Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
633 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 634 Ennek a czélnak érdekében alapították a prot. ősök népiskoláinkat, ennek érdekében fejlesztik ma is azokat egyházaink sokszor alig elviselhető anyagi áldozatok árán is. Ezért munkálkodunk még sokszor nehéz viszonyok között is nagy lelkesedéssel mindnyájan. Most ez az a szép és magasztos hivatás hozott össze bennünket, hogy itt egyetértve, egymást támogatva, szép és magasztos, de nehéz pályánkon a segítő eszközöket keressük. Midőn önöket, őszinte kartársi tisztelet és szeretettel, szivemnek egész melegével üdvözlöm, a gyűlést, megnyitottunk nyilvánítom. A megnyitó beszéd után, mit lelkesen megéljeneztek — a gyámpénztári özvegy árva, illetőleg nyugdíjas osztalékot 24 frttal felemelték. Majd Bátki István nagyodi tanító olvasta fel értekezését e tételről: „Mi módon szoktatható le a, gyermek a hazudósáéról ?“ melyet ügyes érvelései és javaslataiért őszinte köszönettel fogadott a közgyűlés. Tóth József vezekényi tanitó gyak. tanítást tartva, a személy névmást ismertette, melyet szintén köszönettel fogadott az értekezlet. A folyó ügyek letárgyalása után közebédre jöttek össze a tagok, hol felköszöntőket mondottak a kultuszminiszterre, az esperesre, a tanfelügyelőre, az elnökre stb. Nyílt levél ifj. Medgyaszay Vinczéhez. Kedves Barátom ! E b. lap 33. és 34. számában egy elvi jelentőségű belügyminiszteri határozatot közölsz, ismertetve azon esetet is, mely azt előidézte. Ezen határozatot egyházi törvényeinkbe ütközőnek, sérelmesnek s igy hatályon kívül helyezendőnek tartod s felkéred itt e helyen egyházkerületünk s egyházmegyéink tek. ügyészi karát, hogy hozzá szólva önkormányzatunkat — véleményem szerint is — oly nagyon érintő ezen kérdéshez, aggodalmaidat jóakaratu felvilágosítással oszlassák el. Hát, édes barátom, azt előre is megmondhattam volna, hogy itt e helyen hiába fordulsz a tek. ügyészi karhoz felvilágosításért. Azt kérdezed, miért? Megmondom. Először is azért, mert vannak, a kik csak hallottak az egyházkerület hivatalos közlönyéről s csak akkor olvassák, mikor a katli. néppárti lapot, t. i. ha valahol kezükbe akad. Másodszor pedig azért, mert eleget vélnek tenni kötelességüknek azzal, ha a hivatalosan rájuk bízott ügyeket elvégzik; ezen túl pedig egyéb teendőikkel sokkal inkább elvannak foglalva, minthogy tiszteletbeli állásukból kifolyólag még neked is válaszolhassanak. Lásd, én ezt* saját magamon tapasztaltam. 1896 junius havában, tehát két éve múlt, hogy egy egyházi éltünket nagyon közelről érintő kérdésben felvilágosítást kértem e lapban egyházmegyénk ügyészétől s más jogtudósoktól. És nem tartotta érdemesnek hozzá szólni egy sem, pedig mondhatom, hogy érdekesebb és rend-K üny YismEijtEtés. Mirjam. — Imádságok zsidó nők számára. Irta: dr. Kis Arnold veszprémi főrabbi. Köves és Boros kiadása Veszprémben. — Szerzője iránti baráti tisztelet és nagyrabecsülés, kollegáim szellemi élvezete iránti figyelmem és ama psycho-'logiai ok, mely az éj sötétében felhangzó kiáltásra bátorítólag visszafelel, adták kezembe a tollat, hogy az imádságos könyvvel foglalkozzam s azt e lap olvasóival megismertessem. Nem bírálat, csak ismertetés lesz e nehány sor ; birálat nem is lehet, mert az esetben apológiát kellene Írnom, mivel ez imakönyvnek majd minden lapja apológia. Nem pápaszemes, rideg tudományos apológia, a legeszmónvibb értelemben vett s a legnaivabb hangon tartott „Önmentség“ és mégis érzi a lélek, hogy a legigazabb védelem, a meghallgattatásra minden bizonynyal számító őszinteség, vádolás nélküli bizonyítása a létjogosultságnak. És benne milyen hit! mily mélysége az Istentiszteletnek ! Egy egész tárháza a lélek emelkedő szárnyainak, minden toll, a szárnylebbenésnek minden csapása abból a mystikus világból való, melybe belépve, szégyenleni kezdi, az ember, hogy a fanatismus fogalmát ismeri ; abból a mystikus világból, mely ha általánosan ismert volna, itt lenne köztünk a jó Istennek béke és szeretet napjaitól ragyogó boldog világa. A hit intensivitását megteremteni czélja törekvéseinknek, mert mint egyfelől Istenországát terjesztjük az által már itt e földön, más oldalról meg az egyedi léleknek eszközt nyújtunk, melybe reményének horgonyát akaszthatja. Erre czéloz minden imádság, minden imakönyv s már csak ezért is tisztelettel kell megállanunk minden ilyes mellett. A világ ábrázatát megváltoztatni, támogatni a jót, hogy túlsúlyra emelkedjék s végezetre le is győzze a rosszat, beleszőni köznapi és társadalmi érintkezéseinkbe a vallások morálját, összhangot létrehozni a külső és belső világ között, a mi fenséges czélunk. így leszünk mi, a vallások papjai közös munkatársak, szolgái az eszményinek, jóakarói híveinknek, a nép egyetemének. Nem kaján tekintetekkel kell mérlegelnünk egymást, a czélra törekvő eszközöket vizsgálva, gúny tárgyává tenni a magasztos akaratot; az aratásra váró gabona sok, az arató kevés. Ha ki sarlót forgat a kasza helyett, az még nem nevetségre méltó, ellenben ki a sarlót is félreteszi, a talentumot elássa, az méltó az ítéletre. Ily meggyőződés mellett veszem kezembe a zsidópap imádságos könyvét s ez intentióval hozom azt közibénk. És már a nehány első lap átnézése után megzsibbad lelkem ; apologitikus imádság! Szinte contrast volna, ha nem lenne szégyenletes való. Mintha bizony az Isten' kivülibb eset egész magyar ref. egyházunk életében még nem fordult elő. Csakugyan dissolutio-e hát ez? Vagy csak a jele? Ha egyik sem, akkor legalább is udvariatlanság. Nálunk legalább annak nevezik, mikor valakinek azt mondják jó napot és az nem mondja : Adjon Isten. Isten veled ! barátod ________ Bállá Endke.
