Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-09 / 15. szám
1 HIN A NT ÜLJ PROTESTÁNS LaP. 238 A) Kedves lelkésztársam, testvérem az Urban és vér szerint! Nem vagy már ujjonc a pályán, a melyen állasz. Evek óta munkálkodtál már azon a mezőn, a melynek mivelésére a Krisztus szolgái elhivattak. Tudod, hogy neked nem magadat, nem emberi változó tantételeket, hanem a Krisztust kell prédikálnod, azt a ki meg/eszittetett és feltámadott a mi megigavulásunkért. Prédikáljad hát a Krisztust, úgy, mint prédikáltad eddig a sáregresi gyülekezetben, prédikáljad az ő igéjét itt, e kenesei gyülekezetben is, a maga eredeti tisztaságában. Ne a betűt hirdesd, a mely megöl, hanem a lelket, a mely megelevenít. S midőn az igét hirdeted, midőn népedet istenfélelemre, jámbor életre tanítod, midőn hiveidet a reformált kér. valláshoz való hű ragaszkodásra, a reformált kér. egyházhoz való lángoló szeretetre buzdítod, soha ne szólj tiszteletlenül a mások vallásáról. Mert a mily szent mi előttünk a mi hitünk, a mi vallásunk, ép oly szent mások előtt az övéké. Mi szerethetjük a magunk hitét, a magunk vallását a nélkül, hogy a másokét bántanánk. Ne feledjük soha az apostol mondását: „Az Isten nem szeméig válogató; előtte nincsen sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabados, hanem minden nemzetiségben kedves néki, a ki ötét féli és igazságot cselekszik.1,1 Ebben a szellemben „prédikáljad az igét; rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben ; feddődjél, dorgálódjál, intsed a hallgatókat minden szelídséggel és tanítással .“ A földet ekével hasogatják, hogy annak talaját termékenynyé tegyék. A te ekéd az isten igéje. Vesd kezedet ez uj gyülekezetben is az ekeszarvára és tartsd ott szorgalmatosán, hogy a sziveket jó termő földdé formálhassad. Mint jó pásztor, legeltesd a rád bizott nyájat kies mezőkön. Vigyázz, őrködj, hogy a nyájnak csak egyetlenegy báránykája is, a te gondatlanságod miatt el ne vesszen, vagy mételyre, zavaros folyamokra ne tévedjen. Az ige szövétnekével világosítsd meg nyájad előtt a boldogságra és idvességre vezető utat. A hit erejével emeld fel az elesetteket, biztasd, bátorítsd a csiiggedőket, csepegtess enyhítő balzsamot a fájó szivek sajgó sebére. A jó pásztor szereti juhait, életét adja a juhok-ért. Szeresd te is hiveidet. Árazd ki szereteted melegét a nagyokra és kicsinyekre, a gazdagokra és szegényekre, azokra a kik örülnek és azokra a kik sirnak. Forrj egybe híveiddel a szeretet tüze által úgy, hogy a mi azoknak fáj, neked százszorosán fájjon és a mi azoknak örömöt okoz, igazán örüljön annak a te lelked is. Mivel minden ékesszólásnál szebben beszél a tett „Légy példa a híveknek a beszédben, a nyájaskodásban, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban, “ így leszesz hű szolgája a Jézus Krisztusnak ; igy várhatod, hogy egykor meghallod majd a helybenhagyó szót: „Jól van jámbor és hiv szolgám/“ Csak ily hű szolgálattal fizethetsz meg ennek a gyülekezetnek is azért a szeretetért, a melylyel téged, mikor a községből évek hosszú során távol voltál is, emlékezetében 237_____________________ megőrzött, megtartott, s most, mikor alkalu a nyílt reá, lelkipásztorául megválasztva, szülőföldedre visszahozott. B) És most hozzátok fordulok kedves hitrokonaim, a szent gyülekezet érdemes elöljárói, nagyjai és kicsinyei! Kérlek titeket, hogy azt a szeretetet, melylyel uj lelkipásztorotokat most környezitek, őrizzétek meg az ő számára továbbra is mindenkoron. Ezután ő hirdeti nektek az Isten igéjét, ő legeltet titeket, mint Istennek seregét, az ő kezéből veszitek az Ur Jézus megtöretett testének és kiontott vérének szent jeleit, ő kereszteli kisdedeiteket, ő áldja meg az Isten szent nevében újaitokat és leányaitokat, midőn házasságot kötnek, — ő kiséri ki nyugvó helyükre kedves halottaitokat, ő vigasztal titeket bánatotokban. A Jézus Krisztus szolgája lesz ő ti közöttetek s „vigyáz, mint számadó, a ti leikeitekért.“ Hü szolgálatáért adjatok ti is neki hűséget, szeretetet, hogy „örömmel munkálkodjék közöttetek és nem bánattal.“ Hűségtekkel, szeretetetekkel tegyétek ez ekklézsia lelkészlakát rá nézve kedves otthonná, hogy maradjon ő meg mindig abban a hitében, hogy haza jött és soha ne érezze magát idegennek közöttetek ! Es kérlek titeket és pedig a saját boldogságtok, a saját üdvötök érdekében kérlek : szeressétek az isten házát, gyakoroljátok a templomot szorgalmatosán. Hiszen ez a hely az, melyről azt mondá a kegyes zso'ltáriró : „ Jobb itt, egy nap, hogy sem ezer nap egyebütt /“ Jöjjetek mindenkor szívesen e szent hajlékba és hallgassátok itt buzgó figyelemmel lelkipásztortok szavát, vagyis inkább az Urnák szavát, mert hiszen szolgáiról ezt mondá az Ur: „A ki titeket hallgat, engemet hallgat.Tehát az Urnák szavát, az Isten igéjét hallgassátok itt figyelemmel és buzgósággal, és aztán Jegyegyetek az igének ne csak hallói, hanem megtartói, cselekedői is.u Es még egyet. Egy hires iró azt mondja : „Csak ép testben lakhatik ép léleké1 Áll e mondás nem csak az egyes emberekre, hanem a gyülekezeti életre, az ekklézsiákra alkalmazva azt teszi, hogy csak abban az ekklézsiában lehet erős a valláserkölcsi élet, a mely ekklézsia anyagilag is virágzik, a melyben külsőképen is mindenek ékesen és szép renddel mennek végbe. Ha lelkipásztorotok, a hitélet fejlesztése s a valláserkölcsi élet emelése céljából, arra törekszik, hogy ez ekklézsia anyagi ügyei rendbejöjjenek, virágzó állapotba hozassanak : támogassátok őt ezen törekvésében. S ha az egyházért, a templomért, az iskoláért áldozatra hiv : adjátok meg szívesen az áldozatot, hogy az a szent örökség, mit hitbuzgó elődeitek rátok hagytak, el ne pusztuljon a ti kezeteken, hanem inkább a ti buzgóságtok, a ti nemes áldozatkészségtek folytán felvirágozzék s maradjon fen időről-időre, nemzetségről nemzetségre! . . . * * * He már nagyon is kiterjesztettem beszédem vitorláit ; bevonom hát azokat és téged, kedves testvérem, elbocsátlak kathedrádba. Egykor, évekkel ezelőtt, mint boldogemlékezetü elődöd segédje, már forgolódtál
