Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-24 / 30. szám
Kilenczedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1898. julius 24. •A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ezimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántilli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye Megjelenik minden vasárnap. A.z előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre 3 írt), hirdetések, reclamatiék Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. Csakugyan dissolutió-e liát! Csakugyan megyünk, haladunk hát a dis3olutió utján, a felbomlás, a megsemmisülés felé! Csakugyan oly sivár, oly kietlen a jelen, hogy a jövő mint fenyegető árny, mint egy megőrlo, elporlasztó, feneketlen, elnyeléssel ijesztgető örvény mered elénk ? Egyházunk, felekezetűnk valóban oly szomorú képét mutatná az erkölcsi elzüllésnek; életjelenségei, köztársadalmi viszonyai valóban olyan sötétek lennének, hogy mindenünnen csak vigasztalan sötétség tátongna elénk, s csak egyetlen egy fényes sugár, -csak parányi, biztató csillag fénye se ragyogna felénk? Az egyházpolitikai törvények, átalakulások oly átkos hatásúak lennének felekezetűnkre, hogy nyomukbau, mint hajdan az «Isten ostora» lába patkójának nyoma alatt, kiveszne, elpusztulna egész hitéletünk eddig üde, szép zöldülő virulattal ékeskedő mezeje; sivatag pusztaság, letarolt némaság maradna csak vissza nekünk ? Valósággal elképzelni nem tudom, hogy felekezetűnk léte, jövője iránti túlzón aggódó szeretet féltékenysége, vagy kicsinyes, tenni nem akaró, a veszedelmet behunyt szemmel néző önmegadó, fásult lemondás, csüggeteg közönyösség adja, szüli, hozza-e elő ezeket a komor gondolatokat, a mindenkit elbátortalanitaui, elkedvetleníteni alkalmas képeket, feltevéseket, melyek az újabb időben oly veszedelmes gyorsasággal terjednek, felütik fejüket, hol itt, hol amott, az egyházi és világi elem körében egyaránt. Hogy hitfelekezetiink, általában a Protestantismus helyzete teljesen, gyökeresen átváltozott; viszonya bitfelei, a többi felekezetek s az állam irányában az eddigiektől egészen eltérő alapon és irányban mozog s hogy mindezek folyományaként látszólagos tüuetek is jelentkeznek, melyekből emez átalakulások káros befolyására joggal lehet következtetni: az elvitázhatatlan, de mindezek még nem adnak elegendő okot arra az ellenfeleinket, — ha már igy kell szóllani — kárörömre, diadalmámorra, bennünket pedig könnyen lemondó önmegadásra vezérelhető, hangoló pessimisticus rémképek, borúslátományok feltüntetésére! Hanem igen is jogot éskötelességet nyújtanak arra, hogy tessék azoknak, a kik ilyen sötét szemüvegen nézik a jelent, s még sötétebben a jövőt, megmutatni az utakat, módokat, melyekkel s melyek között felekezetüuk leghelyesebben, legczélszeriibben beilleszkedhetik saját javára, előnyére az új viszonyok, megváltozott alakulások közé, tessék reámutatni az eszközökre, a melyekkel a siker reményében szállhat szembe ama kedvezőtlen áramlatokkal, adják Kezünkbe ama fegyvereket, melyekkel a culturalis világ küzdelmében, ha nem is - mert azt szerintök még csak. remélni sem lehet — a győzelmet, de legalább eddigi positiónkat a versenyfelekkel szemben megvédhetjük, megtarthatjuk. Vagy ezek már nincsenek is meg sehol? Már talán semmi sem menthet meg az elpusztulástól! Menni kell nyitott szemekkel, összetett karokkal az elnyelő örvény felé ? Eeá mutatni a bajokra, felismerni a veszélyeket, melyeket a nagy tömeg észre nem vesz, meg nem lát, felövezni, felvértezni magát azok ellen, óvatosságra, elővigyázatra inteni, de azért biztatni, lelkesíteni, a siker, a győzelem reményével kecsegtetni, az okos, a serege érdekét szivén viselő hadvezérnek szép és jelentőségteljes hivatása; de megvetést, hadbíróságot érdemel s biztosan várhat az a hadvezér, ki feltárja övéi előtt a veszedelmet egész ijesztő nagyságában, czéltalannak tünteti fel a küzdelmet, lelankasztja a küzdeni kész bátorságot 30
