Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

521

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LaP.

522

Étkezés naponta 5-ször van, u. m. reggel, 11 órakor, délben 12 ^ órakor, d. u. 4*/2 és este 7 órakor. Reggelire kávét és kiflit, vagy kalácsot, 10 órakor házi sütésii kenyeret, ebédre hétköznapokon 3, vasárnap 4 tál ételt, ozsonnára kenyeret és gyümölcsöt, vajat, mézet; vacsorára két tál ételt kapnak a növendékek. A fentebb jelzett körülmények a múlt évben lehetővé tették s bizonyára ezutánra is megengedik, hogy ne csak az ételek kellő mennyiségére és minőségére fordítsunk figyelmet, hanem a lehető változatos s egyes idényekhez alkalmazkodó étrend által mindig Ízletes és jó étvágygyal elfogyasztható eledeleket adjunk a növendékeknek. Hetenként egyszer déli étkezés közben ó somlai bort is kapnak a növendékek.

A leánykák ruhái alkalmas szekrényekben állanak közvetlen nevelőnői felügyelet alatt.

Ellátási és tandíjak. Az ellátási dij egész évre 200 frt. Anyagi körülményeiknek és magaviseletüknek figyelembe vételével ev. ref. vallásu növendékek kedvezményos díjjal is vétetnek fel, a kik egész évre 175 s illetve 150 frtot fizetnek. Az ellátási dijon kivül minden növendék orvosi dij czimén 5 frtot tartozik fizetni. Az ellátási dij 3 egyenlő részletben : a beiratáskor, deczember 1. és márczius 1-én, az orvosi dij a beiratáskor, egyszerre fizetendő. Az elemi iskolai tandíj egész évre 1 frt 50 kr, a polg. iskolai 7 frt, a beiratással együtt újonnan jött növendéknek 9.frt; a zongora tanításnak havi 2 frt, a franczia nyelvnek havi 1 frt a dija.

Jelentkezni lehet Németh István gazdasági tanácselnöknél. Felvétetnek 8—15 éves leánygyeianekek valláskiilönbség nélkül.

jegyes l^özlEmÉnyEfj.

— Télfi Iván meghalt. A ki gymnasiumba járt, senki előtt sem ismeretlen e név, hiszen a „Télfi“ — a hogy görög fordításait röviden neveztük, sokszor kisegített bennünket a görög órákon. A jó öreg e hó 2-án, a budapesti Pannonia-szálló egyik kis szobájában örök álomra, hunyta le szemét, 83 éves korában. Magyar egyetem katediájáról senki sem hirdette a görög tudományt annyi lelkesedéssel és annyi tudással, mint Télfi Iván. A legnagyobb fájdalom volt, a mit életében érzett, hogy a görög nyelvet kiküszöbölték a gymnasium kötelező tárgyai közül. A kik nyomába léptek, messze elmaradnak mögötte; vele, a töpörödött kis Öreg emberrel sírba szállt az utolsó jó görög. Temetése 3-án, d. u. 5 órakor volt, a kerepesi temető halottasházából. Rokonok nem sírtak koporsója körül, mert családja nem volt, csak mi vettük körül koporsóját, kik egykor lábainál hallgattuk a görög tudományt, mi kisértük el örök nyugvó helyére. Hálás szívvel dobtunk sirhalmára nehány marok földet, hadd legyen nyugalma [csendes s emléke örökkön-örökké áldott! F. J.

— Uj nevelőnő leánynöveldénkben. A leánynöveldei igazgatóságnak sikerült végre a nyelvek gyakorlati > elsajátítására igen alkalmas erőt nyerni Aebersold Leopoldina kisasszony személyében, a kiről hitfelekezetünknek egyik előkelő tagja a következő bemutató sorokat irta: „Svájczi születésű; mint nevelőnő kiment Japánba s ott Tokióban 8 évig nyilvános jellegű angol iskolája volt. Visszatérve nevelőnő volt Kassán Darvaséknál s ezen kivül nyilvános előadásokat tartott Svájczban, Francziaországban, Németországban, sőt itt is egv pár helyen Japánról, bemutatva gyűjteményét, mely most a budapesti kereskedelmi múzeumban van. Folyékonyan beszél németül, francziául,’ ángolul. Van oklevele — természetesen svájczi —■ s a mellett protestáns is. így tehát megfelel a kellékeknek. Magyarul ugyan keveset tud, de bizonyos, hogy a főczélt, a nyelvtanulást, jobban el lehet vele érni, mint olyannal, ki magyarul is jól tud.“ Gratulálunk.

— Dadi ev. ref. egyházunk, mely csak 5 évvel ezelőtt alakította át templomát a mai kor Ízlésének megfelelőleg s hozta rendbe parochiáját és a melléképületeket közel 4000 frt költséggel, 1100 írtért pedig, a mi legnagyob részben közadakozásból gyűlt össze, orgonát szerzett, most újabb jelét adta áldozatkészségének s előrehaladásának, midőn f. évi január hó 21-én tartott közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy megtartja temploma fennállásának 150 éves jubileumát, lehető fénynyel, az évforduló napján, vagy is f. évi szeptember hó 29-én csütörtöki napon. Továbbá, hogy ez ünnepélyt az utókor előtt is maradandó emlékűvé tegye, elhatározta, azt is, hogy meglevő nagy (384 font) harangjánál jóval nagyobbat csináltat, még pedig közadakozásból s ha ez kívánt eredményre nem vezetne, akkor a begyült összeget pótolja a közkasszából. Az adakozások s ajánlatok szépen folynak; legelsőnek jelentkezett Nagy Mihály presbyter elébb 25, majd 75, igy összesen 100 írttal; özv. Pőcze Istvánné, szül. Pőcze Zsuzsánna 150 írttal; fogadják e helyen is példányszerü áldozatkészségükért s egyházukhoz hű ragaszkodásukért forró s hálás köszönetünket. Ugyanez ünnepélyre egyházam nőtagjai az urasztalára, papi székre, szószéki könyvtartóra remek kivitelű térítőkét készíttetnek közel 150 frt értékben. Tehát ha a jó Isten kegyelme megengedi érni az ünnepélyt, nagy leend a mi szivünk öröme. Legyen szabad e rövid értesítés végén kedves lapunk lelkész olvasóinak figyelmét felhívnom arra, miszerint két kisebb harangunk eladásra kerül: közülök a nagyobbik 202 bécsi font, hangja des, a kisebbik 100 font s hagja gis, tehát a kettő is szépen összhangzik, ha ilyen harangra szükségük volna, jutányos áron eladnánk, a kettőt együtt, esetleg külön-külön is. Megjegyzem, hogy a kisebbik még történeti nevezetességű is; 1706-ban készült s azon harangok közül való, mely a fölséges parancsra, — mint tőlünk elkobozott, de újra átöntött, — visszaadatott s mai napig is rajta van a feszület, az alatta siránkozó szent asszonyokkal; nagyon sajnálnánk ha megsemmisülne, azért szeretnénk valamelyik egyháznak, vagy múzeumnak eladni. Széki Aladár.

— Leány-gimnázium Kassán. A kassai tanárok azzal a szép tervvel foglalkoznak s a mint látszik, meg is valósítják, hogy leánygimnáziumot állítanak fel és pedig kétféle beosztással, egyiket azok számára, a