Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

láb

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

741)

Ismét:

Kiilöu-külön egy-egy csoport Temérdek földet összehord,

Tölc.'éres a domb és középen Sok halott ég máglyák füzében.

S a végső sorokban is:

Peng a koboz, húrjaira Harcot idéz a dalia,

Őseiről csatás emléket,

S elzengi — mint én az övéket.

A szöveg megértésében a legjobb források nyomán indul el Kőrös s igy felesleges fáradság volna értelmi árnyéklatok után kutatni, melyek nála és az eredetiben vagy valamelyik fordításban külömbözők. Itt csak egy elvi kérdés vár eldöntésre: helyes volt-e a versforma, melyet a mű fordítására választott.

Nem új e kérdés és tárgya volt már számos vitának : az eredeti versmértékben ültessék-e át a műremekeket vagy lehetőleg modern formát használjanak-e a fordítók. Utoljára a Magyar Nyelvőr XXVII. kötetének 8-ik számában vitatta e bírálat szerzője, hogy Homerost miért kell szerinte hexameterben fordítani.

S a midőn most a Waltharius átültetésére a nibelungi sort találom alkalmatosnak, úgy tetszhetnék, mintha önmagámmal keveredném kellemetlen ellentétbe. De az én meggyőződésem szerint — melyben a velem vitatkozók meg nem lántorithattak — Homeros fordítására csakugyan a hexameter a legalkalmatosabb, e gvönyörüen, teljesen csengő vers, mely a magyar nyelv d uamosságát tökéletesen érvényre juttatja De az Ekkehard latin hexameterét nem találom alkalmatosnak arra, hogj’’ magyarul is az eredeti köntösében jelenjen meg. E mű abban a formában, melyet ma eredetinek kell tartanunk, korántsem tükrözi oly híven az germán szellemet, a monda genuinus megalkotóját, mint Scheffel művészi átdolgozása. „Az egésznek üde hangja, a leírás nagy élénksége méltáu tartható a Waltharius kiváló előnyeinek, de az eredeti korántsem oly gazdag benne, mint Scheffel átültetése, melyben megannyi zavarólag ható vergiliusi fattyúhajtás le van nyesve.“ Ezt mondja Koegel (I. 340.).

Maga Scheffel kimondja a szót kiadásához csatolt magyrarázásában *): „Még ma is fölüditi az olvasót a germán ősidő fegyverzörgéssel tele utóhangja, az a jellemző zománc, mely két oly egyenlőtlen elemnek mint a vergiliusi kölső s a nibelungeni tartalom egybekötéséből szükségkép keletkezik“ (112. 113. 1.).

A mit Scheffel helyesen érzett át, hogy t. i. a nibelungeni tartalmat a nibelungeni külső is illeti meg : azt Kőrös méltán és helyesen fogadta el. S igy semmi gáncs se érheti abban, hogy e versformát választotta. A magyar hexameternek egészen más a természete, hangzása, irodalmi hagyománya, hogysem egy német eposz fordítására alkalmatos volna. Viszont az Alexandrinus — bár végkép el nem véthető - oly igen hatása alatt áll Arany epikájának, s itt különösen az őserejü Buda halálának, hogy reá vállalkozni felette nagy merészség lett volna. A uibeluugeni verselés ellen azonban semmi alapos kifogás nem

*) Waltharius, Lateinisches Gedicht des zehnten Jahrhunderts, Von Joseph V. Scheffel und A. Holder. Stu't^rt. J. B. Metzler. 1874.

i tehető, nyelvünk természetével nem ellenkezik, csengése I tiszta s főként epikai, különösen forditinknál, ki a verselésben valósággal mesternek mutatkozik.

S igy egészben örömmel üdvözölhetjük e munkát, a lelkiismeretesen kutató és dolgozó philologus s a költői érzékű egyén buzgólkodásának dicsérendő eredményét. Módszerének biztossága följogosít arra a reménységre, hogy alapos munkákban fogja velünk megösmertetni egyéb : termékeit is a régi német epikának; verselő képessége s nyelvének könnyed költőisége pedig kívánatossá teszik, lmgy a műfordítás terén sok szépet alkosson.

Azt hisszük, hogy főiskolánk minden jóakarója nagy örömmel szemléli ezt, az el ismrése igazán értékes virágaiból fűzőit koszorút.

Vegyes közleményeit

— Főtiszt, és Mélt. Antal Gábor püspök ur, főtiszt, és nagyságos Czike Lajos főiskolai gondnok ésnagytiszt. Kis Gábor urak a lefolyt hét pár napján meglátogatták főiskolánk tanárait a tanítási órákon.

— Segély a miliályháziaknak Főt. püspök urunk a múlt szerdán személyesen adta át az ő nemes fáradozása folytán gyülekezeteinktől hozzá eddig befolyt segélyt a tűzvész által sújtott mihályházaiknak. A segélyosztó bizottságot egészen meglepte a tetemes segély, 1200 frt. Ez összegből 500 frtot kap az ekklézsia, 100—100 frtot a lelkész és a tanító; a fönnmaradt 500 frt a község azon családjai között fog fölosztatni, a kik egyáltalán semmi, vagy 10 frton alól levő állami adót fizetnek és pedig a 14 éven alól levő családtagok arányában. Segélyek még mindig érkeznek Öméltóságához. A mi főpásztoraink ime igy mutatják ki, hogy melegen érez a szivük nyájuk iránt; fát, téglát, cserepet, ezer forintokat nem adhatnak, mert nekik se adott az állam ; de adott nekik Isten nemes szivet s ez munkál bennük.

— Az evangélikus misszió munkája igen kiállhatja a sokat dicsért katholikus misszióval való öszszehasonlitást. A katholikus egyház, dacára egységének,, sokkal kevesebb előmenetelt tesz a misszió terén, mint az evangéliomi. A felszabadult amerikai néger rabszolgák 8 millió utódai közül 7 millió evangélikus lett és csak 200000 katholikus. A Kap-gyarmaton az ev. misszió 530000 evang. keresztyént gyűjtött, a fcatholikus pedig legfölebb 3000-et. Azok, kik az ev. misszió módszerét hibáztatják, többnyire semmit sem akarnak tudni a misszió céljairól; ezek csak azt akarják, hogy használható szolgáik és munkásaik legyenek és az ipariskolát elegendőnek tartják. Holott a missziónak a lelkek üdvét kell szeme előtt tartani, mint célt. Az evangéliumot a feketék is megértik, ha a saját nyelvükön hangzik. Az ev. misszionáriusok már 84—-90 afrikai nyelvet irásnyelvvé emeltek kitartó hűséges, munkával.. A szentirás, vagy annak bizonyos részei 36—70 afrikai nyelvre levannak fordítva. Ezenkívül, Madagaskárt ide nem számítva, 750000 fekete keresztyén gyülekezetekké egyesült és 140000 fekete gyermek látogatja a