Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-30 / 5. szám
73 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 74 nyel kapcsolatos egyházmegyei és egyházkerületi szabályrendeletek pedig oly apró részletezéssel körülírják az esperesi hivatal jogait és kötelességeit, hogy azokat itt egyenként felszámlálni és részleteiben elemezuí, szintén feleslegesnek tartom. Mivel pedig az esperes — az egyházmegyei gondnokkal együtt — nem egyéb, mint a törvények őre s az egyházmegyei és egyházkerületi határozatok végrehajtója: ebből folyólag a legelső és legszentebb kötelességemnek tartom, hogy a törvénytől soha, semmi időben, semmi árért, és senki kedvéért egy hajszálnyira el ne térjek, hanem hogy azt minden körülmények közt és mindenkivel szemben megtartsam s az egyházmegye tényezőivel is megtartassam. Ha erre hivatottnak és elég erősnek ítélt az egyházmegye: ime ezt a megtisztelő bizalmat hálás tisztelettel köszönöm, és bármi erőtelen és fogyatékos lennék talán más egyebekben, abban a fődologban nem fogok lankadni soha, hogy a törvényt becsülettel, tisztességgel és az egyházmegye méltóságát megillető hűséggel megtartsam és megvédelmezzem. A törvény azonban bármi jó s bármily erős kezekben lenne is, magába véve. mégis csak erőtlen, szegény betű. A betű 'pedig öl, a lélek az, a mi, elevenít. Tehát nemcsak az egyházkormányzat, de maga a nagy egyháztársadalom is hivatva van arra, hogy a törvény betűibe lelket, szellemet öntsünk. S ha a lélek gyümölcse a szeretet s a békesség, a békességes tűrés, jóság, alázotosság: én a magam részéről kész vagyok ebben is példával előmenni, de az apostol kérve intő szavaiként: nekem is reménységem van tifelőletek az Urban, hogy ti sem lesztek különb értelemben, hanem hogy egymásnak szeretettel szolgáljatok. A társadalom különböző osztályaiba, fájdalom! a lelkészi testületbe is, szinte észrevétlenül behatolt és a közügy nem kis kárára szemmel láthatólag pusztít, én csak hy mondom: a régi, patriarchális testvéri összetartás megfogyatkozása. Az egyesek, a czaládok, a köztisztviselők, sőt sokszor az egyházi hivatalos testületek közt is, nincs meg többé az a bizalmas szép viszony, melyet a mi gyermekkorunkban, sőt még pályánk kezdetén is láttunk és tapasztaltunk. Talán az idők szelleme, talán a különböző tanodákból kikerült egyének közt ki nem fejlődhetett bizalom és az ebből származhatott tartózkodás, sokszor az egymás iránti rósz vélemény, vagy talán az anyagias korszellem akadályozza azt, hogy mi, a belső-somogyi egyházmegye, oly súlyként nehezedjünk az egyháztársadalom mérlegébe, mely az egyházmegyét népességi viszonyainál és erkölcsi súlyánál fogva is megilleti. Csak egyet említek. Egyházmegyénk viszonyát a főtiszt, egyházkerülethez. Egyházkerületünk, a legmesszebb visszamenő időktől fogva, a legjobb indulattal, sőt többszörös kitüntetéssel viseltetett és viseltetik ma is, a belsősomogyi egyházmegye iránt. Melyhez hálás tisztelettel kötelességünk lesz hozzá számítani azt is, hogy legközelébb tartandó közgyűlésén, — mint méltóztatnak tudni, -- részt fog venni a csurgói főgymnasiumuak, egyházmegyénk e díszének és büszkeségének százados öröm-ünnepén. És mégis, bocsánatot kérek a nt. egyházmegyétől s az egyházkerület jelen lévő tisztviselői előtt a főtiszt, és nagymólt. egyházkerülettől, ha egyéni intentióm netalán félreértésből származnék, a mi nekünk szintén büszkeségünk volt, sőt az egész magyar Haza előtt dicsőségünkre szolgált, az önmagunk által alkotott és több évtizedeken át önmagunk által fentartott Slavon-Horvát missiónak még névleges vagy közvetített kezelését is kivette a konvent utján az egyházmegye kezéből. Nt. és tek, egyházmegyei közgyűlés! Valyha! óh, nem az én erőtlen működésem, de a szükséges egyetértés és összetartás teremté meg minél előbb és minden irányban a maga sikereit; az egymáshoz való jó indulat pedig töltené be közöttünk a Krisztus törvényét!! . , . Nem akarván a közgyűlés türelmét hosszabb kitérések által felesleg fárasztani, azon elvi kijelentésem után, mely szerint egész működésem a törvénynek igazsággal és szeretettel leendő betöltésére lesz irányozva, megfogja nekem engedni a nt. és tek. egyházmegyei közgyűlés, hogy ne bocsátkozzam be egyenként azok részletezésébe, melyek az esperest a valláserkölcsi élet felügyeletében, az egyházmegye kormányzatában, a népiskolai tanügy vezetésében s a fögymnasium főbb ügyeire való befolyásában kötelezik, vagy: melyek az alapítványokra és a közpénzek kezelésére való felügyelet, a különböző pénztárak időközi megvizsgálása s más és más munkakörében érintik, mert ezekre nézve programmom ismét csak a törvény és szabályrendeletek, melyek az esperesi hivatal jogait és kötelességeit szabályszerűen körülírják. Kettőt azonban szeretnék figyelembe kérni mégis, már ez alkalommal. Egyik a belmissió, másik az egyházmegyei pénzügyek rendezése.
