Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-01 / 1. szám

5

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

6

Egynél több jó okunk van hát arra, bogy a lapot fn tartsuk.

Bizalommal fordulunk azért egyházkerületünk egész közönségéhez, hogy szivén viselve a megpendített s úgy hisszük mindenek helyeslésével találkozó eszmék megvalósítását: szellemi és anyagi erejével járuljon hozzá hogy a lap fenállhasson és teljesíthesse auyaszentegy. házunk építésének magasztos munkáját.

A lap előfizetési ára marad a régi: egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az előfizetési pénzeket kérjük Faragó János főgimuázinmi tanár ur, mint a lap f ő in un k a. társa czimére küldeni,.

Kis József.

Helyzetünk s teendőink.

Ha egyházi lapjainkat kezünkbe vesszük — különösen a budapestieket — czikkeik nagyon levernek bennünket ; mert beünök csak veszteségről, fogyásról van szó. Sőt Szabó Aladár „Hajnalja“ már a „Protestantismus a válság előtt“ czimmel vezérczikkezik. No én minden statistikai kimutatás mellett sem látom oly setét színben egyházunk helyzetét és nem ismerhetem el, hogy minden veszteségünk onnan származnék, mert lelkészi karunk nem teljesiti kötelességét. Igaz, hogy mi sem vagyunk hiba, tévedés nélkül. De mi is csak azon az utón haladunk , a mint tanáraink nekünk kijelöltek. — Mi is csak úgy munkálkodunk, a mint nekünk tanítóink példát mutattak. Kivételes eset az, hogy egy vallásos anyának, vallástalan gyermeke legyen. Szintoly kivételes eset volna az, hogy egy buzgó, tevékeny tanítónak a tanitványai kötelesség-mulasztók legyenek.

Nem a lelkészek kötelesség mulasztása az okozója annak, hogy a vegyeS-házasoknál a róm. kath. egyház van előnyben a gyermekek vallására nézve. Ennek most is csak az az oka, ami volt a század elején, a reversalisos korszakban. T. i. a r. kath. egyh. vagyona, külső csillogása, az állam által való protegálása; világi, szerzetes papjainak, apáczáinak rengeteg nagy száma. Hányán vannak a kiknek tetszik a külső fény, csillogás, fényes körmenetek?! De még ennél is jobban tetszik az, hogy ott majd alig kell egyházi terhet viselni. A mit viselnek is, olyan, hogy sokszor nem is tudják, mert majd városi, majd községi adó czimen fizetik a városi vagy községi pénztárba, a melyből plébánosaik fizettetnek. Templomot, pap-lakot, iskolát épit a róm. katolikusoknak az állam, a vallás alap, a szerzet rendek, püspökségek, káptalanok, a mágnás kegyurak. Egyházi terhet a római atyafiak alig viselnek valamit.

Ha most nézzük a mai kor elveit, midőn mindenki az urhatnámságra vágyik, midőn mindenki arra törekszik, hogy az életet úgy maga, mint gyermekei számára minél könnyebbé tegye : lehet-e csodálni, ha ezt a mi örökké adóztató, zaklató, szegény egyházunkat gyermekével elhagyatja a szülő, ha gyermekét annak a fényes római egyháznak Ígéri. Hiszen ott a pspok, mind tudósok, szépek, kedvesek, mi veitek. Hiszen a sajtó is azokat mindig: dicséri; hiszen a nemzeti ünnepélyek alkalmával az egyházi szertartásokat mindig azok végezik , ezeken a pro*testáns főurak, még főgondnokok is megjelennek s ügjr szólva hallgatagon hódolnak a római egyháznak. — Ezt, látva csoda-e, ha gyermeke részére azt választja a szülÓ* a mi hasznosabb, előnyösebb an}'agilag? Nem tekinti azt mit szült a reformátió a múltban és mint lesz ha ismék a római hatalom leend a győztes ? - ;

Hatalmas eszközök a római egyház kezében a gyórhtató székek is. Különösen pedig, azon szokásuk, hogy házasságra lépőknek tanítás és gyónás végett meg kell jeleuniök lelkészök előtt. A lelkész megtudja azonnal,, hogy hive tiszta vagy pedig vegyes házasságot köt-e. S hívét a rábeszélés által kényszeríti, hogy protestáns jegyesét vegye rá, hogy vagy térjen át a római hitre, vagy legalább igértesse meg vele, hogy gyermekeik róm. katholikusok legyenek. 8 a protestáns pap erről már csak akkor értesül, mikor az egyezség megtörtént. A gyóntató székekben ártnak nekünk legtöbbet.

Bizony nem egyformák ami védő eszközeink és nein egyenlő erővel vívjuk a harczot.

De hát mégis mik teendőink? <■ *

A vallástanitásnak alsó, közép és felsőbb iskolákban intensivebbé tétele. Növendékeknek, tanítóknak, tanároknak a templomba járásra való köteleztetése. Egyé házi beszédeinkben ki kellene terjeszkednünk a római egyháznak a szentirástól való eltérésére. Kezdenünk ott, a hol a reformátorok kezdették. Hiszen látjuk, hogy az ő misszionáriusok szüntelen mi ellenünk prédikálnak. — Azokon az ünnepeken kellene különösen a szentirástól való eltéréseiket kimutatnunk, a melyeken híveink, különösen a pusztákbeli cselédek is jelen vannak. Mert a cselédek leginkább azok, a kik gyermekeiket e Ígérik és tőlünk elszakadnak.

Nem szabad volna elhallgatni, némely ultramontán lapnak, mint a Hazánk-uak stb. ellenünk irt lealázó czikkeit. De egy másik politikai lapban kellene ezeket a maguk értékére leszállítani. És erre a legjelesebb Íróink közül lenne valaki megbízandó és érte díjazandó.

Óhajtandó volna, hogy a házasságra lépők lelkészi tanításra, mint ezt a kocsi egyház nagyérdemű lelkésze főtiszt. László József ur teszi, a lelkészek elé rendeltessenek.

Szószékről kellene a híveket az egyházpolitikai, különösen a megegyezkedhetési törvényre figyelmeztetnünk és felhívni őket előre, hogy ha vegyes házasságra lépnek, mit fog jegyesük lelkésze tőlük követelni.

Óhajtandó volna, hogy a lelkészi fizetések az államsegélyből felemeltessenek és pedig azért, hogy ezen állásra egyházunk tehetségesebb ifjai megnyeressenek. Ugyancsak államsegélyből minden lelkész részére „korpótlék" rendeltetnék. Legalább stóláink megrövidítése helyett.

És óhajtandó volna, hogy az egyházmegyei lelkészi értekezletek felváltva minden községben tartatnának. — Azok isteni tisztelettel köttetnének össze. Azokon a lelkészek részére az úrvacsora kiszolgáltatnék; mint a róm.

1*