Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
827 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 828 vendégekkel. Hogy mekkora lehetett a vidékről összegyűltek száma, abból is lehet következtetni, hogy nem volt a nagy községben olyan ház a melynek 10— 15 vendége ne lett volna, egyes családoknál pedig 25 -30, sőt 45 is ! Az első felköszöntőt Tóth István szigetvári ügyvéd mondotta püspök urra, Peti Lőrincz Körmendy tíándort, Baksai Sándor az egyházmegye esperesét és gondnokát, püspök ur a háziasszonyt, mint a ki a közügyekkel elfoglalt férj helyett, az általa sokszor akaratlanul is elhanyagolt magán és családi ügyeket, különösen a gyermeknevelést egyedül végzi, a mi pedig a házastársaknak eggyütt végezve is elég gondot ad —- köszöntötte fel. Körmendy Sándor Baksaira, Barakonyi esperes újra a püspök úrra, Császár István Nagy Ákosra, Mozsonyi Sándor Kis Józsefre emel'tek poharat. Voltak kik többször is szóllottak. Nagy tetszést aratott Mozsonyi S. verses fölköszöntője. Végül midőn már már azt hitte mindenki, hogy ki van merítve minden a felköszöntésre, Szabó Kálmán egyházmegyei gondnok ur szóllott, ki a gondolatok tengeréből úgy szokta felhordani a remekebbnél remekebb eszméket, mint a búvár a drága gyöngyöt s elkezdte fejtegetni, hogy nem elég a templomot épiteni, hanem arról is gondoskodni, sőt a jelen vszonyok között aggódni kell, amiről aggódott a kegyes király, mikor azt énekelte „Uram ki lészen lakója, a te szentséges templomodnak.“ Mélyen járó gondolataival, komoly figyelemre ébreszté a különben derült kedélyű vendégsereget. Közel volt az alkonyat, midőn az asztaltól felkeltünk, ezután a táncz, az ékesebbeknél a tarakk, vidám csevegés, pohárkoczintás mellett úgy elrepült az idő, hogy mindenki, még a ki előző nap haza akart is menni, azt vette észre, hogy virrad. Csak akkor kezdett oszlani a közönség, mikor a főpásztorunkat, a ki egész éjszakán át velünk virrasztott — a vasútállomásra visszavivő négyes fogat előállt. Nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsem azt, hogy gróf Festetich Kálmán ur ő méltósága a templomszentelési ünnep alkalmára 100 irtot küldött Hedrahely község szegényeinek Nagyságos Nagy Ákos földbirtokos ur pedig, a ki a tavaszi püpök-látogatáskor is szives volt négyes fogatát rendelkezésre bocsátani, ez alkalommal is nemcsak díszes négyes fogatát, hanem azonkívül több fogatot is adott az ünnepély fényének emelésére, sőt a kora reggeli órákban elutazó főpásztorunkat is volt szives Hedrahelyről a 20 kilométer távolságra levő vasútállomásig elkísérni. Mindketten más kér. felekezethez tartoznak, ép azért kétszeresen érdemlik meg hálánkat és köszönetünket. A szentimrei m. kir. foldmivesiskola igazgatója Hauer Géza úr is részt vett a főt. püspök úr fogadásában, eleibe men vén Kis-Korpádra; hétfőn reggel pedig visszakisérte odáig. Püspök urnái, eltávozása előtt tisztelgett a hedrahelyi presbytéríum, és alázatosan megköszönte, hogy a templom felszentelését teljesítette. Oly szép volt az egész ünnepély, hogy jól esik rá vissza emlékezni. Áldozatkészség, vallásosság és kitartásról tanúskodott. . . mégis, mégis oly sokszor eszembe jut ezek után is, hogy: „Uram ki lészen lakólaja a te szentséges templomodnak.........?“ Mozsonyi Sándor. A hedrahelyi templomfelavatásra 1898 deczember 11. Hedrahely nagy papja, úgy tett mint szent Dávid, Először magának díszes lakot állít. Mikor öregedett jutott csak eszébe, Hogy az Urnák is tán illőbb hajlék kéne. Tervben hamar kész lett, a templom alakja, Szépen kidolgozta Pápa Bésenbachja. Hanem a kivitel, ez volt a bökkenő ! De ily nehézségtől vissza nem retten 0. Ha nincs kincs, a miből lehetne épitni: Van elég pénz-forrás, csak ki kell azt nyitni. Ott van a vármegye jegenyefa sora Templom építésre mért ne adnák oda*) Ott van a vadászat, nagy ur él-hal érte, Jó lesz a tomplomra, adják neki bérbe.* **) Egyházi közmunka legelő feltörés, Önkéntes adomány, egy kis adó szedés — Aztán ha kifogyott már minden praktika, Nem kell megijedni, ott a domesztika! Jó fejős tehén, csak nehezen adja le. De a ki ért hozzá, el tud bánni vele. A költség igy meglett. Hanem a hely, a hely! Két nagy pártra szakadt e miatt Hedrahely. Egyik azt akarta maradjon a hegyen. Másik, hogy a régi korcsma helyén legyen.***) „De má’ ott csak nem löszsz, mőr az egy bűn fészök, A hun annyiszor vót az embör hót részög“ . „De még ott se lössz ám“ — szólt másik — „a púpon, Hogy jobban möglássék máj a derék utón, Ölég vót eddég is azt a högyet járni, Oda nem épétünk, történnyék akármi.“ Mindkettő igy érvel, de egyik se enged, Pap, jegyző, főmérnök beszélhet eleget ; Hiába szólt közbe íőbiránk Sárközy Arra is azt mondták „ahho má nincs közi“. Végre a voks döntött, még pedig eszéllyel, Egy ivet hordoztak a faluba széllyel, Arra jegyezték rá a nép akaratját, S kitűnt, hogy párszóval kisebb lett a hegypárt. Azt suttogták akkor — lehet csak ráfogás — Hogy a szavazásnál volt holmi kis fogás! Tgy készült a templom, mit ma sok nép csodál, Szépen megépité a derék Oscsodál. Dicséri a mestert, dicséri a pallért, A magyar iparnak szerzett újabb babért. Hirdeti hogy van még a népben hitélet, Csak ébresztgetni kell, mindenütt feléled, De most nem azokért emelek poharat, Van ki még fényesebb elismerést arat. A kit első sorban illet meg az érem: Az építkezésnek fejét s lelkét értem. Azt ki életében annyit küzdött, fáradt, Alkotott sok szépet, — némelykor légvárat — Kit ismer egyházi polgári közélet, Mert tevékenysége mindenütt bő részt vett. Alkotásaiból sok eltűnt sok áll is, De egy sincs közöttük ily monumentális. Tevékenységének ez legszebb emléke, Egyháznak, községnek őt dicsérő éke. Kívánjuk hát neki, hogy sokáig lássa Legyen bő jutalma az Isten áldása. Az egyház 200 drb. jegenyét kapott a vármegyétől, a megyei ut széléről. **) A községi határ vadászati bérbe jó magas árért kiadatott s az érte fizetett bért 6 évig az egyház kapta. J**) Voltak, kik a régi templomot csak átalakítani, nagyobbitani akarták; ismét, kik a jelenlegi helyére, hol azelőtt korcsma volt, szánták.
