Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

N 615 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 616 nat az egyh. törv. 433. §-ában legkevesebb félévi ke­gyelemidőt adott a tanítók özvegyei és árváinak; de ha a mit jobb kezével nyújtott, a félévi jövedelemben, az özvegy vagy árváknak, azt balkezével visszaakarta volna venni az özvegy- vagy árváktól a helyette? ta­nító részére : akkor bizonyosan nem iktatta volna egyh. törv. könyvünkbe a 438. §-t. Épen az egyh. törv. 438. §-a záloga annak, hogy a Főt. és Méltgos zsinat, a tanitók özvegyei és árváinak legkevesebb félévi ke­gyelemidőt adott, a helyettes tanitó tartásának és fize­tésének kötelezettsége nélkül. Az egyh. törv. 438. §-a nem számlálja ugyan elő a*z iskola fentartók kötelezettségeit az elhalt tanitó öz­vegye- vagy árváival szemben, csak utal az országos törvényre. Ez az utalás azonban oly határozott, hogy attól sem jobbra, sem balra, egy hajszálnyira sem lehet eltérni a törvény megsértése nélkül. Az országos törvények, min. rendeletek és uta­sítások közül —^ tér szűke miatt — lássuk az 1893. évi XXVI. t. ez. 1. §-át. Mit is mond az ? Azt mondja: 1A«Kiterjesztetnek a hit felekezetek által fentartott népiskolákra az 1868. évi XXXV1L1. t. ez. 139. és 140. szakaszai. . . .“ Vagyis azt mondja az országas tör­vény, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 139 és 140. szakaszait a felekezeti népiskolákat fentartó testületek­nek is tiszteletben kell tartani. Az egyh. törv. 438. §-a pedig azt mondja : „A tanítók özvegyei és árvái gyá­­molitásáról az országos törvény értelmében kötelesek az iskola fentartók gondoskodni.“ Egyházi és állami törvé­nyek tehát a tanitók özvegyei és árvái gyámolitására nézve — a fenti oknál fogva — egymással ellentmon­dók nem lehetnek. E pontról bővebben nem is szólok, mert fel sem tehetem az ev. ref. iskolafentartó testüle­tekről, hogy azok akár az egyházi, akár az országos törvényeket tiszteletben ne tartanák, csak az uj ke­rékvágásba zökkenés okoz most némi nehézségeket: de ha e nehézség le lesz küzdve, megy minden a maga rendjén, mint a karikacsapás. 2. „A megürült tanítói állomások legfölehb félév alatt betöltendők. . . .“ Kinek a javára van kimondva, hogy a tanitói állomás legfölebb félév alatt betöltendő ? Az özvegy és árvák, vagy az iskolafentartó javára ? Az özvegy és árvák javára nem, hiszen az özvegyek és árvák ezután sem kapnak többet, mint az eddigi gya­korlat szerint kaptak; sőt ezután kevesebbet fognak kapni, mert ha többet nem veszítenének is, félévi la­kást, tüzelő anyagot mindenesetre veszítenek, mi egy tanitó özvegyére vagy árváira nézve nem megvetendő-, hanem számot tevő jövedelem. Hogy az iskolafentartó javára mondatott ki, miszerint a tanitói állomás legföl­­lebb félév alatt betöltendő, kitűnik abból is, hogy ha az ískolafentartótól az eddigi gyakorlat további fentartá­­sát, vagyis a tanitó halála napjától számított egy tel­jes kegyelemévet kérünk, a helyettes tartásának és fizetésének kötelezettségével, az a felelet: „Az iskola érdeke nem engedi.“ Igen, de minden jog, minden előny kötelezettséggel, hátránynyal jár. Az iskolafentartónak előnye a félévi kegyelemidő, ez az előny a helyettes fizetésének hátrányával jár rá nézve. 3. „Ezen idő (t. i. a félévi kegyelemidő) alatt az iskolában segédtanító alkalmazandó.u Igen, de ki által ? Az által, a kinek a félévi kegyelemidő előnyére van; az iskolafentartó által. Bizonyságom erre nézve, az 1893. évi XXVI. t.-cz. végrehajtása tárgyában, a törvényha­tósági közigazgatási bizottságok számára kiadott mi­niszteri utasítás 9. §-a, mely szóról-szóra igy hangzik: , ,,Az akár elhalálozás, akár lemondás, akár elmozdítás | következtében megüresedett tanitói állomások, az 1893. évi XXVI. t.-cz. 1 §-a értelmében félév alatt betölten­dők és ezen idő alatti, ha csak a megüresedett tanítón állomást azonnal rendes tanítóval betölteni nem lehetne, az iskolafentartó költségére az iskolában segédtanító al­kalmazandó.u Ónként következik tehát, hogy a tanitók özvegyei vagy árvái, a félévi kegyelemidő jövedelmé­ből, helyettes tanítót tartani és fizetni nem kötelesek — ez az a mit vitatunk, ez az a mit kérünk. 4. „A tanitó halála esetén özvegye és árvái a ha­lálozás napjától számított félévig az egész fizetést és la­kást élvezik.“ Egyik-másik iskolafentartó testület sze­rint elég van téve az országos törvény fenti kívánal­mainak, ha az elhalt tanitó évi 400 frt fizetéséből 200 frtot adnak az özvegy vagy árváknak; de ráadásul kö­telezik őket, hogy a félévre nekik adott 200 írtból, az ; egyh. törv. 435. §-a b) pontja szerint, legkevesebb 100 frtot adjanak a helyettes tanítónak, vagyis, hogy ők fizessék a helyettest. Igen, de ha az özvegy vagy ár­vák, a nekik adott félévi 200 írtból, legkevesebb 100 frtot a helyettesnek adnak, akkor az Ískolafentartótól a legjobb esetben is esak 100 frtot, azaz */4 évi fize. tést kapnak ; mert az özvegy vagy árvák által a he­lyettesnek adott legkevesebb 100 frt, nem irható az özvegy vagy árvák javára. Hát ha még az sem bi­zonyos, hogy a papíron 400 írtra felszámított, krajezá­­ronként gyűlendő, gazdálkodásra utalt, elemi csapások­nak kitett tanitói évi jövedelem tényleg leend-e 400 frt ? Tessék az özvegy vagy árváknak a bizonytalan 200 írtból, bizonyos 100 frtot a helyettesnek adni, — igy az özvegy vagy árvák javára még az J/4 évi jövedelem sem bizonyos. A törvény világosan kimondja, hogy a félévi kegyelemidő alatt, az özvegy- vagy árváké az egész félévi fizetés, abból tehát helyettes tanitó tartá­sára és fizetésére, az özvegyek vagy árvák egyetlen egy iskolafentartó testület által sem kötelezhetők. Azt mondja édes Idvezitőnk : „Adjátok meg azért, a mi a császáré, a császárnak és a mi Istené, Isten­nek.“ Én azt kérem, hogy adassék meg az ev. ref. ta­nitók özvegyei és árváinak is az, a mi úgy az egyházi, mint az országos törvények szerint méltán megdleti őket; adassék meg nekik a félj vagy apa halála nap­jától számítandó félévig az egész félévre esedékes fize­tés minden levonás nélkül; a helyettes tanítót pedig fizesse az iskolafentartó testület a saját pénztárából. Pata. Fekete Károly, tanitó. A mint vette már észre a szives olvasó, én a törv. idézett §-ait máskép magyarázom, mint F. K. ur. Isme­rem a szomorú esetet, a mely F. K. tanitó urat hatható­

Next

/
Thumbnails
Contents