Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

163

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

164

jogász embert óhajtók kerületünk világi számvevői hivatalában látni. Nem oszthatom azt a nézetet, hogy egy szakember — pl. takarékpénztári könyvelő — volna szükséges a számvevői állasra, mert itt nem annyira a könyvelés, mint a gazdasági tanácsnak jogi szempontból is szerződéseknél stb. ellenőrizése a főfeladat. Nem kell felednünk, hogy több mint félmillió frt az, a mi jelzálog kölcsönökre van kiadva, s ezekuek a jelzálogkölcsönöknek jogi szempontból kifogástalan volta is kell, hogy felülbirálás tárgyát képezze. De természetesen kell a jogi ismeret mellett a könyvelésben is jártasság Ilyen két fajta Lmerettel rendelkezett b. e. Konkoly Thege Gyula, ilyen kettős ismerete volt Rácz Gyulának s ilyen ismerettel kell birnia szerintem az ő utódjuknak is. Es aligha csalódom, ha azt állitom, hogy ebben a tekintetben egyetértenek velem „egyházkerületi képviselő“ és „egyházkerületi tanácsbiró urak is.“— N. K.

— Zászlófelavatás. Az 1848—49-i szabadságharcz félszázados évfordulóját főiskolánk tanárkara és tanuló ifjúsága egy szép ünnepélylyel teszi emlékezetessé Ez alkalomból fogja felavatni f. é.márcz. hó 15-én d. e. 11 órakor az ifjúság új zászlóját. Az ünnepély sorrendje a következő: 1 Hymnus. Énekli a főiskolai éuekkar. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Kis József közigazgató. 3. A zászlót a főgymn. ifjúsági segítő-egyesület nevében a főiskola részére átadja Faragó János elnök. 4. A zászlót a főiskola részére átveszi Antal Gábor püspök. 5. Szózat. Énekli a főiskolai énekkar. A zászló már megérkezett. Volt alkalmunk látni. Nehéz selyemből van, nemzeti színű. Egyik oldalán van Magyarország czimere, fölötte e mondás: „A haza minden előtt“ ; másik oldalán a főiskola czimere, termő szederfa, fölötte e jelszó : „A tudomány hatalomAz egész igen szép, büszkesége a magyar iparnak s a budapesti Rétay és Benedek czéget dicséri. Az egész 170 frtba került. Ez összeget a lelkes ifjúság áldozatkészsége folytán a főgymn. ifjúsági segítő egyesület gyűjtötte Össze.

—Kun Bertalan püspök urnák Fejes István nyílt levelére adott válaszából közöljük a következőket : Tanácskozásunk kezdetéu mindjárt elő is hoztam e kérdést, s erre nézve értekezletünk egyhangúlag azon véleményben volt, hogy ha ezt a törvényjavaslatot a minisztérium, vagy mi az 1848 dik évi XX. t.-cz. részben való végrehajtása gyanánt tekintenők is: akkor, az abban kimondott utasítás szerint kérnünk kellene időt és alkalmat arra, hogy a minisztérium bennünket meghallgasson, és mi nyi latkozhassunk a törvényjavaslat felől. De mivel ezt a minisztérium nem tekinti úgy, — mivel az idézett törvényre sem a törvényjavaslatban, sem annak indokolásában nincs hivatkozás ; — tehát az 1848 dik évi XX. t.-czikkben contemplált meghallgatás, vagy nyilatkozattétel elmaradását nem tekinthetjük alapos oknak arra, hogy ezen tötvényjavaslatnak mielőbbi törvénynyé léteiét bármi fépéssel, vagy kifogásokkal késleltessük. De nem tekinthetjük mi sem e törvényjavaslatot úgy, mint a többször említett XX-ik t.-cz. folyományát; hiszen mi magunk kértük, sőt sürgettük többször a magas kormányt, hogy szegényebb

lelkészeink fizetését 600, vagy 80o írtra egészítse ki, mivel azok tűrhetetlen szegénységgel küzdenek ; az erre illetékes szakminiszter ur, megértve kérelmünk jogos voltát, kész volt azt teljesiteui s bekivánta a törvényjavaslathoz szükséges adatokat, a lelkészi javadalmak összeírását, — elkészítette e törvényjavaslatot, az állam pénzügyi viszonyaira, a különböző hitfelekezetek lelkészeinek qualificatiójára és társadalmi állásukra való tekintettel. Most ebben különböző hiányokat, sérelmeket keresni, sőt ezt gyanúsításokkal illetni, ezek által a már törvényhozás elé beterjesztett törvényjavaslatnak tárgyalását, törvénynyé emelését hátráltatni: nincs ,helyén és hitfelekezetüukre nézve károssá lehet. Az által azt érlietnők el, hogy a törvény által biztosított segély ismét lioszszu időre elmaradna s kisebb jövedelmű lelkészeink ismét kénytelenek lennének a nélkülözéssel és szorongató szükséggel küzdeni, a miért hitfelekezetünk elöljárói a felelősséget nem igen vállalnák el. Ezek röviden előadva, azon főbb okok, a melyek arra bírták értekezletünket, hogy az alább következő pontozatokban állapodott meg, a melyeket javaslatként a márczius hó 24-ik napjára már összehívott kon ventre terjesztend be, elbírálás végett. A pontozatok következők : 1. A magyar kir. kormánynak a lelkészi jövedelem kiegészitésérűl szóló törvényjavaslatát nem tekintjük az 1848. XX. t.-cz. végrehajtásának, anynyival inkább, mert sem a törvényjavaslatban, sem annak indokolásában erre hivatkozás niucs. 2. E/.en törvényjavaslat által minden jogos igényeinket teljesen kielégítve nem látjuk. 3. Megnyugtató nyilatkozatra hívandó fel a m. kir. kormány, hogy az 1868. év óta az egyházkerületeknek közvetlenül, valamint az újabb időben, az egyházi közalap részére juttatni szokott államsegély jövendőben is biztositassék egyházunk részére. 4. A fentebbiek által és önerőnkből nem fedezhető szükségeink kiegészítését azonban az 1848 évi XX. t.-cz. szellemében törvény által kívánjuk biztositatni.

— Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény, e szavak zúggnak most a néppárti korifeusok fülében későn korán; rémet látnak nappal és éjszaka, a mely gúnyolódva ismétli fáradhatatlanul: múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény! Ne sajnáljuk őket; rászolgáltak; erőnek erejével idézték föl e rémet. Hihetetlen vakmerőséggel bolondították a hiszékeny népet. Ugyan ki tudna rámutatni arra a tömérdek hitvány eszközre, a mit mohó ^ággyal ragadtak meg, hogy a vallási fanatizmus tüzét minél magasabbra szíthassák; ezért hirdették, hogy:

„Ne legyen hitele, becsülete nálad,

Csak a ki hitedért, vallásodért fárad“ ? ! . . .

Mit tagadnánk: megelégedve szemléljük a néppártnak közelebbi vereségeit. Legerősebbnek vélt záraiból: Csacza Várna és Alsó-Lendváról verték ki, a hol pedig a vallási szenvedély mellett a nemzetiségi elfogultságot is kihasználhatta és ki is használta tartózkodás nélkül. Örömmel szemléljük e vereségeket, mert bennük már az elámított nép kijózanodását látjuk. Hiába, igaz volt mindig s igaz is marad, hogy a rossz magában hordja romlásának magvát.

Felelős szerkesztő' és laptulajdonos: Kis József. Főmunkatárs : Faragó János.

Pápán. 1898 az ev. ref. főtanoda betűivel ny. Kis Tivadar.