Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

737 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 738 a Kis Tükört............................2 frt — kr, a Keresztyén Híradót ... — » 50 » az Örömhírt..............................— » 18 » a Koszorút..............................— „ 40 » Épületes könyvre..........................3 » — > Képes Néplap és Világ Krónika 4 „ — » Kótára s egyébre .... 2 „ 72 » Elköltenek világításra . 3 frt » fél öl fára . 5 » Összesen 20 frt 80 kr. Heti egy krajcár befizetés mellett hát lassan-las­­san kis könyvtárra tehetnek szert. A hol pedig kétszer, háromszor akkor lenne a tagok száma, ott az épülésnek még több eszközét szerezhetnék meg, Van hát helyiség s vannak tagok is, csak kezet a munkára! De mégis, hogyan fogjunk hozzá az egyesü­let sajátképeni megalapításához? E fontos kérdés­nél hallgassuk meg a tapasztalatból beszélő Jacobit. «Engedjék meg, hogy először azt mondjam el, hogy az én nézetem szerint hogyan nem kell kezdeni. Minden tapasztalat nélkül, hivatalba lépésem után nemsokára, nyilvános felhívást intéztem gyülekeze­tem tagjaihoz ifjúsági egyesület alakítása céljából. Nagy számban jelentkeztek ifjak és öregek. Uj volt a dolog, vonzotta őket. Azonban csakhamar meggyérült az ifjak csoportja. Ók bizonyosan va­lami másnak gondolták a dolgot, valamivel vilá­giasabbnak. Az egyesület ma még fönáll és az Ur segítségével állni fog tovább is. Azonban némely csalódástól megkímélhettem volna magamat; kicsibe kezdhettem volna. Ezt ajánlja az ügynek minden hű munkása, miként az idevágó irodalomból látom. Nos, válasszunk ki a már konfirmált ifjak közül néhány megbízható, komoly irányú ifjút és vagy gyűjtsük össze őket a saját házunkban, hogy itt valami építő és tauulságos dolgot nyújtsunk nekik, vagy pedig — nevezetesen nyáron — sétáljunk egyet velük,, hogy ez által ismét közelebb juthassunk hozzájuk. Egyszersmind igen ajánlatos, hogy von­junk be munkánkba néhány olyan férfit, a kik élő keresztyének és az ifjúság iránt melegen érdeklőd­nek. Az ilyen kis körből aztán bizonyára gyakran intéznek kérelmet a lelkészhez, hogy indítsa meg az egyesület megalapítását. Az isteni kegyelem segítségében bízva, bátran hozzá foghatunk. A törzs, a. derékhad megvan már. Ez tudja miről van szó. így elháríthatjuk magunktól azt a kellemet­lenséget, hogy az előkészítés nélkül életrehivott egyesület csakhamar ismét föloszoljék. És ha mind­járt nem kerülne is rá a sor a megalapításra, legalább a lelkiismeretért megkellene tenni az elő­­kisérletet. A derékhad megnyerése után az lesz a teendőnk, hogy az ifjak közül, az élethivatásra való tekintet nélkül, szerezzünk tagokat. Már a kon­firmációi oktatáskor megkell kezdeni a szerzést. Természetesen mi a mi kerületünkben a polgári: paraszt- és munkásosztály ifjaira vagyunk utalva. Igen szép volna, ha ma, a mikor olyan sokat be­szélnek a társadalmi kötelezettségekről, az előkelő társadalmi állásúak fiai is, úgy a felsőbb iskolák tanulói, rávennék magukat, hogy pártolják az if­júsági egyesületeket. Nem szükség.- oizonyitgatni, hogy mekkora áldás lenne az önmagukra és má­sokra is. Érdeklődniök kell a gyülekezet elöljárói­nak is. Nézetem szerint az egyházi és az iskolai elöljáróságoknak különösen kötelességük, hogy min­den erejűkkel előmozdítsák ama törekvéseket. Hisz ezeknek is az a hivatásuk, hogy segítsék építeni az Isten országát és 7 un csupán az, hogy a tisz­tán hivatalos dolgaikat végezzék. Épigy számítha­tunk tanítóink szives közreműködésére. Nekik bi­zonyára nem közönyös, hogy nevelői tevékenysé­gük gyümölcsei a modern befolyások következté­ben kérdésessé válnak. Általánosan el van ismerve, hogy a 14. (mondjuk 12.) évtől a 24 évig terjedő időköz a legveszélyesebb a mi ifjú embereinkre nézve. Az is igaz, hogy az ifjúságra fordított munka hiába való, ha nem folytatjuk Jacobinak e tanácsa teljesértékü rank nézve is. A kik kételkedve rázzák a fejüket, azoknak nincs más mondanivalónk, mint hogy próbálják meg. Mi abban se látunk semmi veszélyt, ha falusi gyülekezetünkben nem csak a férfi növendékek, de a leányok is tagjaivá lesznek az egyesületnek. Mert hát vessünk csak számot a viszonyainkkal. Alig néhány olyan népiskolánk van csak, a melyekbeu a fiuk a leányoktól el vannak különítve; a leg­többen együtt tanulnak. A konfirmációra együtt készülnek. Az ismétlő iskolába is együtt járnak. De hát otthon családjaik körében szigorúan elvan­nak talán különítve; a munkára: aratni, gyűjteni, kapálni nem együtt mennek-e? Nos, ha idejük leg­nagyobb részét tényleg együtt töltik; együtt töl­tik a nélkül, hogy a lelkész, vagy a tanító is ve­lük volna: ugyan mi veszély rejlenék abban, ha közös olvasó-egyesületben, meghatározott időben, a lelkész és tanító, vagy csak az egyik felügyelete alatt jönnének össze? Az azonban bizonyos, hogy úgy az egyesület jóhirneve, mint munkánk sikere

Next

/
Thumbnails
Contents