Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-28 / 35. szám

569 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 570 dűl a tanács tetszésétől függ, hogy a zsidókat és czi­­gányokat bebocsássa-e avagy ne . . . de mégis azt vi­lágosan kifejezvén, hogy senki, a ki az igaz orthodox római katholikus vallásnak nem hive, semmi szin alatt polgárul fel ne vétessék s meg ne türessék. Ezentúl eret­nek Budán és Pesten házbirtokos, avagy telektulajdonos nem lehetett. így kerültek a Rádayak, Fáyak pesti telkei a jezsuiták és szerviták birtokába. Az isteni tiszteletek tar­tása, ezéhekbe fölvétel, temetkezések stb. körül ismert i erőszakoskodások itt is kíméletlenül sulytották a pro­testánsokat mindaddig, mig II. József a trónra nem lépett. A kedvezőtlen társadalmi viszonyok azonban megakadályozták azt, hogy II. József 10 éves uralko­dása alatt — bár szabad lett volna — a reformátusok ; csak egy lépést is tettek volna egyház alakítás érde­kében. Elfő szakasz A pesti reform, egyház Báthory Gá­bor Ielkészkedé e alatt 1796 1848. A pesti ág. evangé­likusok, kik már 1787-ben gyülekezetté alakultak, 1792- ben a mai Deák-téren levő kincstári telekből templom, papiak és iskola épithetésére alkalmas telket nyertek Ferencz királytól. Ez örvendetes esemény után azonnal felhívták a refrmátusokat a közös munkára, t. i. „egy köztemplom, közparochia és iskola építésére.“ Az elő­kelő világi reformátusok „káládatos indulattal“ vitték a felhívást — írja Ráday — Vég-Veresmarti Sámuel püspök és kecskeméti lelkészhez; s ő szükségesnek véli, hogy mind a négy ref. egyházkerület együttesen intéz­kedjék mind a templom és iskola építése módjáról, mind az elkerülhetetlen közköltség mennyiségéről és ennek megszerezhetésének könnyebb módjáról. Vég- Veresmarti is úgy véli, hogy elegendő ok van az „atyafiságos ajánlásnak atyafiságos elvételére.“ Rajta lesz, hbgy a kér. közgyűlés mielőbb összehivassék in­tézkedés végett. A dunamelléki ref. egyházkerület az­tán 1793 és 1794. évi közgyűlésen is foglalkozott e kérdéssel. Az 1796. évi ref. konventen gr. Ráday in­dítványára intézkedtek a pesti egyház felállítássá és fenn­tartása iránt; megállapították a leendő prédikátor fize­tését 200 frt szálláspénzen kívül 800 írtban, az iskola­­tanitóét a szálláspénzzel együtt 400 írtban, mely össze­gek fizetéséhez járulnának a konvent határozata szerint a dunamelléki egyházkerület évenként 300, a többi ke­rület 200—200 írttal, gr. Teleki József és gr. Ráday Gedeon ajánlatukhoz képest, évenként 200, illetőleg 100 írttal, ezen kívül a Pesten levő reformátusok te­hetségük szerint évenként nyújtandó adományaikkal. A konvent ez intézkedéseit, vagy jobban mondva javas­latát azonban még a kerületek elé kellett terjeszteni hozzájárulás végett. — A dunamelléki egyházkerület 1796. áprilisi közgyűlése elé terjesztett kérvényükben előadják a pesti ekkla tagjai, hogy az evangélikosokkal a következő egyezségre léptek : a templom közakarattal s egyenlőképen megoszló költséggel építtetik, az isten­­tisztelet évenként alterálandó órában tartatik; a ref. lelkészlakás építésének, a ref. paptartásnak költségeit a reformátusok viselendik; a templom elkészültéig a re­formátusok istenitiszteletüket az evangélikus parochia — iskola helyiségnek szánt — földszinti nagy termében tartandják s annak tartását most mindjárt elkezdik. A kerület aztán a prédikátor esztendei fizetése pótlására a saját pénztárából 200 irtot szavazott meg mindaddig, mig a pesti ekkla a saját egyházi dolgait a tulajdon pénzéből ki nem fizetheti. A prédikátorul meghívott Y. Báthory Gábor pataji lelkészt pedig uj állásában a consistorium megerősítette. Az első református istenitiszteletet 1796. október 1-én tartották meg, de nem az evangélikusok iskolater­mében, a mint várni lehetne, hanem a lelkészlakásul bérelt helyiségben. 1897. mároz. 15. tartott egyházi gyűlésből azt írták a tiszáninneni kerületnek, hogy „az aug. confession levő atyafiakkal közös templomnak épí­tésétől rész szerint azon atyafiaknak e részben magok közt se remélhető megegyezésekre, rész szerint pedig más fontos okokra nézve is elállottunk és már csak magunk különösen szándékozunk magunk részére temp­lomot építeni.“ Ezután hozzáfogtak a telekszerzéshez. Az 1791. XXVI. t.-cz. 4. §-ra támaszkodva a várostól kértek al­kalmas helyet. Az először felajánlottak közül egyiket se fogadták el, hanem azt a helyet kérték, a hol most a Haas-palota van. Ezt sem kaphatták meg, mert el volt már adva. Most a város felajánlotta „a kecsseméti kapun kívül kőkerítés között levő régi temetőhelyet,, mit az egyház el is fogadott. 1801-ben végre csakugyan kihasittatott itt részökre 768 □ öl. Tehát öt évi kérés,, sürgetés után közel fél kataszteri hold urává lett az egyház a fővárosban. Telekszerzés után oly épület épí­tését tervezgették, a mely alkalmas legyen a lelkész számára állandó lakásul, az istenitisztelet tartására a templom elkészültéig, valamint az iskolák számára. Épí­teni, — építeni emeletes épületet! De miből? Rend­kívül érdekes az a kép, a mit szerző itt a lelkészlak­­épités és a templomépités czimek alatt elénk tár. Az egyház javáért lángoló buzgóságnak, a hegyeket mozgató hitnek, a jó ügy diadalába vetett tántoríthatatlan re­ménységnek százszor ismétlődő, szinte a könnyekig meg­indító képe. Elvonulnak előttünk is — mint oly szé­pen írja a szerző az előszóban — a felekezetűnkhöz tarto­zott országnagyok, amint hozzák az oltárra ezreiket, el a vármegyék vezéremberei s a középosztály jelesebbjei, a kik adnak és gyűjtenek százakat,“ de elszörnyüködünk azoknak a falusi nagyszámú jó reformátusoknak szives készségén is, a kik nagy szolgálatott tettek az ingyen fu­varozással, a tégla és kőhordással ., . Tehát megvolt a telek. Bállá Antal mérnök és hitrokon elkészítette a ter­vet a felől, hogy mely helyre épitessék a templom, melyre az egyéb parochiális épület. Tiszteletdijul .... átadott az egyháznak 1000 frtot alapítványul! — Nagy ügygyel­­bajjal 1804 őszén már annyira rendbe jöttek az uj lel­készlakkal, hogy a lelkész beköltözhetett; azonban még 1805 tavaszára is maradt tenni való. 1805 febr. 2-ára lehetőleg népes gyűlést hivott össze az uj, nagybuzgalmu főgondnok gróf Teleki László. Főtárgy a templomépités volt. A Bállá Antal által ké­szített templom- és torony-rajzolatot elfogadva,, kimond-

Next

/
Thumbnails
Contents