Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

Kilenczedik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1898. márczius 6. A. lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztő Béghez Kis József felelős szerkesztő ozi­­mére küldendők. Az előfizetési dijak (egész évre 4 frt, fél­évre 2 frt), hirdetések, reolam atiók Faragó János főmunkatárs ozimére küldendők. A közoktatási költségvetési vita. Alig vau rá eset, hogy a közoktatási vitát meg ne zavarná valami közbe jött esemény, — ha más nem, hát lefoglalja az egyházpolitika. Ezért, meg sok másért is sürgették, sürgetik még ma is, hogy a vallás* és közoktatásügyi minisztérium ketté­­osztassék : vallásira, meg közoktatásügyire. A most lefolyt budget-vita e tekintetben a dicséretes kivételek közé tartozik; közoktatásügyi vitának indult, jóformán az is maradt végig, — leszámítva a socialismus ügyében tartott beszéde­ket. A mi azonban a vitát illeti, tanulságokban, okos beszédekben gazdagnak épen nem mandható. Messze mögötte marad akármelyik ez előtt való tárgyalásnak is. Igazán komoly beszéd csak egy volt: a miniszteré, mely az egész közoktatásügyet fel­ölelte. A meggyőződés hangján hirdette, hogy: a vezetőnek a magyar culturának kell e földön len­nie. Ha nem a magyar lenne e földön az első cul­­tura, — az alapjában ingatná meg nemzeti lé­tünket. Azonban a térfoglalás nem lehet erősza­­szakos, fensőbbségünkkel, a magyar cultura bájá­val, varázsával kell meghódítani az idegen nem­zetiségeket. -• Arany szavak, de azt hiszem, a türelemben immár a legszélső fokig mentünk. A gyávaság nem erény se egyeseknél, se nemzeteknél. Hangoztatta, hogy az államot az eddiginél fokozottabb mértékben kell támogatni a közmű­veltség feladatainak megoldásában a társadalom­nak, társulatoknak és egyeseknek . . . Kétségte­len, hogy az erkölcsi támogatás se a társadalom, se testületek, se a magánosok részéről nem hiány­zik, — de az anyagi támogatás ezzel egyáltalán nem áll arányban. Oka egyrészt az élet nehézsé­gében keresendő, — de nagy része van benne ama törekvésnek is, hogy mindent és mindenütt ál­lamosítani akarunk. A közönség is mindent az államtól vár, a mi kálvinista felekezetűnknél is olyan mértékbau csökken az áldozatkészség, — a minő mértékben terjed az államosítás. A régi ala­pítványok újakkal nem szaporodnak, mert az állam­ban bízik mindenki. Ez is mutatja, hogy tulságba viuni semmit sem szabad! Hozzá kell a népet szoktatni, hogy maga oldja meg azon feladatokat, melyeknek megoldása a magunk erejéből, idegen segítség nélkül is lehetséges. — A mai rendszer nem erre való. — Az állam túlságos gyámkodása inkább csökkenti az áldozatkészségre való hajlan­dóságot. A népiskolánál időzik leghosszasabban. Köz­oktatásunknak talán egy ága sem mutat fel any­­nyi — mondjak haladást, mint épen a népiskola. Az alkotmányos korszak óta népoktatásunk uagy lendületet vett. Bizonyítják ezt a következő ada­tok is. Az alkotmányos korszak kezdetén, mikor a népiskolai törvényeket megalkották, — a tanköte­leseknek csak 50 százaléka járt tényleg iskolába, ma 80 százalék; akkor volt 13,798 népiskolánk, ma van 16,838; a népiskolákra még később is 3.760.123 frtot fordítottak, — ma több mint három­szor akkora összeget költünk ugyanazon czélra; akkor volt 17,792 néptanítónk,—ma van 26,396. A mi tehát a külső emelkedést illeti, az el­len panaszt egyáltalán nem tehetünk. — Kern igy a belső, — az igazi emelkedés! — Joggal pa­naszolja fel a miniszter, hogy még mindig 1998 tanító nem tud magyarul, 2217 iskolában nem ta­nítják tisztességesen a magyar nyelvet s a mi iga­zán hallatlan: igen sok olyan tanító van, a ki tud magyarul, de nem akar magyarul tanítani! Hát nincsenek ebben az országban törvények ? 10 Az egyház és iskola köréből. * i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.

Next

/
Thumbnails
Contents