Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
Kilenczedik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1898. augusztus 14.-A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkeeztőségkez Kis József felelős szerkesztő cziixi^re k CU c) en cl ők. Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ev, ref. egyházkerület liivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. «-----------------------------* A-z előfizetési clijali (egész évre 4 frt, félévre 2 frt), hirdetéseit, re ólam atiők Faragó János fomunkatárs czimére Ilii) deir dőlt. <* ---------------------------- * A kerületi felsőbb leányiskola érdekében. Fokozódó érdeklődéssel olvastam és vártam dr. Horváth Józsefnek «A kerületi leánynövelde érdekében» irt czikkeit, s mindenek előtt elismeréssel adózom az internátus mostani lelkes igazgatójának, előbb megteremtőjének, azon nemes intentióból származó indítványáért, a melyben leánynöveldőnk önállóvá tételét két alternativ formában sürgette. Nekem nagyon tetszik az ő terve, épen azért nem csak a kérdést akarom felszólalásommal felszinen tartani, hanem tovább fűzöm dr. Horváthnak nagy jelentőségű indítványát és egy kerületi felsőbb leányiskola felállítását sürgetem. S mikor ezt teszem, csudálkozásomat fejezem ki egyszersmind a főiskolai igazgatótanács időszaki tanácsának azon eljárása felett, hogy dr. Horváth indítványának elfogadásával a leányinternátus önállósítását foganatba nem vette, hiszen biztos lehetett volna a felől, hogy az egyházkerületi közgyűlés örömmel sanctionálta volna ezeu lépését, mert akárhogyon huzzuk, halasztják a dolgot, a végczél: egy Önálló intézet felállítása lehet csak. Az a kicsiny kezdet, a melyből most már kerületi nőnöveldénk kiindult, a kellő felkarolás a szülők részéről, a melyben rövid fenállása alatt állandóan részesült, az a közóhajtás, mely már ez előtt tiz évvel nemcsak a nőnevelés református szellemben való önálló vezetése mellett érvelt, hanem a szent ügy oltárára áldozatra kész maecenásokat is teremtett; nagy reményekre jogosíthatja fel ezen ügynek minden igaz barátját, De nem akarom elhinni, hogy akár a lelkes kezdeményezőket, akár az áldozatra kész adakozókat, akár magát az egyház kerületi közgyűlést egy ilyen sem hideg sem hóv forma fólintózmény buzdította volna, mint a milyen a mostani, hanem bizonynyal az ő szemeik előtt is egy tiszta református szellemben vezetett felsőbb leányiskola eszméje lebegett. Hova vezet a mostani állapot ? Kérdem önmagámtól, s a nélkül, hogy ez internátus vezetőiben meglevő arravalóságot, ügyszeretetei, vagy a gyermekekkel való bánásmódot kifogásolnám, a mi ellen senkinek panasza nem lehet, rámutatok a leánykák lelkében képződő viszásságra, mely iskolai év kezdetén, nemzeti ünnepen, király, királyné születése és neve napján stb. formálódik bennük a külsőleg is impozáns róm. kath. templomban, hova mint a felekezetnélküli állam vallását egyedül képviselő (?) templomba kénytelenek elmenni a mi leánykáink is, mindezeket kénytelenek vagyunk eltűrni, mert zseliérség a részünk a polgári iskolában. Ha ezek felett igy elgondolkodom s látom a. kerületi közgyűlés áldozatkészségét s azt a széles körű megbízatást, melylyel az igazgató tanácsot felruházta akkor, midőn a pápai leányinternátus kerületivé tételét kimondván, nemcsak a szervezeti szabályok elkészítésével, hanem az időközben felmerülő teendőknek bölcs belátása szerinti elintézésével is megbízta (1898 évi rendkívüli egyh. kér. közgyjk. 30. sz.): akkor ismételve csudálkozora, hogy az időszaki tanács nem érezte magát jogosítottnak ezen ügyben intézkedés tételére, avagy az indítványt legalább elvben el nem fogadta, hogy az ő ajánlásával jutott volna az fel a kerületre. De ha ez már elmaradt, vitassuk meg nyíltan a kerületi felsőbb leányiskola kérdését, szóljauak minél többen ezen fontos, egyházunk jövőjét biztositó kérdéshez, hogy mint a főiskola kiépítésénél egyértelemmel és egy akarattal volt mindenki, ngy ezen nagy horderejű ügy is kellőképen elő legyen
