Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

485

DUNÁNTÚLI PROTEST AN 8 LäK

486

1. a r. kath. egyházközség, szónok Ujváry Ferencz apátplébános;

2. az izraelita hitközség, szónok dr. Herczog Manó főrabbi;

3. a vármegyei tisztikar, szónok Maár Gyula alispán ;

4. a közös hadsereg, honvédség és csendőrség, szónok Kirchner Herman honvédalezredes;

5. a város kéj»viselő testületé, szónok Németh István polgármester;

6. a kir. törvényszék és járásbiróság, szónok Deiner Zoltán törvényszéki elnök;

7. a kir. ügyészség, élén Kulin Sándor ügyészszel;

8. a kir. pénzügyigazgatóság, élén Máthis Ferencz pénzügyigazgató, kir. tanácsossal;

9. az állami főgimn. tanári kar, élén Danilovics János igazgatóval;

10* a polgári leányiskola, szónok Nagy Ödön tanár;

11. az egyesült ipartestület, szónok Hagelman K.;

12. az állami elemi iskolai tanitók.

Az üdvözletekre adott nagyon tárgyilagos, röviden is sokat mondó, teljesen alkalomszerű s nem közönséges válaszaival elragadta főpásztorunk a küldöttségeket és nagyon sokáig s nagyon sokat beszélnek még Kaposvárott főtiszt, és mélt. püspök urunk beszédeiről, a melyekben megbámulták a nagy tudás és szónoki emelkedettség mellett a minden idegen kifejezésektől ment ritka magyaros előadását.

A város közönségét, mely elismerésre méltóan viselkedett felekezeti különbség nélkül főpásztorunk kaposvári tartózkodása alkalmával, valósággal elragadta püspök urunk nyílt, mesterkéletlen s szívélyes modorával, a tisztelgő hatóságok vezetőinek s az egyházmegvei s egyházkerületi Kaposvárott lakó tanácsbiróknak meglátogatásával.

Délben bankett volt a főpásztor tiszteletére, melyen közel százan vettek részt az intelligentiából. Megjelentek Ujváry Ferencz apátplébános és Herczog Manó rabbi. A banketten a felköszöntők sorát püspök ur kezdte meg: emelve poharát a legalkotmányosabb királyra 1. Ferencz József 0 Felségére; utálnia Szabó Kálmán egyházmegyei gondnok ur a Főpásztorra; Csorba Ede a főispánra, Körmendy Sándor a polgármesterre, Németh István polgármester a hatóságra, Kirchner honvéd alezredes Kaposvár város polgárságára, Kulin Sándor kir. ügyész az alispánra; Csertán Márton helyi lelkész Ujváry Ferencz apátplébánosra és Herczog Manó rabbira; Ujváry Ferencz püspök urra és munkatársaira, Herczogh Manó a püspökre; Endrey Ákos tanár a vendégekre mondottak remekebbnél remekebb pohárkőszöntőket, melyeknek sorát Matolcsy József zárta be humoros, alkalmi verses toaszttal, mely általános derültséget keltett.

Estve Dorner Zoltán hívta meg püspök urat, mint egykori tanárát, vacsorára.

Május 16-án, hétfőn reggel 10 órakor összegyülekezett a templomban az egyházmegye kebeléből 42 lelkész és tanító, hogy annál impozánsabb legyen a bucsuzás Főpásztorunktól, a kit e i öv id 30 nap alatt kizárólag magunkénak tarthattunk, s a kit e legnagyobb egyházmegyében ez idő alatt mindenki rajongó szeretettel vett körül.

Esperes ur — teljes paj»i díszben — az urasztala elé állva, meghatott szavakkal és könnyes szemekkel köszönte meg szeretett főpásztorunknak lankadatlan munkásságát, lelkes buzgóságát és a fogékony talajra hullott édes atyai tanácsait. S midőn ezekért hálát ád köszönetét mond, ezzel a kéréssel járul Főpásztorunk kegyes színe elé: másszor is, sőt mindenütt megáldott minket, áldjon meg tehát most is, még egyszer e búcsú pillanatában bennünket „mert. nem bocsátunk el addig tégedet, míg meg nem áldasz minket fiaidat.“

Es ha megáldott minket, engedje meg, hogy mi is mint Isten szolgái és szerető gyermekei, megáldjuk őtet a mi atyánkat. Az Isten éltesse és vezérelje haza szeretett övéi közé, kisérje minden munkáját, minden törekvéseit a mi áldásunk és az egek Urához intézett azon kérésünk, hogy tartsa meg drága életét, munkaerejét nagyon soká, hazánk, egyházunk felvirágoztatására.

E beszéd után, mely minden jelen voltat könnyekig meghatott, püspök ur üdvözölve még egyszer és ez alkalommal utoljára a b.-somogyi egyházmegyének ily szép számmal megjelent vezetőit, legelőször hálákat adott Istennek, hogy e hosszú és fáradságo sutazásban megsegítette. Azután örömét fejezte ki, hogy volt alkalma látni azt az ős erőt, mely a lelkészi kar tudományosságában és jellemében megnyilatkozva, jótékonyan hat és munkálkodik az egyes egyházakban. Légtől)!) helyen talált élénk hitéletet, vallásos buzgóságot, áldozatkészséget az egyház ügyei iránt, vagyoni tekintetben rendet, pontosságot; némely egyházban olyan magas fokát találta a szellemi előhaladásnak, hogy nem hiszi, miszerint másutt az egész országban feltalálható lenne. Ezek megnyugtatják a jövőt illetőleg.

A hol hiányokat látott, okát mindenütt abban találta, hogy az evangyeliomi szellem, mely nem mindig puszta jogot és merev igazságot, hanem szeretetet követel és békességet keres, van megingatva. Nem mondja, hogy a népben nincs hiba, de a vezetőkben is van azon helyeken annyi, hanem több hiba. Legnagyobb baj sok helyen a szenvedélyesség és indulatosság. Fő dolog az, hogy a vezető mindig magasabban álljon a népnél; ám de ha elhagyja magát ragadtatni szenvedélyei és indulatai által, azonnal kisebb lesz a népnél és ez — mivel nincsen higgadt vezetője — felülkerekedik, s igy származnak a háborúságok.

Felhívta az egyházkormányzó testületét, hogy ezentúl nagyobb gondot és figyelmet fordítson az anyagiakra, mert meg ütőd ve látja, hogy ezen igen nagy egyházmegyének tőkéje folyton apad és már-már anynyira alászállt. hogy a legkisebb egyházmegyék is felülmúlják e tekintetben. Kérte a vezetőket, hogy egvmás iránt testvéri szeretettel és őszinte bizalommal viseltessenek; adjanak jó példát e tekintetben a népnek, mert mindig azt hirdetjük: „arról ismernek meg titeket, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szereti-