Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-20 / 47. szám
753 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 754 jövetel. Megelégedhetünk három estével, mint a j budapestiek. Ez már nem lesz teher, hanem inkább j szórakozás, kellemes időtöltés. Hisz a gazdálkodás ; szünetel; az egymagában való olvasgatást pedig reggeltől estig, meg is lehet unni s szinte kívánatos a beszélgetés. Nyáron bizony szó se lehet összejövetelről máskor, mint vasárnap; ennek azonban, ha csak rendkívüli ok nincs rá, nem szabad elmaradni soha. A folytonosság nagy dolog, A mi egy-egy összejövetel lefolyását illeti, erre nézve is teljesen helyeslem Jacobi véleményét, akarom mondani: eljárását. Kezdjük énekkel; ezt egészen természetesnek találja minden hallgatónk; jó kálvinisták szeretnek énekelni. Ezt kövesse a biblia valamely igazán épületes szakaszának felolvasása és megbeszélése. Igen, megbeszélése; a mi azt teszi, hogy mindegyik jelen levő kérdéseket tehet; ha kétségei vannak, feljárhatja azokat; vagy ha a szakasz igazságát megerősítő tapasztalatai volnának, adja elő azokat. A vezető végül foglalja össze egészen röviden a megbeszélés eredményét mint kétségtelen tanulságot s rövid fohászban kérje Isten áldását e jó mag felnövelésére. Ezután megfelelő énekkel zárjuk be összejövetelünknek ezt az első, építő részét. Árra az esetre, ha a lelkész elkerülhetetlen akadály miatt, nem vehetne részt az összejövetelen, kell kéznél tartani olyan könyvet, a mi a hit építésére alkalmas. Hála Isten, évrőlévre több ilyen könyvünk lesz. Ebből aztán olvashatnak föl egy részt, a bibliai szakasz megbeszélése helyett. Ezzel aztán vége van az összejövetel komolyabb, ünnepiesebb részének. Ez után tarthatunk felolvasást a hazai történetből, az egyetemes és a magyar protestáns egyháztörténetből; ismertethetjük a keresztyén szeretet munkáit, a különböző korokban és országokban; ismertethetjük egyházi szertartásunkat részletesebben, mint a hogy a konfirmációi oktatásnál tehettük; úgy szinte egyházi alkotmányunkat, de országunk alkotmányát is; egyházuuk tagjainak honpolgári és felekezeti jogait és kötelességeit; a nép kezébe szánt jó könyvekből olvashatunk föl az okos gazdálkodást előmozdító tanulmányokat; szavaltathatunk verseket; taníthatunk be hazafias dalokat. Ugyan melyik papnak és tanítónak lennének ezek terhére? Nem lehet föltételezni egyetlen egyről se. Közbenközben tarthatunk családias estéket, felolvasással, szavalattal, énekkel. Ez növeli az érdeklődést és ejneli az ifjak önérzetét. A mi a vezető magatartását illeti, arra tö; rekedjék, hogy szelíd komolysággal tiszteletteljes ! bizalmat gerjesszen a tagokban maga iránt. Ereszkedjék le hozzájuk s mutasson irántuk teljes jóakaratot. Bátorítsa őket, hogy a mit nem értenek a min fennakadnak, csak kérdezzék meg tőle; vagy ha valamiről hallani szeretnének, csak mondják meg neki. Ha aztáu megszületett bennük a bizalom s kérdésekkel ostromolják: meg 'ne unja a kérdéseket, inkább örüljön rajtuk. Az összejöveteleknél ő legyen az első, a ki megjelenik s ő távozzék el utoljára; lankadást, csüggedóst ne mutasson soha! Jól mondja Jacobi: „a teherrel együtt, nő a kedv; ez a tevékenység sok áldást hoz belső emberünkre. S aztáu! az Ur küld nekünk mindig uj segítőket és barátokat. Csak el ne fáradjnnk a könyörgésben.“ Nyáron át nagy haszonual rendezhetünk kirándulásokat határunk szebb pontjaira. S itt, a természet pompás templomában talán kétszeres érzéssel pendíthetjük meg szivünknek Isten dicsőségét és jóságát magasztaló húrjait. Fel tehát a szent munkára! A megróbáltatás nehéz idejét éljük; erős hitü egyliáztagokra van szükségünk. Egy magunk, akármilyen buzgók és tudósok vagyunk is, fenn nem tarthatjuk anyaszentegyházunkat ebben az anyagias korban; azt se várhatjuk, hogy az Isten csodát tegyen a kedvünkért. Gyülekezetünk apraja,, nagyjának éreznie kell, hogy mi érette élünk; az ő földi és menynyei jólétéu fáradozunk. Erre pedig csak szeretetünknek tettekben nyiivánulása juttatja el. Nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a léleknek erejében. Mutassuk meg a léleknek erejét abban a buzgóságban is, hogy a lehetőség határai közt örömmel karoljuk föl az ifjakat; örömmel nyújtunk nekik táplálékot; örömmel legeltetjük őket a lelki világ kies mezején. Higyjük, hogy ezek az ifjak hálásak lesznek; készséggel elfogadnak bennünket vezérüknek s kitartanak mellettünk hűséggel. Erősítse és szentelje meg az Isten az ifjúsághoz való szeretetünket és áldja meg munkánkat, mit körülötte végzünk! Ideálizmus pályánkon*). Ha van életpálya, melyen működve, szükséges az idealizmus: úgy a tanitói pálya első sorban az, a honuan ennek hiányozni nem lehet és nem szabad ! Mert az ideálizmus az, a mi megtanít tűrni! A türelem a legelső kel*) Felolvastatott az Őrségi ev. ref. tanitótestület közgyűlésén 1898. jul 8-án és tiszteletdíjjal s jegyzőkönyvi elismeréssel tüntették ki.
