Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-27 / 48. szám
773 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 774 Chicagói magyar reformátusok örömünnepe. Felséges szép ÜDnepet ült okt. 30-án, a reformáció dicsőséges emléknapján, a Chicago és környéki ref. magyarság. Isten imádásának hajlékát szentelték föl ez alkalommal örvendező szivü nagy sokaság jelenlétében. Már a kora reggeli órákban észre lehetett venni, hogy Chicago magyar negyedének lakói valami szokatlan nagy ünnepre készülnek. Huszár-ruhába öltözött és magyar ruhás lovas legények táncoltatták paripáikat a széles utcákon, a magyar hajlékok tetején pedig magyar és amerikai zászlókat lengetett az őszi szél. Délelőtt 10 órakor megindult a díszes körmenet a templom felé. Elől négy szép szál magyar legény hófehér paripákon , lobogós ingujjban. Utánnok az egyházi zászlótartók következtek, majd egy hatalmas zenekar követte őket. így ért a menet, — melyet legnagyobbrészt a chicagói és környéki egyletek tagjai, képviselői alkottak, megannyian saját zászlóik alatt vonulva ki, emelve ez által is az ünnepség külső részének szépségét, — a templomhoz, mely természetesen ez alkalomra szintén ünnepi ruhába volt öltözve kívül belől. Hat darab, egyenkint 10 — 10 méteres amerikai és magyar zászló lengett a sugár torony ablakaiból. Belől virágokkal, zöld gályákkal, selyem, bársony drapériákkal, melyek mind buzgó nők adományait képezék —, volt remekül decoárlva a templom. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy a folyó áradatként özönlő sokaság mind helyet foglalhatott volna benne. Bizony csak kicsiny része fért be, s azok, kik bejuthattak, szerencséseknek, boldogoknak mondták magukat. Pont féltizenegy volt, midőn megszólalt kis orgonánk búgó hangja, s ennek kísérete mellett e hatalmas gyülekezet rázendített a XC. zsoltár felséges dallamára. Ah mily megható kép volt e mélyen megilletődőtt gyülekezetei látni és a szív teljességéből énekelni hallani! Mintha semmi vágyuk többé nem volna, a boldog megemlékezés és édes gyönyör érzése tartott elfoglalva minden szivet. Hogyne ! miután évek hosszú sora óta epekedtek, a miért annyit küzdöttek, fáradoztak : az ma mint megvalósult remény, mint testet öltött ige áll előttük. All a templom, mely mint Noé újonnan épült bárkája befogadni kész Isten népe kicsiny seregét ; áll a sugár torony, melynek harangja int, hiv és figyelmeztet mindeneket Isten iránt tartozó legszentebb kötelességeik teljesítésére. Álljon is az időtlen-időkig, hirdetve magyar református népünk hithűségét, isteni félelmét, buzgóságát, szent vallásunkhoz való törhetlen ragaszkodását, a hagyományos prot. ősi áldozatkészségnek kimerithetlen erejét! Imát és egyházi beszédet alulírott tartott, úgy hozván ezt magukkal a megváltozhatlan körülmények. A legközelebbi magyar ref. egyház ugyanis 280 mfnyire lévén hozzánk, s ennek uj lelkésze 8 nappal előbb érkezvén meg az ó-hazából, teljes lehetetlenség volt neki állomásáról mozdulnia. Newyork, Bridgeport, Trenton pedig szintén roppant távolságban lévén Chicagótól (annyira mint Budapest Londontól) s mindenütt reformáció ünnepélyt és ujbori úri szent vacsora osztást kel Ivén lelkésztársainknak szolgáltatniok : ez okon legnagyobb sajnálatunkra nélkülöznünk kellett az ő jelenlétüket s közreműködésüket. Ima előtt a nemrég alakult chicagói dalárda, közben pedig tiszt. Harsányi Sándorné urhölgy ragadták el az áhitatos közönséget szépen előadott, összhaugzatos, illetve solo énekekkel. A templom fölszentelését angol rítus szerint megható ünnedélyességgel nagyt. Molnár Károly chicagói cseh lelkész végezte. E lelkész nagyatyja, még Magyarországon volt kálvinista lelkész, utóbb azonban Csehországba vándorolt ki, s unokája ma a chicagói cseh ref. gyülekezet lelkes és nagybuzgóságu lelkipásztora. Itt véget ért az ünnepély első része, mely után alólirott, helybeli lelkész, két zsidó család gyermekeit keresztelte meg, kik igérétet tettek, miszerint rövid időn magok is egyházunk kebelébe térnek. Szeretet vendégsége, az úri szent vacsora osztása zárta be templomi ünnepélyünket. Toliam gyönge annak az örömnek leírására, mely e napon mindnyájunk szivét eltöltötte. A merre szem ellátott. csupa könnyező arcokkal találkozott. Angolok, idegenek mondják, hogy soha megilletődöttebb sokaságot nem volt módjukban szemlélni: a templomi perselypónz ez alkalommal haladta az 500 irtot. Délben közebédre gyülekeztünk össze egy közel fekvő nagyteremben, hol az egyház a vidéki vendégek s idegenek tiszteletére 300 terítékű közebédet adott. Itt aztán megindult az öröm és jó kedv árja, angol s magyar szebbnél-szebb felköszöntők egymást érték, melyeknek valódi értékét az adta meg, hogy mind az őszinte szív mélyéből fakadt, s keresetlen szavakban nyilatkozott meg. Jelen volt itt a magyar reformátusok egyik nagylelkű jóltevője Cliarl Stolcz ur is, ki idegen létére fejedelmi adományban részesítette a mi kis egyházunkat, közel 1000 frtnyi jótéteményt közölvén azzal, nem is számítva azt, hogy kieszközölte a városunkban levő hatalmas vasgyártól - melynek ő a főigazgatója, — hogy templomunk s parochiánk egész éven által való szénszükségletét a társulat tedpzi minden időkre. Este pedig, mikor minden templomi ünnepély véget ért, egy nemzeti mulatságot rendeztünk, főként a célból, hogy angol testvéreink előtt bemutassuk a mi magyar nemzeti viseletűnket. Megragadó szép volt ez is, szinte otthonra képzelte magát az ember, midőn a sok magyar ruhás lányok s szép legényeken végig tekintett. Nagyon sok angol miss ajakáról elfogtuk a panaszos sóhajt: Istenem, de szép is az a magyar viselet! Beh boldogok a magyarok hazájukban, hogy ily kifejezésteljes öltözetben járhatnak ! íme: ilyen volt a mi ünneplésünk. Megható, felséges minden részletében. Nem a magunk dicsőségéért futottunk e munkánkban, hanem annak kívántunk vele és általa szolgálni, ki minket szolgálattételre elhívott s az ő kegyelmére méltóztatott. 0 szentelte meg munkánk kezdetét» és végét; 0 áldotta meg abuzgóság összehordott filléreit; 0 adott nekünk erőt és kitartást ; Ö edzette karjainkat, hogy azok fáradtan, erőtelenül alá ne hanyatoljanak. Az 0 nevére térjen mindezekért áldás, dicséret, dicsőség, az 0 neve magasztaltassék fel általunk és minden népek által mindörökkön-örökké, Kelt Chicago, Illinais (Amerika) 1898, nov. 7. Harsányi Sándor. ev. ref. lelkipásztor.
