Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-09 / 15. szám
233 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 234 Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság, mely a konvent elé terjesztett iskolai ügyekben javaslatokkal járul a konvent elé, f. hó 4—7 napjain tartotta gyűlését Budapesten, a ref. főgymnasium dísztermében, egyházkerületünk püspökének Antal Gábornak elnöklete alatt. A gyűlésen egynek kivételével megjelentek a bizottság összes tagjai s alapos megbeszélés tárgyává tették a tárgysorozat egyes fontosabb pontjait. Antal Gábor elnök megnyitja a gyűlést s hoszszabb beszédben élénk helyeslésektől kisérve rajzolja az Egyetemes Tanügyi Bizottság feladatát; majd megemlékezik arról a veszteségről, mely a bizottságot Szász Domokos elhunytával érte s indítványozza, hogy az elhunytnak érdemei jegyzőkönyvileg örökkittessenek meg. Indítványozza továbbá, hogy egy alelnöki állás szereztessék, mint szintén, hogy a tagságról lemondott H. Kiss Kálmán helyébe a népoktatási ügyek előadására szakelőadó választassák. Elnök indítványai elfogadtatván, Szász Domokos érdemei jegyzőkönyvileg is megörüld ttetnek, alelnökivé Dóczi Imre, népoktatási szakelőadóvá Búza János választattak meg. Dr. Ballagi Géza az államvizsgálatról benyújtott s a jogakadémiáknak is megküldött törvényjavaslattal szemben részletes és erős protestáns érzülettől áthatott emlékiratban fejti ki a vidéki, s első sorban prot. jogakadémiák álláspontját, különösen hangsúlyozva azt, hogy az államvizsgálatok megtartásának a kir. ítélőtáblák székhelyeire szorítása felette sérelmes és nem is nyujta a miniszter által kilátásba helyezett előnyöket. A vizsgálat írásbeli részének megszüntetése mellett érvel. Számos okot hoz fel az egyoldalúság megszüntetése szempontjából a nemzetgazdaságtan és statisztikának, mint kötelező tantárgyaknak fenntartása mellett, s általában az egész jogi szakoktatást igen érdekes és beható bírálat alá veti. A munkálat kinyomatását az Egyetemes Tanügyi Bizottság elrendelte s azzal küldi meg a ref. jogakadémiáknak, hogy véleményüket a munkálat felől elkészítve, minél előbb küldjék be a szakelőadónak, ki azután ezen vélemények mérlegelésvei ha szükségesnek mutatkoznék, emlékiratát újra átdolgozza, s ezután az E. T. B. megbirálása alá bocsátja, mely épen e célból május hó folyamán gyűlést fog tartani. A középiskolai ügyeket Molnár Sándor és Váró Ferenc referálták. A miniszteri leiratok, melyekkel a kultuszminisztérium tudatja, hogy a kíilömböző ref. középiskoláknak mennyi államsegélyt engedélyezett, egyszerűen tudomásul vétettek. Tudomásul vétetett azon fölterjesztés is, melyet az Egyetemes Tanügyi Bizottság nevében elnök, jegyző és szakelőadó intéztek múlt év júliusában a kultuszminisztériumhoz, s melyben kifejezve örömüket a felett, hogy az országos közoktatási tanács tantérvrevíziónális javaslata közeledést jelent a ref. iskolák régi tantervéhez, azt kérik, hogy az államsegélyes ref. gymnasiumoknak engedtessék meg a bölcsészeti előtant a VII. és VIII. osztályban heti 2—2 órán át tanítani a konventi tanterv értelmében. Hosszú vitára adott okot a kultuszminisztérium azon leirata, melyben kijelenti, hogy a nem állami tanároknak nem hajandó a vasúti kedvezményt megadni, melyet az állami, sőt az állam által kinevezett községi és felekezeti tanárok is élveznek. A tiszántúli ref. tanáregyesület ez érdemben deputáczióval akart járulni a miniszter elé, s a deputáczióban részt vettek volna az Egyetemes Tanügyi Bizottság tagjai is. Már meg is volt az idő állapítva, t. i. e hó 5-ike s a deputáczió vezetésére fölkéretett Thaly Kálmán orsz. képviselő, szónokául pedig Dóczy Imre a tiszántúli középiskolák felügyelője, azonban a keresk. miniszter, Hegedűs Sándor ez idő szerint Konstatinápolyban időzvén, a deputáczió elmaradt. Határozatba ment, hogy a konvent Írjon fel a kereskedelemügyi miniszterhez, ki programmjában hangsúlyozta, hogy a vasutaknak nem csak közgazdasági jelentőségük van, s ki épen ezen kijelentésével reményt nyújt arra, hogy a középiskolai tanárok ezen jogos kívánsága, melynek betöltését nem csak az egyes tanárok magán, de a közoktatás egyetemes érdeke kívánja, meghallgattatásra lel. (vége köv.) Nyilatkozat. Hivatkozással e becses lap 11-ik számában Csizmadia Lajos lepsényi lelkész úrhoz intézett kihívásomra, az igazság érdekében ezennel kénytelen vagyok e lap érdemes olvasóinak tudomására hozni, hogy a „Dunántúli Prot. Lap“ Nagyt. Szerkesztőjének ma, március 2b-án vett levele szerént, — a szerkesztőség emlékirataink elbírálására nem vállalkozik. Nagy sajnálattal értesültem erről, mert emlékiratomhoz a szükséges egyházi, polgári és magán bizonyítékokat én már jó formán beszereztem s ezek segítségével nem lett volna nehéz a verdict-et kimondani. Kiváló tisztelettel Püspökladány, 1899. márc. 2G. Erőss Lajos, ev ref. lelkész, úgyis mint a «Debr. Prot. Lap* egyik szerkesztője. Nyílt levél nagyt. Erőss Lajos úrhoz. Igen tisztelt Kolléga ur! Vettem márc. 17-én kelt levelező-lapját, a melyen méltóztatik kijelenteni, hogy „igenis én a kihívást egészen komolyan veszem. Pár nap mnlva küldöm irataimat. Jó lesz, ha akkorára Csizmadia ur is beküldi az övéit, hogy az elbírálás azonnal megtörténhessék“ Talán kissé későn is válaszolok e levélre. Szolgáljon mentségemre, hogy a rendes napi dolgaimon kívül több komoly ok hátráltatott a válasz-adásban. Most im kijelentem, hogy a bírói tisztet el nem fogadhatom. Már az Ön felszólalásának és Csizmadia ur erre adott válaszának közlése alkalmával megjegyeztem, mint szerkesztő, hogy „meglehetősen különös kihívásáról az a véleményem, hogy azt
