Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

455 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 456 mely tisztségre a szavazatok nagy többségével -kikéi Géza ugodi uradalmi erdő-mester ur, tős gyökeres ref. papi család sarjadéka választatott meg. Az eredmény lelkes éljenzéssel fogadtatott, a székfoglaló beszéd pe­dig, melyet ujonan választott tanácsbiiánk tartott, a legszebb reményekkel töltött el mindnyáj ónkat az iránt, hogy választásunk minden tekintetben méltó férfiúra esett. De ezen örömteljes hangulatot mindjárt nagy le­vertség váltotta fel, midőn esperes ur felolvasta egyh. megyénk érdemekben megőszült gondnokának levelét, melyben kijelenti, hogy gondnoki tisztéről hajlott ko­ránál fogva lemond. Azonban a pápai egyh, a kit évek hosszú során át tisztelni, becsülni megtanult, azt egy könnyen nem bocsátja el magától. így járt a gondnok ur is. Hiába akart menni, mert végre is a minden ol­dalról nyilvánult őszinte bizalom, tisztelet és ragaszko­dás hangja előtt kénytelen volt meghajolni s lemondá­sát ha nyiltan vissza nem vonta is, de reményt nyúj­tott annak visszavonására. Ennek örömére aztán egyik lelkész társunk indítványára egy kis jubileumot is rök­­tönöztünk, a mennyiben ugyanis egyházmegyei gond­nokunk 1873-tól 82-ig tanácsbirói-, 82-től máig pedig gondnoki tisztséget töltött be egyházmegyénkben és igy a 25 évi ügybuzgó, fáradhatatlan szolgálat alkal­mat nyújtott egyházmegyénknek arra, hogy gondnok ur iránt érzett háláját és szívből fakadó jó kivánatait ki­fejthesse. Ezután a jótékonyság gyakorlására következett a sor. Kiutalványoztatott az egylun. 28 frt 95 kr régebbi alumniuma 3 theologus ifjúnknak, az újabb 200 forint alumnium ugyanazoknak és 17 gimnáziumi tanulónk­nak, a Liszkay-féle kegyes alapítvány kamatja pedig ör. Hetessy Lajosné özv. tanitónénak. Az egyhm. lelkész gyámolda pénztári állásáról szóló elnöki jelentést is örömmel fogadta a közgyűlés, mert daczára annak, hogy a pénztár fizeti egyházme­gyénk lelkészei helyett az orsz. gyámoldára a belépési harmadot, évi 678 frt 16 krc, mégis szépen virágzik s özvegyeinknek sem csorbult az alapszabályokban meg­állapított eddigi évi osztaléka. Gyámoldánk vagyona a múlt évi decz. 31-diki pénztári zárlat szerint 16155 frt 50 kr volt. Emlitést érdemel az is, hogy az orsz. gyámoldára esedékes évi járulék tartozások is pontosan befolytak s a múlt évi 508 frt 61 kr kivetés utolsó részlete is már okt. 16-án beküldetett a Földhitelintézethez. Egyházmegyénk 27 anya és 13 leány egyházára a múlt évre különböző egyházi, iskolai tartozások, kegy­adományok és közalap czimen kivetés volt 2470 frt, melyből a legkisebb összeget fizető egyházra 14 frt 96 kr esett s ezen tetemes kivetés daczára is elmondhat­juk, hogy a f. évre kevés hátralék tartozásunk maradt. Most azonban nehány gyülekezetünknek terhe, melyek régi tanári tartozás czimen is adósok voltak, némileg meg fog könnyebedni, mert ezen tartozásoknak 10 évre kötelezett letörlesztése a múlt évben letelt és igy e czi­men több kivetés nem fog előfordulni. Gyülekezeteink múlt évi bevétele a számvevői je­lentés szerint 86665 korona 43 fillér, kiadása pedig 77072 kor. 39 fill, volt és igy a bevétel 9593 kor, és 04-fillérrel haladta túl a kiadásokat, a mi a gyülekeze­­zetek rendszeres költségvetéséről tesz bizonyságot. — Egyházmegyei költségvetés előirányzatunk azonban el­szomorító képet tárt elénk, mert a 3426 kor. 34 fillér­rel szemben csak 3437 kor. 18 fill, fedezetünk van és igy a mutatkozó maradvány 10 kor. 84 fill, lévén, a pénztári egyensúly a legcsekélyebb érintésre hamar —ra billenhet. A Baldacsy alapból egyházmegyénket illető osz­talékért folyamodott négy egyház és egy lelkész; a köz­gyűlés Dereskét ajánlotta első helyen. Peér a visszaté­rítés nélküli államsegélyre, Kúp tőke-kamat; Zsoldos Sándor, Neupor Béla, Varga Sándor lelkészek és a csetényi egyház közalap segélyre, Szűcs Dezső, Zsoldos Sándor, Lanczinger János, Neupor Béla és Varga Sán­dor lelkészek pedig pauzális államsegélyre ajánítattak. Az egyházközségek vagyonkezelési szabályzatát is az 1897: 18 egvházker. jkönyv felhívása folytán elké­szítette egyházmegyénk s megerősítés végett felterjeszti a ft. egyházkerületre. Ugyancsak intézkedés történt a lelkészi javadalmak összeírása és az egyházi adózás ren­dezése czéljából kiadott jelentő ivek egyöntetű kiállítá­sára vonatkozólag is, a mennyiben a közgyűlés az irány­elveket bizottság által elkészíttette. Dr. Horváth József internátusi igazgató ur na­gyon szép s az intézet szellemi és anyagi állapotát a legapróbb részletekig feltüntető jelentésben számol be az intézet 1897—98 évéről. A nagyhatást előidézett jelentés, mely szó szerinti szövegében jkönyvünkben meg­­örökittetni hátároztatott, többek közt így szól: „Bár a nt. egyházmegyei közgyűlés minden tagja előtt ismeretes, mégsem hagyhatom említés nélkül az elmúlt évnek intézetünk életére és jövő fejlődésére legfontosabb ese­ményét, a ft. egyházkerületnek azon nagy jelentőségű határozatát, mely szerint az egyházmegye által négy éve felállított intézetet kerületivé teszi s annak gondo­zását, vezetését és tovább fejlesztését ezentúl köz­vetlenül maga intézi. Midőn e valóban etetném/ számba menő tényt felemlítem, legyen szabad az ennek folytán utolsó jelentésemet annak a meggyőződésemnek nyilvá­nításával fejezni be, hogy az elmúlt négy év kétségtelenül igazolta, hogy a nt. egyházmegye bölcsen s a kor hivó szavának engedve cselekedett, a mikor az intézet­nek Pápán felállittását egyértclmüleg elhatározta s hogy azért alig nyerhetne méltóbb elismerést, minthogy az eddig folyton a kezdet nehézségével és számos más akadályokkal is küzdött intézetet az egyházkerület méltó­nak találta arra, hogy sajátjává tegye s a minek hiányát eddig legjobban érezte, di.:zes és megfelelő épületbe helyezze el.“ Az egyházmegyei közgyűlés szives köszö­netét és elismerését fejezte ki úgy igazgató urnák, valamint Kis Gábor szükebbkörü bizottsági elnök ur­nák, a kiknek legtöbb érdemük van az intézet fokoza­tos haladása és mai színvonalra emelkedése körül. És már ezzel a közérdekűid) tárgyakról be is szá­moltam. Tudósításomat azzal zárom be, hogy a gyűlés első napján minden lelkész és tanitóképviselő Barthalos István egyházmegyei tancsbiró ur szives, vendégszerető házához volt hivatalos ebédre, a hol csakugyan kézzel foghatólag tapasztaltuk, hogy Vinum acuü ingenium ; mert a tiszta, hamisititatlan somlaitól egymást érték a szebbnél szebb szellemi szikrák, melyek vidám és derült hangulatban tartották együtt a társaságot, mígnem a hivatalos kötelesség ismét a zöld asztalhoz szólított bennünket. VlKAE.

Next

/
Thumbnails
Contents