Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-17 / 29. szám

461

DUNANTÜTJ PROTESTÁNS LAP

462

alább 50 leend, a felsőbb leányiskola 4 alsó osztályának felállítása tisztán az internátusi költségvetés terhére és a tandíj jövedelmekből lehető lesz, azt már 1893-ban e tárgyban készített munkálatomban kimutattam. Hogy továbbá ilyen tanintézet szervezése esetére 100 növendékre a városból bejárókkal együtt bizton számíthatunk, azt kétségtelenné teszi a városi polgári leányiskola túltömöttsége, továbbá az a körülmény, hogy a felsőbb leányiskola a helybeli taníttató közönség jelentékeny részének igényeit sokkal inkább kielégíti, mint a polg. leányiskola. A nélkül, hogy a jelzett munkálatban közölteket részletesen ismételném, csupán a lényegesekre szorítkozva, a költségvetési főbb tételeket a következőben adom. Az intézetben puszta internátus esetén is alkalmazandó nevelőnők által 4 tanszék be lenne töltve s egyúttal (á 18 óra) 72 tanóra ellátva. Az ezekhez önálló intézet felállítása esetén szervezendő igazgatói állásnál még 16 órai tanítás kötelezettége mondatván ki, maga a rendes személyzet 88 tanórát látna el. A még fenmaradó 25 óra pedig 40 írtjával 1000 frt maximális kiadást okozna. Úgyhogy az igazgatói fizetést 1400 írttal véve fel a kiadási töblet 1400 -j- 1000= 2400 irtot tesz, mely 100 növendék tandijában á 24 frt (7 írttal több, mint a polg. iskolai tandíj s ugyanannyi mint a miskolezi felső leányiskola tandija) teljes fedezetet találna. Ha a növendékek száma, a mint ezt nagyon valószínűnek tartom, elérné a nézetem szerint maximális létszámot 120-at, osztályonként 30 növendéket számítva, még kedvezőbb lenne a helyzet, valamint akkor is, ha a saját növendékeink 50-nél többen lennének, a mit az eddigiek alapján s a nőnevelésügy terén újabban történtek után csaknem biztosan remélhetünk. Az intézet népességét ugyanis jelentékenyen növelhetjük ha módot nyújtunk a tehetségesebb növendékeknek arra, hogy a növeldében a gymnasiumi külön tárgyakból t. i. a latin s esetleg görög nyelvből készülhessenek és saját főgymnasiumunkban a vizsgákat letehessék, a mi itt, a főiskola székhelyén semmi nehézséget sem okozna. A mi pedig a következő évet illeti, az I. osztály megnyitása éppen semmi anyagi nehézséggel és koczkázattal nem járna, ehhez ugyanis nem szükséges egyéb, mint hogy a vezérnevelőnői álláson kívül egy rendes nevelőnői állást már most betöltsünk a mi a növendékek létszámára tekintettel egyébként is kívánatos; a befolyandó tandíj bőven elég az előálló több kiadás (legfeljebb 300 frt) fedezésére.

Azonban egy nehézséget itt nem hagyhatok felemlités nélkül. Nevelésügyünk elhanyagolasának egyik sajnos következménye, hogy kellő alaki képesitettségü ref. vallásu nevelőnőknek nagy híjával vagyunk, különösen olyanoknak, a kik a német, vagy épen a franczia nyelvet beszélnék. Pedig hogy az intézet nyilvánossági jogot nyerhessen, ilyen tanerőknek alkalmazására feltétlenül szükség van. Nem tartom azonban kizártnak, hogy e nehézség sem okoz komoly akadályt s a pályázathirdetés esetleg eredményes leend.

A másik módozat főgymnasiumunk mellett 4 osztályú magán gymnasiumnak, helyesebben 4 osztályú, főként a gymnasiumi oktatás követelményeit szem előtt tartő tanfolyamnak a berendezése, a_melynek növendékei a főgymnasiumban magánvizsgálatot tennének. Bár a nyilvánossági joggal biró intézet felállitását több tekintetben, igy különösen az alkalmazott nevelőnők nyugdíjügyének rendezése szempontjából kívánatosabbnak tartom, megvallom, bogy a jelen körülmények között inkább e módozatot választanám. Ez esetben ugyanis az egyházkerület teljesen a saját akarata és belátása szerint intézkedhetnék s eszközölhetné magában az intézetben a növendékeknek oktatását, mindaddig mig a nyilvános intézet berendezéséhez minden kellékkel rendelkeznék. Az egyes tárgyakat a latin nyelv, talán még a mértani rajz kivételével magok az intézeti alkalmazottak tanítanák, a latin nyelv és mértani rajz tanítási diját (3(5.40=1440) frtot pedig a befolyó tandijak fedeznék. S a mennyiben az intézet alkalmas nevelőnőket nem kapna, a főiskolai tanári testület ügyszeretetétől és áldozatkészségétől bizton reménylhetjük, hogy a tanításra oly összegért vállalkoznék a szükséges óraszámig, a mennyit a tandijakból és a s. nevelőnők csekélyebb fizetéséből származó jövedelem s illetve megtakarítás kiadna. Miután az intézet ilyen magángymnasium ideiglenes felállítása esetén szintén megnyílnék a helybeli leánynövendékek számára, azt hiszem, hogy a tandijjövedelem jelentékeny összeget tenne. Hogy azonban a taníttató közönséget a nagy összegű tandijakkal meg ne terheljük, kívánatos, hogy a főt. egyházkerület a tandíj és vizsgálati dijak tekintetében oly értelmű határozatot hozna, a mely szerint az intézeti és a városi felekezetűnkhöz tartozó növendékek fél-tandíjat fizetnének s a vizsgálatokat felvevő tanárok nem a szokásos magánvizsgálati, hanem az egyházkerületi szabályrendelettel megállapított napi dijakra tarthatnának igényt; minden mellékes vizsgálati díjfizetése alól pedig a tanulók felmentetnének.

Horváth József'

Püspöki látogatás a belsösomogyi ev. ref. egyházmegyében.

AX VII. Magyar-Áfád, Orczi.

Május 14-én reggel Aszalóból a következő központi egyházba M.-Atádra mentünk, hova behivatott Orczi anyaegyház. Valóságos diadalut volt. Elől lovagolt Csorba Gusztáv uradalmi intéző, vezetve a 34 lovasból álló bandériumot; a legszebb lovakat válogatták ki s délczegen ülték őket a lóra termett aszalói legények. Azután ment Trombitás Mihály főszolgabíró; ns. Jankovich Géza földbirtokos négyes fogatán Főt. püspök ur Körmendy S. úrral, ezután sok úri fogaton a kiséret. Ez áldott vidéknek egy szép völgyében várt szép bandériummal, mely 20 lovasból állott, a m.-atádi község képviselő testületé, élén Hartmann Ferencz körjegyző úrral, a ki szép beszéddel fogadta az egyházfőt. A válasz után megindult az egész menet, a két község bandériuma egyesült; az 55 lovas, szép rendben haladt, utánnuk a 16 fogat, melyen nagyrészben a fogadásra