Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-23 / 17. szám
Tizedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1899. április 23. A konfirmációra való készítés. A konfirmációra való készilós napjait éljük. Bizony furcsán vagyunk egy kicsit. Jó ideje már annak, hogy a konfirmációra való készítéshez jó tankönyv megiratását sürgöljük. 1897-ben már oda jutottunk (Egyhkr. kgy. jkv.) 153 1.), hogy az 1895- ben e célból hirdetett pályázat eredményeként Fülöp József körmendi lelkész munkáját 100 frttal honoráltuk. És — és tankönyvünk még ma is a régi. Mi lehet ennek az oka? Talán kicsinyes akadékoskodás, hogy ne a pályadijat elnyert munka fogadtassák el közhasználatra ? Ezt gondolni nem lehet. A feltett kérdésre megadják a feleletet az illető jegyzőkönyvi pontok. Mi történt? 1895 október havában kihirdethetett a pályázat. A pályázóknak a munka tartalmát óo módszerét illetőleg csupán ennyi tájékozást nyújtott a hirdetés: a szerző az ev. ref. egyház hitelvei és tantételeinek megfelelően, lehető rövid és népies keretben készítse munkálatát,.. Ez voltaképen annyi mint semmi tájékozás. Mert ha a dunántúli ev. ref. egyházkerület szándékozik hiterösitésre száut kézikönyvet készíttetni, ugyan akadhatna-e olyan pályázó, a ki a siker reményével megpróbálhatná, hogy nem az ev. ref. egyház hitelvei és tantételeinek, hanem talán az ág. ev, vagy épen a r. kath. hitelveknek megfelelő munkával nyerjen diadalt?! A tájékozás második fele se mondott semmit. Hogy lehető röviden és népiesen kell az ilyen könyvet megírni, ezt is tudnia kell mindenkinek, a ki ilyen munkához okosan fog. A rövidséget itt nyomtatott ívben kellett volna meghatározni. Mindezt csak azért hoztam fel, hogy jelezzem, miszerint már a kiindulási pent se volt helyes. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy még ha csak a saját kerületünkhöz tartozó lelkészek, tanárok és tanitók körére akartuk volna is szorítani a pályázást: akkor is részletesen kellett volna megállapítanunk azt a keretet és módszert, a mely szerint a tankönyvet megiratui kívánjuk. Az 1895. évi egyhkr. jkv 93. p. szerint azonban épen nem kívántuk csak a mi embereinkre szorítani a pályázhatást. E pont u, i azt rendeli, hogy «a pályázat az összes ev. ref. egyházi lapokban hirdetendő ki.» A keret világosan tájékoztató megvonásának és a módszer egyenes megjelölésének hiánya volt a legfőbb oka, az én véleményem szerint annatc, hogy bár a pályadij kiadatott, a pályázat eredményével a bírálók nagy többsége még se volt megelégedve, s a döntés mind e mai napig se következett bee Nagy többséget mondtam, mert az 1897. évi őszi jkv 153 1. szerint a felkért 7 bíráló közül csak háromnak volt az a véleménye, hogy viszonylag a X. számú munka a legjobb. Egyszersmind megbizatott a tanügyi bizottság elnöke, hogy a jutalmazott munkát «az eddigi bírálóknak és a theol. akad. tanári karnak adja ki a két dicséretre méltónak itélttel együtt, hogy nyilatkozzanak az iránt, melyik munka volna eredeti alakjában vagy változtatással hitoktatási célra leginkább elfogadható.» A theol. akad, tanári karának bírálata úgy látszik egyik munkára se volt kedvező. Mert az 1898. évi tavaszi közgy. 60. p. szerint bár beadta jelentését, a közgyűlés mégis «felkéri püspök urat arra, hogy a konfirmációi káté pályázatán jutalmazott, valamint a különösen megdicsért II. számú munkát egy általa felkért háromtagú bíráló bizottságnak adja ki, hogy adjon indokolt véleményt arra nézve, melyek lennének azon módosítások, a melyeknek figyelembevételével valamelyik pályamunka hitoktatási célra elfogadható s kinyomatható lenne s erre vonatkozó jelentését a jövő közgyűlésre terjeszsze fel.» Az 1898. évi őszi kgy. 72. p, szerint a fi püspök ur azt jelentette, hegy a felkért bizottság, bár most már csak két munkát kellett bírálnia, «még ez ideig megállapodásra nem juthatván, munkálatával el nem készülhetett.» A munka megírására tehát adtunk 3/4 évet s 17
