Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-13 / 7. szám
109 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 110 19. §. A 2-ik §-ban említett lelkészeket a 10-ik §. szerint megillető jövedelmi kiegészítés a jelen törvény korlátái között 1899 január elsején veszi kezdetét. 20 §. Jelen törvény végre hajtásával a vallás- és közoktatásügyi mniszter és a pénzügyminiszter bizatik meg. UönyvismEiitEtés. Az egyházi vagyon tulajdonjogának alanyáról általában s különösen Magyarországon Dr. Kosutány Ignácz. Az „Athenaeum“ ez. pliilosophiai és államtudományi folyóirat múlt évi vagyis VI. évfolyamában jelent meg Kosutánynak fönt megnevezett s mintegy 30 tömött lapra terjedő, ép oly nagy tárgyismerettel, mint aktuális értékkel bíró értekezése*). Legelsőben is az egyházi vagyon fogalmát igyekszik meghatározni. A szokásos meghatározásokkal nincs megelégedve.— A „res sacrae“ elnevezést, mely minden néven nevezendő egyházi vagyont magában foglalna, azért nem tartja szerencsésnek, mert a „rés sacrae“ elnevezés alatt olyan dolgot is kellene érteni, a minek sacertását semmikép se lehet bizonyítani, ilyen pl. a pénz; a „res ecclesiasticae“ terminust meg. mi alatt értendő volna mindaz, a mi kézfeltevés által Istennek felszenteltetik — azért nem, mert igy a sacerdosok is a „res ecclesiasticae“ közé volnának számítandók. Megemlíti, hogy az egyházi vagyont közönségesen két osztályra szokták osztani: rés ecclesiasticae szükebi) és tágabb értelemben véve. Szükebb értelemben ide tartoznak az isteni szolgálatra közvetlenül használt dolgok; ezek ismét: a) rés sacratae, melyek fel vannak szentelve; b) rés benedictae, melyek csak megvannak áldva. Tágabb értelemben véve ismét a rés ecclesiasticae közé tartoznak : a) a beneficiumok ; b) bona fabricae ecclesiae; előbbiek a clerus, utóbbiak a templom és az isteni tisztelet szükségleteinek fedezésére. Tanulmánya folyamán csak a tágabb értelemben vett egyházi vagyonjogi állapotának kutatására szorítkozik. Először itt is a fogalmi meghatározásokat veszi szemügyre. Csak azt a meghatározást lássuk, a mi már már egészen átment a köztudatba s a mit Schulte (Phillips, Permaneder s a legtöbb canonistával) igy fejez ki: rés ecclesiasticae alatt értendő minden ingó, vagy ingatlan dolog, jövedelmező jog vagy szolgáltatás, melynek állagából vagy jövedelméből az egyház szükségletei bármely irányban, akár kizárólagos, akár részleges fedezetet nyernek, legyen bár e szükséglet a „res sacrae“ megszerzése, az istenitisztelet költségének fedezése, az egyházi személyzet eltartása, vagy a szeretet müveinek gyakorlása.“ E meghatározásra Kosutány azt mondja : „Tehát a czél határozza meg a vagyonnak jogi természetét. Vájjon mit szólnának ezen meghatározáshoz: mindazon vagyon, mely akár közvetve, akár közvetlenül az állam czéljainak megvalósítására szolgál — államvagyon. Ezt a meghatározást senki se fogadná el, habár ez a czél tekintetbevételével történik, ebbből látható, hogy a czél szempontjábólfa vagyonnak jogi természetét megállapítani helytelenség.“ A maga részéről azt tartja, hogy „valamint egy physikai személy vagyona alatt értjük ezen személy meglevő és érvényesíthető pénzértékü jogainak összegét, épen igy nem tehet különbséget a forgalomban az, ha annak alanya változik s igy az egyházi vagyon fogalmát helyesen igy formázhatjuk: az egyházi vagyon az egyház magánjogi utón érvényesíthető és pénzben kifejezhető értékű jogainak összege, tekintet nélkül arra, hogy azt az egyetemes, particulars vagy lokális egyház testületileg vagy hivatalánál alapitványszerüleg birja-e? Nem az dönt tehát az egyházi jellege mellett, hogy az egyházi czélokra szolgál, hanem az: kié a vagyon?“ Elméletek az egyházi vagyon tulajdonjogainak alanyáról alczim alatt szól 1. az isteni tulajdon elméletéről, a mely szerint az egyházi vagyon tulajdon jogának alanya maga az Isten. Ez az elmélet képtelenség, mert a jog emberek számára létezik csupán; Istennel se egy ember, se az egész emberiség jogi viszonyban nem állhat. De veszedelmes is ez az elmélet; mert végeredményéban odajut, hogy az egyházi vagyon „res nullivo“. A mint hogy a franczia forradalom is az egyház vagyonát e czimen confiskálta. 2. A pápai tulajdon elmélete, az előbbinek képtelenségét igyekszik kerülő utón elfogadhátóvá tenni. Még Apuinói Tamás is azt mondja, hogy az egyházi vagyon nem a pápa tulajdona. 3. Az állami tulajdon elmélete híveinek nézete nagyon szétágazó. Kosutány véleménye az. hogy habár az államnak az egyházi vagyonnal szemben jogai kétségkívül vannak is, de az egyházi vagyon feletti tulajdonjoga elméletileg semmikép meg nem állapítható. 4. A szegények vagyonának elmélete czáfolatra is alig érdemes; hisz ha a szegénység alatt a vagyontalanságot értjük, akkor mihelyt a szegény az egyházi vagyon tulajdanosává válik, már elveszti szegénységét és igy igényeit is arra, hogy tulajdonos maradhasson. 5. Az egyetemes egyház tulajdonának elmélete az isteni tulajdonból indul ki s oda tér vissza. — Isten tulajdona az egyházi vagyon ; mivel pedig Isten e világon az egyházban jelenik meg láthatókép: az igazi tulajdonos tehát az egyház. Ámde az egyháznak részese az ecclesia patiens és az ecclesia triumphaus is: ebből következik, hogy az üdvözülteknek és a purgatoriumban szenvedő lelkeknek is tulajdonosoknak kell lenniük............Ez az elmélet kerülő utón ismét csak a pápai tulajdon elméletébe vezet vissza. Tekintélyes és nagy számú hivei vannak. 6. Az alanynélküliség elmélete szerint léteznek alanynélküli jogok is; az egyházi vagyon is ilyen *) Most már külön füzetben is kapható S z e r k.
