Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-11 / 50. szám
809 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 810 Bécs, Nikolsburg, Lincz, mind oly fontos nevek, melyek egy-egy diadamasan befejezett háború zárköveit jelentik De e harczok alatt az élet Magyarországon korántsem volt rózsás, korántsem volt gyönyörűség. De ezt is, mint minden más viszontagságot kihevertük és elmondhatjuk lánglelkü költőnk szavaival: „Megfogyva bár, de törve nem, él szent vallásunk e hazán! “ És ma, midőn hőn szeretett vallásunk 381-ik születésnapját üljük, emlékezzünk meg, hogy 381 esztendővel ezelőtt talán ép ez órában döngette kalapácsával a wittenbergi vártemplom ajtaját . . .*) Pelolvasta Kaposvárott, 1898. Okt. 29-én. Ifj. Szabó Kálmán, főgimn. Vili o. tan. Az iskolába lépő gyermekek kiismerése. (Vége.) Mikor már a gyermekek az iskolába feljárnak, először is vizsgálja meg a tanitó : 1. Nem vesz-e észre a gyermek külsején valami rendetlenséget ? Ennek tudása azért fontos, mert akárhányszor megtörténhetik, hogy az illető gyermek a többi növendékek gúnyának tárgyává lesz valami testi hibájáért s teste egyik-másik része rendellenes fejlődéséért. Majd tudja ki a gyermektől: 2. Látott-e már nyulat a mezőn ? 3. Hallotta-e a kakuk szót ? 4. Látta-e már a pacsirtát olyankor, mikor a szabadban énekel? 5. Látta-e már, mikor a béka beleugrott a vízbe? 6. Látott-e méhecskét a virágon ? 7. Látott-e jegenyefát az ut mellett ? 8. Látott-e tölgyfát az erdőben ? 9. Tudja-e, miből lesz a széna ? 10. Volt-e már a homokbányában ? 11. Látott-e már szivárványt? 12. Látta-e már a nap felkelését, lenyugvását ? Megtudja-e mondani: melyik irányban ? 13. Látta-e a holdat, mikor sarló alakja van ? 14. Járt-e már a harmatos fűben ? 15. Látta-e, hogyan szántanak ? 16. Látta-e az aratást ? 17. Látta-e a cséplést, nyomtatást és pedig cséppel, lovakkal, cséplőgéppel ? 18. Megtudja-e mondani: mi apjának, anyjának a neve, foglalkozása ? 19. Volt-e már a templomban? 20. Tud-e valami imádságot ? 21. Mit hallott a jó Istenről? *) Nem csak buzdításul, de egyébként is örömmel adjuk ezt a kis beszédet. Örömünk telik benne, kogy egy állami főgimnáziumban növekedett VIII. o. tanuló, a kinek az édes anyja római katholikus vallásu, il en szépen és lelkesen, a meggyőződés erőteljes hangján, s azt is mondhatjuk, hogy elég széles látkörrel szói a reformáczióról. Ifj. Szabó Kálmán külömben fia a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye érdemes gondnokának, Szabó Kálmán urnák. Szerk. 22. Mit a Jézus Krisztusról? 23. Ismeri-e a pénzt ? 24. Meddig tud számlálni ? 25. Tud-e valamely mesét ? Melyiket ? 26. Ki tud-e minden hangot ejteni ? Ha nem : mely hangokot nem s mit mond az egyes hangok helyett ? 27. Utána tud-e a tanítónak egy hangot énekelni? (Eltalálja-e a hangot ?) 38. Mely színeket ismer? (Vörös, sárga, zöld, kék, fehér, fekete, szürke, barna.) Mondanom sem kell, hogy e kérdések célja az, miszerint kitudjuk: mennyi s milyen képzetet hoz a gyermek a szülői háztól olyant, a mit az iskolai tanításban felhasználhatunk. Lehet, hogy lesznek olyanok, kik előállanak e kérdéssel: „Immár a mikor mindezeket tudod : mi hasznát veszed ?“ A ki a képzetek áthasonulása (apperceptió) fogalmával s természetével tisztában van, az tudni fogja azt is: milyen nagy fontosságú kérdése a paedagogiának az : mire építhetünk tanításunkban akkor, a midőn a gyermek az első évben jő iskolába ? Ha nem vizsgálom a gyermek képzettartalmát, két baj keletkezik: vagy többet tételezek fel, vagy kevesebbet. Ha többet tételezek fel, mint a mi van, homokra építek, mert nincs meg az appercepiálásra alalmas képzet. Tanítok szavakat, a mely holt kincs s csak a tanuló lelkét terheli a nélkül, hogy gazdagítaná. Ha kevesebbet tételezek fel: a tanuló unatkozik a tanítás alatt s ha az unalmat megszokja, nehéz lesz az élénk érdeklődést, a melyre a tanításnál szükségünk van, lelkében újra felkelteni. Az itt felállított kérdéseknél nem az a fődolog : látott-e már a gyermek egyik-másik állatot, növényt stb. hanem igenis: látta-e ezt bizonyos körülmények között. Nem az a fő, látott-e már pl. békát, hanem igen is, látta-e a mikor a vízbe ugrott ? Számot tud-e róla adni: hogy s miként történt ez ? Mert ha nem, ebből vagy a gyermek, vagy a szülők közönyösségére következtethetünk. Pedig mind a kettő fontos az iskolára és tanítóra nézve. Mi előtt a tanitó e kérdéseket a tanuló előtt feltenné, igyekezzék a gyermekek bizalmát megnyerni s valamikép úgy ne járjon el, hogy a kérdéseket mindjárt az első napon sorra kérdezze. Hiszen tudjuk, hogy jó időbe kerül, mig a gyermeket arra rábírjuk, hogy egyáltalán szóljon. Mikor már a gyermekek, hogy úgy szóljak egész fesztelenül beszélnek tanítójukkal, akkor óraközben, mikor a többiek kimennek 3—5-ös csoportban tartsa benn a teremben. Egyszerre csak egy csoportbeli gyermeket kérdezzen, de minden gyermekhez más-más kérdést intézzen. Ha pl. 4 gyermek van egy csoportban, minden gyermekhez intézhet 3—4 kérdést s igy összesen felelnek 12—16 különböző kérdésre. A másik óraközben aztán megint más csoport gyermeket vegyen elő. így folytassa, mig minden gyermektől megkérdezett minden kérdést. A feleleteknél vegye figyelembe, hogy van elég
