. A nők is nagy érdeklődést mutatnak. — A házassági eskü kérdéséhez. E b. lap 19. számában Mező Lajos „Vélemények“ c. cikke utórészében az „u. n. polgári házasok esketésének eltörlését“ úiditványozza. „Miért esketünk — úgymond - midőn igen gyakran hamis esküt fogadunk el.“ „Kérdem : miért kell esküdni azoknak, a kik nem szeretik egymást.“ Értesülésem szerint több lelkész is aggódik, hogy egyik-másik esetben hamis esküt fogad el. Sokan megütköznek a régi eskü forma ama, csakugyan kifogás alá eshető szavaiban : „szeretem, szeretetből vettem (vagy veszem) hozzám feleségül.“ (Ugyanaz az eset a nő megfelelő szavainál). En azt hiszem, hogy a fönt említett megütközést s az általa okozott aggodalmat igen könnyen meglehet szüntetni, illetve ki lehet kerülni. S Mező Lajos s a vele egyetértőbe véleménye megváltozhatik, ha nem ragaszkodunk betű szerint a régi esküforma fent idézett szavaihoz. S ugyan ki kényszeríti e ragaszkodásra a lelkészeket. En a polgári házasság behozatala óta igy adom elő az esküforma kérdéses részét. : „Esküszöm . . . hogy törvényes házastársamat, a ki kezemen van (a kinek kezén vagyok, vagy kezét fogom) mint házastársamat szeretni jogom egész életemben stb. A házassági eskü éppen arra való, hogy a házastársakat megtartsa az egymás iránti szeretetben. Az eskü emléke folyton figyelmeztesse őket a kötelességre, melyet e szavakban fogadtak: „szeretni fogom.“ Ezt meg is magyarázhatjuk az esketés előtti beszédben, meg a farsangi prédikációkban. Es megmagyarázhatjuk a hirdetési idő heteiben, midőn a régi szokás szerint a vőlegényt az esti órákban (mikor rá ér) a menvaszszonyt pedig reggeli időben, köznapon, vagy vasárnap d. u. a vallás igazságaira, a kér. kötelességekre oktatjuk; az imádságokat elkérdezzük, illetve velük megtanultatjuk. A föntiekben megadtam s még egyszer öszszefoglalom feleletemet Mező Lajos azon kérdésére: „Miért kell esküdni azoknak, a kik nem szeretik egymást ?“ Azért, hogy maguk és mások, főkép az Ur előtt nyilvánítsák, hogy ha ez óráig nem szerették is egymást; ha vagyoni, testi, szóval bármi külső érdekből léptek is házasságra: esküjük óta kötelességöknek tartandják az egymás iránti szeretet. Az eskü után, hogy annak fontosságát kiemeljem, figyelmeztetem őket, hogy csak úgy lesznek boldogok, ha azt az esküt megtartandják. Végül mint a Jézus Krisztus hiv. szolgája, nemcsak törvényes, de hitestársaknak is nyilvánítom őket röviden áldást kérvén reájok. Ezután következik a szokott imádkozás. Magyar-Lad. Horváth Imre, lelkésztanitó. — Megrendítő eset történt április 28-án Alsó- Hahóton, Zalamegyében. Adorján Ferencz fiatal legény egyike volt a n.-kanizsai missiói egyház legbuzgóbb híveinek. Nem csak a nagyobb ünnepek, de közvasárnarok alkalmával is bejött a távolból, hogy Isten iránti háláját az ősei által is gyakorolt reform, egyház szertartásai szerint mutassa be. Az 1899. év elején azonban nagy változás történt Adorján lelki világában. Egy napon két hahóti polgár kíséretében jelent meg a reform, miss, lelkész előtt és remegő hangon jelentette ki, hogy a róm. kath. vallásra tér át. Adorján viselkedése tétovázó tekintekiutete elárulta, hogy nagy^ lelki küzdelmet áll ki. Később a missiói lolkésznek négy szem között azután töredelmesen elbeszélte áttérésének okát. A múlt év végén a keszthelyi apátság nehány száz holdnyú alsó-hahóti birtokát bérbe vette Adorján. Dunst apát az érintkezés alkalmával megtudta, hogy bérlője reform, vallásu, azonnal megfogamzott tehát agyában a gondolat, hogy Adorjánt áttériti. Hogy czélját elérje, a bérletnél koncessiokat tett, sőt atyailag Adorjánnak feleséget is ajánló t, Rupp János korpavári földbirtokos Lányát. Adorján mindkét ajánlatot hálásan fogadta. A jő vő szép reményei s tán némileg a szerelem mámorban ringatták lelkét. A múltat feledve, teljesen a jelen s jövő lebegett szeme előtt s daczára a reform, lelkész figyelmeztetésének, intésének, elhagyta a reform, vallást, utóbb már azzal indokolva, hogy jegyese különben nem esküszik meg vele. Alig néhány hónap telt el azóta, de Adorján Ferencznek, mint hozzátartozói mondják, soha nem volt nyugalma. A jókedvű, szorgalmas, törekvő fiatal ember izgatott, nyugtalan, egyenetlenkedővé lett. Atyját Adorján Mihály jómódú polgárembert is végtelenül bántotta fiának hithagyása és a miatt igen gyakrau tett neki szemrehányásokat. Április 28-án reggel is hitehagyottnak nevezte Adorján fiát, a mire az oly haragra lobbant, hogy atyjára botot emelt. Adorján Mihály pedig fegyverhez nyúlt és egész közelről fiára lőtt kétszer az egyik golyó szivét a másik fejét és szivét roncsolta szét. Adorján Mihály ezután megmosta kezeit, felöltötte kabátját, bejött Nagy-Kanizsára s a bíróság előtt könnyezve beszélte el a megrendítő esetet. Adorján Mihály egyházas-rádóczi származású értelmes 57 éves vallásos érzelmű polgár ember, most mint gyermekgyilkos a n.-kanizsai törvényszék börtönében várja büntetését. E szomorú eset intő tanúságul szolgálhat arra nézve
