Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-27 / 48. szám
Kilenczedik évfolyam. 48 szám.Pápa, 1898. november 27. #■A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkeszt ő czimére küld endók. Az egyház és iskola köréből. i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.-Az előfizetési diiak (egész évre 4 frt, félévre 2 frt), fürdetések, reolamatiók Faragó János formánkat árs ezimére küldendők. Vasárnapi nyugalom és Jelen cikkem cime két külömböző dolgot foglal magában, a mik azonban szorosan összetartoznak. Csakhogy, fájdalom, nem mindenki ért velem egyet abban, hogy összetartoznak. Vannak, a kik előtt csak a vasárnapi nyugalom a fontos; az az hogy nem is a nyugalom, hanem a munkaszünet. Ez a két szó u. i. nem egyet jelent, A legtöbben azok közül, a kik munkaszünetet követelnek vasárnapra, csak azért teszik, hogy délelőttjén jól kialudják magukat, aztán jól kimosakodva beülhessenek a mulatóhelyekre, a hol heti keresményük jó részét könnyelműen elverik s az üdülésbe úgy belefáradnak, hogy hétfőn képtelenek munkába állni a rendes időben. így történik meg az, hogy van munkaszünet., de nincs nyugalom; van vasárnap, de nincs megszentelése a vasárnapnak. Még legjobban áll a dolog falukon s itt is azoknál a családoknál, a kik a saját kis földjük után élnek. Városi középosztályunk, intelligenciánkra nézve ugyan nyugalom napja a vasárnap, de más jelentősége aztán nincs. Arról, hogy miért van szükség vasárnapi munkaszünetre, szinte fölösleges beszélnünk; annyit beszéltek már róla munkás-gyűléseken és napilapokban, hogy a kérdésnek ezt az oldalát egészen jól ismeri és érti, a ki csak újságot olvas. Ismeri azokat a károkat, a miket a munkások vasárnapi foglalkoztatása az egészségre hoz. Az ember úgy van alkotva, hogy a szakadatlan munkát nem birja ki; sőt a franciák próbálkozása azt is igazolta, hogy a hetedik napnál ritkább szünet se elegendő. Nem hagyhatók figyelmen kívül a nemzet-gazdászati tekintetben szülendő károk se. Ha hiányzik a vasárnapi nyugalom, akkor korán elhasználódik a munkások ereje; korán beáll a munkaképtelenség. A szakadatlan munkában kifáradt, elernyedt, a vasárnap megszentelése. munkás kedvetlenül és nem a kellő figyelemmel, épen azért rosszul végzi teendőjét. Naay szerencsétlenségek oka nem egyszer volt az, hogy a munkás ereje teljesen ki volt merülve. Társadalmi tekintetben is igen nagy károkat szül a szakadatlan munka: lehetetlenné teszi a családi élet bensőségét és örömeit. A munkás, mikor hazulról munkára távozik, apró gyerekeit még az ágyban aluva hagyja; mikor haza megy, akkor meg már ismét alusznak. Ha még vasárnap se lehet otthon: ugyan mikor örüljön nekik; mikor éreztesse velük a szeretetét személyesen?! S ha már a családi élet örömeit se élvezheti teljes mértékben, ha itt se üdülhet föl ngy, a hogy erre szüksége volna: lehet-e szó nála a társas életörömeiről, és üdüléseiről? Ennek folytán elfásul a szive, sivárrá lesz a lelke, tehernek tartja az életet; irigygyé lesz azokra, a kiknek van vasárnapjuk, a kik részt vehetnek a családi és társas élet örömeiben; munkaadóját lelketlen kufárnak tartja, a ki az ő erejével kereskedik, az ő vérén hizik. . . . így érik meg a munkás osztály a socialismusra, vagy a rettenetes anarchiára. Hogy mindez igy van, azt egyes országok törvényhozásai is belátták és igazolták, a mikor szükségesnek tartották a vasárnapi munkaszünetről törvény erejével intézkedni. Nekünk is van törvényünk a vasárnapi munkaszünetről (1891. évi XIII. t. c.) De igazán elmondhatjuk, hogy csak olyan mint a szentelt viz, semmit se használ, mert már százféleképen ki van lyukgatva a miniszteri rendeletek által. A vasárnapi munkaszünet külömben is még csak föltétele a vasárnap megszentelésének; lehetővé teszi, hogy a munkás anyagi kára és munka-48
