Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-23 / 17. szám
271 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 272 elégedetten, a midőn azon meglepetés érte, hogy nagyt. Kacséh Lajos utódjául a kisbajom! II. osztályú egyház lelkészéül egyhangúlag hivatott meg 1877-ben. Bár nehezére esett az elválás szeretett galamboki gyülekezetétől, de jó reménynyel foglalta el uj állását 1878-ban, hol ismét sok gond és munka várt reá. Itt lelkészi működésén kivül közhivatalt is viselt, de különösen a helybeli iskolának felügyelete s a gyermekek oktatása volt kedvelt foglalatossága. Mint tanügyi bizottmányi elnök és mint a csurgói főgimnázium tápintézetének felügyelője, de mint lelkész is hivatalos működésében való rendszeretete által tűnt ki. Tevékenységében azonban egy kinos szenvedés akasztotta meg az élete delén levő erő teljes férfiút. Ekkor a közhivataloktól visszavonulva, csupán gyülekezetének élt, mindaddig, miglen lassan, lassan szenvedése meg nem bénította erejét. Egykori erőteljes alakja megtört; érces hangja gyöngülni kezdett s e miatt a rendkivüliséghez szokott gyülekezet nehány türelmetlen tagja panaszt emelt egyházi hatóságánál, segédlelkészt kérve beteges lelkészük mellé. A mint ezt megtudta a szenvedő, önérzetes s hivatalos kötelességét még mindig híven teljesítő lelkipásztor: méltó megdöbbenése következtében agyszélhüdés érte, mely eltörölt emlékezetéből mindent, a mi fájhatott. Sem öröm, sem bánat nem létezett többé számára, inig nem a könyörülő Isten az örök világosság hajlékába hívta hitbuzgó lelkét. Folyó évi március hó 7-én délelőtt 10 órakor hunyt el neje ápoló karjain. Gyászoló özvegyén kivül fia Jenő kesergi a páratlan jóságu édes atya elhunytát. Legyen áldott a hű munkás emlékezete! Xegyes knzlEményG^. — Gyászhir. Mélyen megilleted ve vettük és közöljük a következő gyászjelentést: „A debreceni ev. ref. főiskola összes tanszakainak tanárai fájdalmas részvéttel és az Ur akaratán való keresztyéni megnyugovással tudatják, hogy szeretve tisztelt kartársuk, nagytiszteletü Tóth Sámuel theol. akad. tanár ur, életének 61-ik, érdemdús tanári működésének 33-ik évében, folyó április hó 18-ik napján, hajnali 3 órakor jobblétre szenderült. Temetése folyó hó 20-án délután 3 órakor leend. Debrecen, 1899. április hó 18. Legyen áldott emlékezete!“ — Meghívó. A pápai ev. ref. főiskolai gyorsirókör 1899. április 23-án d. u. 3 órakor az uj kollégiumi épület dísztermében irásversenynyel egybekötött Markovits-ünnepélyt tart. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Dr. Kapossy Lucián, tanárelnök. 2. Irásverseny, (Percenként 180 szótag). Dij : 1 drb körmöci arany. 3. Em-lékbeszéd Markovits Ivánról. Tartja: Stern Gyula, a gyorsírókor ilj. elnöke. 4. Markovits Iván halálára. Irta: Révi Adolf, szavalja : Izsák József VII. o. t. 5. írásverseny. (Percenként 150 szótag). Dij : 1 drb 10 koronás arany. 6. Felolvasás a gyorsírás köréből. Tartja: Schor Ernő, a gyorsírókor titkára. 7. Látványos irásverseny. 8. A versenydijak kiosztása. Pápán. 1899. az ev. ref fötanoda — Helyreigazítás. Az igazság érdekében kötelességemnek tartom, a kezeim között levő hiteles jegyzőkönyvi pontok alapján, vagyis a valósággal megegyezően kijelenteni, hogy az ifjúsági képzőtársulat nem a Főiskola utcának, hanem „a város valamelyik utcájánaku elnevezését kérte, „a nagy költő emlékének áldozva Petőfi utcának elnevezni.“ Kiváló elismeréssel adózom Lamperth Lajos városi tanácsos urnák, hogy a képviselő testület előtt „Petőfi nevéről az uj utcát elnevezni hozta javaslatba,“ az 1898. nov. 12-én tartott városi képviselő testületi ülés jegyzőkönyve tanúskodik ugyan a képzőtársulat azon kérelme mellett, hogy az ifjúság „a város egyik utcáját kérte Petőfi névről elnevezniarról azonban felvilágosítást nem ad a jegyzőkönyv, hogy a tanács javaslata ellenére miként hozta a képviselő testület egyhangúlag azon határozatot, hogy Petőfiről a régi Főiskola utcáját nevezi el. A tényállás tehát ez : az ifjúság a város egyik utcáját Petőfiről kérte elneveztetni, a városi tanács az Uj utcát hozta javaslatba, a képviselő testület pedig egyhangúlag a Főiskola utcát jelölte ki erre és a felavatás napjáig nem volt senki, a ki ezt az ügyet szóba hozta volna nyilvánosan, vagy a kit a főiskola iránt való kegyelet, esetleg a határozatnak idejében való megfelebbezésére sarkallt volna ? Most már minden későn vau „Pgy emlékjellel szegényebbek lettünku czimü vegyes közlemény í 14. szám) vádolni senkit nem akart és meg is vagyok győződve afelől, hogy minden elfogulatlan olvasó abból csak egy, az alma máter iránt melegen érző memento-t, de sértést semmi esetre nem olvashatott. Thúry Etele, ref. lelkész. — Olvasóink b. figyelmét van szerencsénk felhívni a várad-velenczei műkertészeti és rózsafatelepre N&gyváradon, mely ma az osztrák-magyar monarchiában a legnagyobb és legmegbízhatóbb kertészeti telep. Több mint százezer drb. nemesitett rózsa van eladásra készen s oly jutányos árban árusítják, mely árrakkal ez ideig egy kertészet sem bir versenyezni. Azonban ezen a telepen nem csak rózsát, hanem mindenféle kerti czikkeket lehet beszerezni p. o. gyümölcsfa, diszfa, díszcserjék, kerti és szobai dísznövények, menyegzőre csokrok, koszorúk, díszítésre való évelő virágok, virág és veteménymagvak stb; — megjegyezzük, hogy a fenti czég kívánatra ingyen és bérmentve azonnal küld árjegyzéket. Pályázat. A b.-somogvi ev. ref. egyházmegyébe kebelezett kís-bajomi egyház rendes lelkészi állására pályázatot hirdetek. A lelkészi állás javadalmazása 104G forint és igy az egyház Il-od osztályú. A pályázat lejárati határideje: 1899. évi május hó 13. déli 12 órája. , A pályázók felszerelt kérvényüket Barakonyi Kristóf b.-somogyi espereshez küldjék be, Homokszent- Györgyre. (Postahely.) Kelt Rév-Komárom, 1899. ápril 16. Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök. SZERKESZTŐI IZENETEK. — P. K. Megkaptam; köszönöm. V. G. A. Sz., M. L. 0. és V—S. A jövő számban. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kis József. Főmunkatárs: Faragó Jánosbetűivel ny. Kis Tivadar.
