Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-20 / 8. szám
Kilenczedik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1898. február 20. *-A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ségliez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. #Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.-*H*-*Megjelenik minden vasárnap. A.z előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre 2 f rt), liirdetések, r eclam atiék Faragó János főmunkatói's czimére küldendők. ■m-A lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a képviselőház febr. 7-iki ülésén előterjesztette a sokszor megígért, különböző találgatásokkal kisért törvényjavaslatot a lelkészi fizetések kiegészítésé" rőí. Magáért ezért a tény ért üdvözöljük a minisztert, ám a részletekre nézve eltérők véleményeink. Indokolásában azt mondja a miniszter, hogy „az állam saját jól felfogott érdekében jár el, saját czéljainak könnyebb megvalósítását mozdítja elő, a midőn az állam társadalmával történelmileg összenőtt vallási társulatok sikeres működését minden lehető eszközökkel előmozdítani törekszik. A vallás szabadgyakorlásáról szóló törvény tárgyalása alkalmával jeleztem — úgymond a miniszter, — hogy a történelmi egyházak közjogi állását fentartjuk, nem akarjuk azok történelmi fejlődését lezárni, sőt ellenkezőleg tovább akarjuk azt fejleszteni és pedig oly irányban, hogy a tárgyi hatáskörök szétválasztásának elvét szem előtt tartva, az állam a történelmi egyházakkal, a törvényesen bevett vallásfelekezetekkel karöltve és egymást támogatva minél sikeresebben működhessék az állampolgárok szellemi és anyagi művelődésének előmozditására Elismerjük, hogy ez az indokolás helyes intenczióból származik, de messze mögötte marad az 1848: XX, t.-czikkben kimondott azon elvnek, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségei az állam pénztárából fedezeudők, nem is említve azt, hogy épen a jogfolytonosság, vagy a történelmi fejlődés szempontjából sem tartotta érdemesnek a miniszter azt, hogy hivatkozzék erre az alaptörvényre, melynek kötelező ígéretét ötven esztendő után kezdik törlesztgetni. Igaz, hogy az a kis kongruácska, a mit a törvényjavaslat nyújtani akar, nem is méltó arra, hogy a nagy időkben vallott elvek nyomaiba lépjen, vagy hogy az azokban lerakott alapok megvalósítására hivatva legyen. Szép az a 600-tól 800 írtig való lelkészi fizetés kiegészítés, tudjuk, hogy sok könnyet van hivatva letörölni, de a magyar állam jól felfogott' érdekét mindig híven teljesített református lelkészi kar anyagi existentiájáuak biztosítására kevés, nagyon kevés, eltekintve attól, hogy a dákóromán oláh pópákkal egy kalap alá helyeztettünk. De hát azt mondja a miniszteri indokolás igy 832291 frtot kell az állampénztárból fedezni a 600 frtos kiegészítéshez, s 1.577917 frtot a 800 írthoz. — De nekem úgy tetszik, hogy a javaslat 4. §-ában kikötött minősítés figyelembe vételével a 800 frtos kiegészítéshez sem kellene több egy millió forintnál, s hogy a kiegészítés egyszerre legalább 800 forint legyen, arra a református lelkészi kar ezerszeresen rászolgált a múltban és a jelenben. A mi református lelkészi karunk minősítése felül van azon a mértéken, a mit a javaslat 4. §-a alapelvül jelölt meg a segélyezendőkre nézve, és valljuk meg őszintén, hogy végzett tanulmányaik után nagyon kevés az a 800 frtos miuimuin, a mit a javaslat csak kilencz év alatt akar megvalósítani s ha más életpályákon élvezett javadalmakhoz viszonyítjuk, teljesen elveszítjük azon reménységünket, hogy a tervezés megvalósítása után megnépesedjenek ürességtől pangó theologiai akadémiáink. Hiszen olyan szomorú valót tár fel a javaslat indokolása, hogy az valóban aggodalommal tölthet el minden jó lelket. A kétezerre menő rendes ref. lelkészi állomás közül 1206 helyen alól van 800 írton a javadalom, s ebből a mi du-
