Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-01 / 1. szám
9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 10 rint mindkét rendbeli tanuló ifjúságunkra nagy erkölcsi haszonnal járjon az. Ezt pedig csakis az együttes és kölcsönös érintkezés által érhetjük el, vagyis ha a főgimnázium és theologiai akadémia növendékeinek tantermei egy helyiségben lesznek elhelyezve. Arról a nagy erkölcsi haszonról, a mely ezen együttes érintkezésből származik, nem kell hosszasan tárgyalnom. A mi főiskolánk régi jó szelleme, a debreceni, sárospataki kollégiumok példája, magának a főiskola eszméjének gondolata hatalmas erővel kényszerültének, hogy a theologiai akadémiát a fogymnáziummai egy fedél alatt helyezzük el, hogy nemcsak a tanulóknak, hanem a tanároknak is egymással való közvetlenebb érintkezéséből anyaszentegyházunkra minél nagyobb erkölcsi siker háramoljék. Azon alapos számitás után, melyet dr. Antal Géza barátom felmutatott ezen két intézményünknek együttes elhelyezésére, csak a rossz akarat és semmit nem tevés, vagy a nemtörődömség mondhatja, hogy a kérdés ne így oldassék meg. De az ethikai indokon kívül a Jókai Mór utcza felőli rész kiépítését sürgeti magának főgymnáziumunk fejlődésének előtérbe nyomuló kérdése is, mert maholnap a sok kicsiny tanterem nem bírja befogadni a tudományszomjas tanuló ifjúságot, eltekintve attól, hogy parallel osztályok felállítására sincs hely a drága palotában. Ha tehát nem zárkózhatunk el többé a kiépítés gondolata elől, ezt a kérdést úgy vélem helyesen megoldhatóuak, ha a Jókai Mór utczafelőli rész kibővítésével nem csupán a theologia akadémiai tantermek és mellékhelyiségekről, hanem a fogy mnázium érdekéről is kellő gondoskodás történik a mostaninál czélszerübb tantermek tervezésével és elhelyezésével. S mikor ezt felhozom, elvileg sem óhajtom kimondani azt, hogy az uj építkezés kizárólag a theologiai akadémia részére történjék, hanem sürgetem azt magának főiskolánk jól felfogott érdekének szempontjából s a tantermekben leendő elhelyezkedést az arra illetékes tanári kar bölcsességére hagyom fenn. S mindezekből az következik, hogy a mostani kicsiny tantermek, melyek a nagy létszám miatt a czélnak nem felelnek meg: a kisebb számú theológus ifjúk befogadására alkalmasak lesznek az építendő uj szárnyban pedig a mindinkább növekedő főgymnáziumi ifjúság megfelelőbb elhelyezést nyer. Ne vádoljuk és ne kárhoztassuk mindezekért a múltat, ha azon szomorú igazságra jutottunk is, hogy az uj főgymnázium szűk és elégtelen az ifjúság befogadására. Mert im ez a mulasztás és vau hivatva arra, hogy a főgymuázium theologiai akadémia együttes elhelyezésében levő nagy ethikai indokok elől kerületünk többé el ne zárkózzék. Nem is zárkózik el, Képzeletben ott áll már előttem az új szárnyépülettel monumentálissá vált főiskola, kerületünk Athenaeja, a műveltség és tudomány felkent csarnoka, hogy a homlokára irt hármas jelszóval: ISTENNEK, HAZÁNAK, TUDOMÁNYNAK időtlen időkig világosító tornya legyen dunántúli statusunknak. S hogy ez igy legyen, hadd harsanjon meg közöttünk a régi jelszó : Előre ! Fel az evezőkhöz! Thúey Etele. II. A min, ha lehet, segíteni kell. Midőn tollhoz nyúlok, hogy rövid czikkemet megírjam erre épen nem a vallás iránt való ellenszenv, a mi bennem egyátalán nincs is, hanem a falusi szegény nép gyermekeinek érdeke, jövőjüknek lehető biztosítása késztet csupán LelkembŐl elismerem, hogy a legelső és legszebb tu domány a vallástan, mely a lelket Istenhez emeli és boldogítja; de viszont senki se tagadhatja, hogy e földön a lélek is csak úgy lehet igazán boldog, ha eszköze, a test jólétnek örvend. És mi eszközli a test földi jólétét? A megélhetés könnyebb módja. Hogy ezt a boldog élet legfőbb kellékét a szegény nép gyermeke megtalálhassa, erre őt a népiskolának kellene előkészíteni az okszerű, alapos számitás és a többi életreképző tudományok által. És éppen ebben rejlik a legtöbb felekezeti népiskolának hibája, hogy azt nem viheti alaposan keresztül, a mire a nép gyermekének künn az életben lépten-nyomon égető szüksége van. Miben találhatjuk föl ennek okát? Én a magam részéről a vallási tárgyak túlterhelő anyagában találom föl-Távol legyen tőlem azt állítani, hogy a gyakorlati életre képző tantárgyakat a felekezeti népiskola mellőzi, fel kell vennie s fel is veszi ezeket is tanterve keretébe és tanítja is minden felekezeti tanító, de csak úgy a hogyan lehet, illetve a mennyi időt arra enged a vallástan terjedelmes anyaga! Mig állami, városi és községi iskolákban heti 2—3 órán át tanítják a vallástant: addig a felekezeti iskoláknál éppen megfordítva áll a dolog, vagy is egy-egy a gyakorlati életre képző tantárgyra alig szentelhet a falusi felekezeti tanító osztályonkint 2—3 órát. Itt a vallástan a fő; ez a tautárgyak uralkodó királya; ettől függ — úgy szólván — az iskola szellemi színvonala, a tanító pályaképes minősitvénye más nagyobb fizetésű állásra ! Az iskolalátogatáson, a vizsgán mi az első és mi az utolsó? Csak a vallás és a vallás! Ezen épül az iskola belső élete. Szép és dicső dolog kétségen kívül, ha a vallás az. alap, a fő; de szerintem ha ezt egészen a túlhajtásig visszük: úgy az iskolázás nagyon egyoldalú lesz.— Nem szabad feledni, hogy az ember nem csak lélek, hanem test is ! Bizony igen sok felekezeti iskolában ha a tanitó fényes eredményt tud felmutatni a vallástanitás terén: ak kor mulasztását, mit más életreképző tantárgyakon elkövet, nem számítja be neki az egyházi vizsgáló! És vajon megróható-e az egyházi vizsgálónak ez azeljárása ? Éppenséggel nem ; mert ebben belátás rejlik. Belátja a felekezeti vizsgáló maga, — ha nem nyilvánítja is — hogy túl sok a vallástan anyaga! A felekezeti tanítónak túlnyomó idejét a vallástau tanítása veszi igénybes a legtöbb idejét ennek kell
