Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-13 / 11. szám
171 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 172 tiv berendezés (Uram bocsá!) teljes rendezetlenség mellett sehog-ysem fér össze. S a legkevesebb 20—22 éves theológusok számára, akiknek már meg kell érve lenniük arra, hogy szabadon határozhassák el magukat, idejüknek tanulmányozásra vagy kedvtöltésre fordítását. Nagy városokban, mint Bpest., ahol megbízható családi körbe kevés apa helyezheti el gyermekét; gondos apa pedig felügyelet nélkül nem dobhatja bele a nagy városok romlottságába fiait, igen is van értelme a pezsdülővérü fiatalság számára egy-egy oly gondosan berendezett bennlakásnak, mint a bpesti Ferencz József, vagy a kolozsvári prot. theol. internátus, a bentlakó tanárok közvetlen felügyelete alatt, behatása mellett; de kérdem, van-e erre szükség Pápán, a hol a tanuló ifjúság könnyen és olcsón elhelyezkedhetik s ahol minden tanulónak minden lépését ellenőrizni lehet. Nincs. S egy részt azért, mert végre is minden internátus bizonyos mértékben tömlöcz s igy a prot. nevelési rendszerrel lényegileg elleutétes, s éppen ezért nekünk theologusainkat, akiknek hivatásuk a világtól nem elzárkózni s ennek haladási irányával nem ellentétbe helyezni hiveiket sem, mint tenni akarja azt, bár sikertelenül a megtestesült r. kath. orthodokszia, — helyesebb a társadalommal való érintkezésben, s társadalommal való contactusban nevelni leendő papi generatiónkat. Mert ha egyik-másik ügyes és hosszúlábú theologus fönn nem akad is a s.-pataki internátus kerítésének dárdái között, mint a korotnai vár (Somogy m.) visszavételekor annak palliszádján egyik bőbugyogós török (L. Istvánt! histját) mégis csak rossz nevelési példa az a kisebbeknek s rossz nevelési rendszer az a nagyobbakra nézve is, ami olyan mint a pókháló a légy, meg a dongó bogárnak : megfogja a gyengébbet, keresztül ereszti az erősebbet. Ha internátus, legyen az olyan mint a kolozsvári : az egészség s a nevelés követelményeinek megfelelő; találja föl abban az otthonban, ha már bele van zárva, mindazt az internált ifjú, amit egy modern nevelőintézettől igényelhet: parkjában jó levegőt; játékterén fesztelen mozgást, szórakozás idején társalgó-termet, olvasó-termet, ha a múzsákkal akar társalogni, fürdőt is, ha megkívánja, betegszobát is, ha megbetegszik; tisztaságot és rendet, hogy ő maga is ahoz szokjék. Megadhatnók-e mi mindezeknek csak egyikét is a szóban forgó női kórházban, mely lakásul még alacsony is, melynek még üdülő udvara, tehát jólevegője sincs, a melynek úgy lehet, hogy talaja, falazata is inficziálva van, tehát állondó otthonnak nem is való. S akkora-e azon épület, hogy a 40 képezdész és 40 tlieologus növendék, mint amennyire a succerescentia szempontjából állandó szüksége van a kerületnek, elférhet azokkal az appertinencziákkal, a melyek nélkül a legprimitívebb módon berendezett internátus sem gondolható. Vajon tett-e számítást mindezekre való tekintetből P. K. afia ? Vagy csak kedvencz ideának hódolt meg számítás nélkül. Es meggondolta-e, hogy a legjobban berendezett internátus is semmit, de éppen semmit sem ér, szakszerű és hivatott felügyelet nélkül. Es meggondolta-e, hogy ily felügyelet sem a pedellusra, — még ha háznagynak keresztelik is el, sem a konviktus felügyeletével megbízott tanár havonként való látogatására nem bízható: mert az internátusnak éppen az a rossz oldala, hogy a tömör együttlét folytán könnyen terjed benne a ragály: egy-egy rossz példa igen hamar inficziál ; tehát tekintélyt tartani tudó, mindent látó emberre van szükség. S e felügyelőnek magának is benn kell laknia az internátusbán, hogy a felügyelet állandó legyen. Vaion akkora-e és olyan-e s úgy szituált-e az a kórházi épület hogy mindezen elengedhetlen igényeknek is megfelelhet. Bizonynyal nem. De ha olyan volna is, ugyan mennyibe kerülhet ily internátus fönntartása, beruházásával, a befektetett tőke kamatával, fűtő anyagával, világításával, igazgatójával, szolga személyzetével stb. S méltó volna-e a kórházi épülethez annyi költség ? Ismétlem nem ! Hogy Patakon 150 növendék bent lakik, azt értem, hiszen a kis Patak el se tudná még azokat is a városban szállásolni. Hogy Debreezen, abban a „Várnégyszög“-ben, a mint Nagy P. zsinati elnök nevezte el a kollégiumot, ha már felépittette, fönn is tartja az internátust, az is érthető; a kis Enyed is szinte utalva van internátusra ; Bpesten is, ahol 10—15 frt egy1 hónanapos diákszoba, utalva van arra a theologia: de nincs utalva Pápán, ahol 30—40 írtért egész évre kapható tisztes szállás. Tapasztalásból beszélek; nem ist olyan régen, mindössze 17 éve, a mikor meglátogattam egyik főiskolánk internátusát, de én ott, ahol a szoba készletek össza-vissza hányt-vetettségére, pipafüstön és kártyakompánián túl, egy czétusbau sem láttam mást, még csak jó levegőt és világosságot sem ; ott ahol a fönti viszonyok közé szorult diák csak rendetlenséget lát, csak csintalankodással nem egyszer, se kétszer beszédekkel, miket aki megszokott, valóságos szenvedéllyel hajhász, találkozik s grasszáló háuyivetiséggel, s aki tanulni akar annak az lehetetlenné válik, borzadtam meg a more patrio internátusoktól. E személyes tapasztalatomban, fájdalom , káplánjaimtól nyert tájékozás is teljesen megerősített. Ilyennel akarja P. K. boldogítani a pápai theologiát. Jó Ízléséről, belátásáról fölteszem , nemcsak fölteszem, bizonyosra veszem, hogy nem ilyet akar létesíteni. Ámde a női kórházba, felügyelet nélkül, — felügyeletet pedig nem birna meg, —■ csak ilyenfélét
