Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
T)U1 DUNÁNTÚLTPROTESTÁNS LAP 5U2 Van azonban egy dolog az idézett czikkben, a mit önérzettel utasíthatunk vissza. A kálvinista kokas néppárti tojásokat nem fog kikölteni. A magyar kálvinizmus múltjához ezután is hű fog maradni. Az ellenkezőt még feltenni sem szabad erről az egyházról. Ne féljen a Nemzet, ne féljen a magyar kormány, „Ultramontan reformátusok“ nem lesznek, legfeljebb aggódó reformátusok. Sőt még aggodalmunkat is oszlatja a múlt, ha rá gondolunk. — Hogy is mondja csak maga az a minket vádoló czikk ? „A protestantismus az iszonyú elnyomatás daczára el tudott terjedni és meg tudott izmosodni. Igazán csak saját maga lenne oka sorsának, ha most a századokon keresztül, hosszas viharok és harczok után végre kivívott teljes vallás és lelkiismereti szabadság korszakában, épen a vallás szabadgyakorlatának, e legfőbb prot. elvnek, de egyszersmind általános politikai igazságnak törvénybe iktatása miatt mennének tönkre, veszendőbe a prot. egyházak. De ez csak agyrém kishitűség.“ Úgy van. Ezért, bár aggódunk, de kétségbe nem .esünk. Matolcsí István. Iskolaügy. A barsi tanügyi indítványokhoz. E lapok f. évi. 26. számában a barsi ev. reform, egyházmegye tanügyi bizottságának legutóbb tartott üléséről érdekes tudósítás jelent meg, mely szerint a nevezett bizottság állást foglalt az iskolák osztályozása mai alakjának eltörlése — és az egyházkerületi népisk. tanterv revíziója érdekében. Az iskolák (vagy inkább: a tanítási eredmény) gyakorlatban levő osztályozását a bizottság czélszerütlennek ;s fölöslegesnek ítélte. Bizonyára, ez osztályozások körül történhettek s történhetnek helytelenségek, s a tanítási eredménynek egyoldalú vagy túlszigoru mérlegelése bizonyos körülmények mellett a tanulók tulterbeltetéséhez és a tanítás nevelő hatásának elsorvadásához vezethet; ezen esetekben az osztályozó rendszer tényleg oly eredményeket idéz elő, melyek népnevelésünknek helyes irányban való haladását nem hogy előmozdítanák, de inkább akadályozzák. — A barsi vélemény szerint,. miután a tanitóválasztásokra vonatkozó uj szabályrendelet a tanítók minősítésénél csupán a képesítő vizsgán nyert érdemfokozatot a a szolgálati, évek számát veszi figyelembe, a tanítási eredmény osztályozására immár nincs is szükség. Eentartása mellett azon körülmény szólana, ha az osztályozás alkalmas eszközül szolgálhatna iskola ügyünk színvonalának megismeréséséhez, vagy talán a népnevelésügy egy egy lankadó munkásának felvillanyozásához; ezen czéloknak azonban alig felelhet meg. Az elsőnek azért nem, mert az iskola látogatási körök rendszerint mind kisterjedelmüek egy középnagyságú egyházmegye is 6—7 körre van felosztva s igy az osztályozás végrehajtása csak egy egyházmegyében sem egyöntetű. Van ugyan a főt. egyházkerületnek egy régi szabályzata, mely arra volna hivatva, hogy az osztályozásnál jelenleg is mértékül szolgáljon; ez azonban nem a most érvényben levő, hanem a régebbi tantervhez volt hozva, mely a mostaninál sokkal is szükebb méretű volt; következőleg ennek a szabályzatnak' (a „maximális anyagberendezéssel“ biró tanterv mellett) jó nagy része lehet az osztályozás ellen felmerülő panaszok előidézésében. Bizony az osztályozás eredménye a várt ösztönzés helyett gyakran egy oldalról elbizakodás, más oldalon elkeseredés lesz! De a népisk. tautervrevizióját is megsürgeti a barsi tanügyi bizottság. Ezzel a kérdéssel, jegyzőkönyveinek tanúbizonysága szerint, az egyházkerületi népisk. bizottság már 1896. évi és ismét 1897. évi ülésében is foglalkozott s álláspontja az, hogy a most használatban levő tantervet át kell dolgozni Minthogy azonban egyházkerületünkben legtöbb az osztatlan népiskola, s az osztatlan népiskolák számára a közoktatásügyi kormány épen most készíttet egy tantervet, melynek megjelenését a magyarországi összes tanügyi körök élénk érdek- , lődéssel várják: a kér. bizottság a tantervrevizióra vonatkozó javaslattal egyelőre várakozó álláspontot foglalt el. Nem az a czél a várakozssal, hogy az uj tanterv „az állami tantervnek halvány másolata“ legyen, hanem — méltóztassék megengedni - - nem tarthatjuk lealázó dolognak ha az u. n. reál-ismeretekre részben a magyar állami tantervet bizonyos ügyeimre méltatjuk, ha azt akarjuk, hogy népiskoláink színvonala az állami és községi népiskolákéval megegyezzék, másként tennünk alig is lehet. Ami pedig a népisk. t*ntervnek a hit- és erkölcstanra vonatkozó részét s a népiskolai oktatásnak valláserkölcsi nevelő irányát illeti; ezzel a kérdéssel tudvalevőleg épen most foglalkozik a „magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottsága“ is ; javaslatát remélhetőleg a jövő évben a főt. és mélt. Konvent elé fogja terjeszteni ; ebből a szempontból szintén üdvös lehet egy kis várakozás. Az alatt pedig mindazok, kik e fontos kérdés iránt érdeklődnek — egyesek úgy mint testületek — behatóan foglalkozhatnak vele, — s midőn a főt. egyházkerület bölcsessége elérkezettnek fogja látni a tantervrevizió idejét: bizonyára fog módról és alkalomról gondoskodni, hogy minden számba vehető vélemény érvényesülhessen. így volt ez más alkalommal is! T. K. Huszonötéves találkozó. Tán nem veszik rossz néven kedves lapunk olvasói, hogy ennek hasábjain helyet kértem azon valóban szivemelő, magasztos ünnepély leírásának, melyet Pápán f. évi július hó 3-án, mint ezelőtt 25 évvel érettségi vizsgát tettek tartottunk. Előtte való nap, szombaton jöttünk össze a szélrózsa minden irányából, hogy újra lássuk egymást, kik 25 évvel ezelőtt búcsút vettünk egymástól, sokan szeretett főiskolánktól. Hogy mily örvendetes volt a viszontlátás, azt leírni nem, csak látni kellett volna. A 25 év előtti dús hajzatot, szőkét, barnát vagy letarolta
