Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
455 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 456 mely tisztségre a szavazatok nagy többségével -kikéi Géza ugodi uradalmi erdő-mester ur, tős gyökeres ref. papi család sarjadéka választatott meg. Az eredmény lelkes éljenzéssel fogadtatott, a székfoglaló beszéd pedig, melyet ujonan választott tanácsbiiánk tartott, a legszebb reményekkel töltött el mindnyáj ónkat az iránt, hogy választásunk minden tekintetben méltó férfiúra esett. De ezen örömteljes hangulatot mindjárt nagy levertség váltotta fel, midőn esperes ur felolvasta egyh. megyénk érdemekben megőszült gondnokának levelét, melyben kijelenti, hogy gondnoki tisztéről hajlott koránál fogva lemond. Azonban a pápai egyh, a kit évek hosszú során át tisztelni, becsülni megtanult, azt egy könnyen nem bocsátja el magától. így járt a gondnok ur is. Hiába akart menni, mert végre is a minden oldalról nyilvánult őszinte bizalom, tisztelet és ragaszkodás hangja előtt kénytelen volt meghajolni s lemondását ha nyiltan vissza nem vonta is, de reményt nyújtott annak visszavonására. Ennek örömére aztán egyik lelkész társunk indítványára egy kis jubileumot is röktönöztünk, a mennyiben ugyanis egyházmegyei gondnokunk 1873-tól 82-ig tanácsbirói-, 82-től máig pedig gondnoki tisztséget töltött be egyházmegyénkben és igy a 25 évi ügybuzgó, fáradhatatlan szolgálat alkalmat nyújtott egyházmegyénknek arra, hogy gondnok ur iránt érzett háláját és szívből fakadó jó kivánatait kifejthesse. Ezután a jótékonyság gyakorlására következett a sor. Kiutalványoztatott az egylun. 28 frt 95 kr régebbi alumniuma 3 theologus ifjúnknak, az újabb 200 forint alumnium ugyanazoknak és 17 gimnáziumi tanulónknak, a Liszkay-féle kegyes alapítvány kamatja pedig ör. Hetessy Lajosné özv. tanitónénak. Az egyhm. lelkész gyámolda pénztári állásáról szóló elnöki jelentést is örömmel fogadta a közgyűlés, mert daczára annak, hogy a pénztár fizeti egyházmegyénk lelkészei helyett az orsz. gyámoldára a belépési harmadot, évi 678 frt 16 krc, mégis szépen virágzik s özvegyeinknek sem csorbult az alapszabályokban megállapított eddigi évi osztaléka. Gyámoldánk vagyona a múlt évi decz. 31-diki pénztári zárlat szerint 16155 frt 50 kr volt. Emlitést érdemel az is, hogy az orsz. gyámoldára esedékes évi járulék tartozások is pontosan befolytak s a múlt évi 508 frt 61 kr kivetés utolsó részlete is már okt. 16-án beküldetett a Földhitelintézethez. Egyházmegyénk 27 anya és 13 leány egyházára a múlt évre különböző egyházi, iskolai tartozások, kegyadományok és közalap czimen kivetés volt 2470 frt, melyből a legkisebb összeget fizető egyházra 14 frt 96 kr esett s ezen tetemes kivetés daczára is elmondhatjuk, hogy a f. évre kevés hátralék tartozásunk maradt. Most azonban nehány gyülekezetünknek terhe, melyek régi tanári tartozás czimen is adósok voltak, némileg meg fog könnyebedni, mert ezen tartozásoknak 10 évre kötelezett letörlesztése a múlt évben letelt és igy e czimen több kivetés nem fog előfordulni. Gyülekezeteink múlt évi bevétele a számvevői jelentés szerint 86665 korona 43 fillér, kiadása pedig 77072 kor. 39 fill, volt és igy a bevétel 9593 kor, és 04-fillérrel haladta túl a kiadásokat, a mi a gyülekezezetek rendszeres költségvetéséről tesz bizonyságot. — Egyházmegyei költségvetés előirányzatunk azonban elszomorító képet tárt elénk, mert a 3426 kor. 34 fillérrel szemben csak 3437 kor. 18 fill, fedezetünk van és igy a mutatkozó maradvány 10 kor. 84 fill, lévén, a pénztári egyensúly a legcsekélyebb érintésre hamar —ra billenhet. A Baldacsy alapból egyházmegyénket illető osztalékért folyamodott négy egyház és egy lelkész; a közgyűlés Dereskét ajánlotta első helyen. Peér a visszatérítés nélküli államsegélyre, Kúp tőke-kamat; Zsoldos Sándor, Neupor Béla, Varga Sándor lelkészek és a csetényi egyház közalap segélyre, Szűcs Dezső, Zsoldos Sándor, Lanczinger János, Neupor Béla és Varga Sándor lelkészek pedig pauzális államsegélyre ajánítattak. Az egyházközségek vagyonkezelési szabályzatát is az 1897: 18 egvházker. jkönyv felhívása folytán elkészítette egyházmegyénk s megerősítés végett felterjeszti a ft. egyházkerületre. Ugyancsak intézkedés történt a lelkészi javadalmak összeírása és az egyházi adózás rendezése czéljából kiadott jelentő ivek egyöntetű kiállítására vonatkozólag is, a mennyiben a közgyűlés az irányelveket bizottság által elkészíttette. Dr. Horváth József internátusi igazgató ur nagyon szép s az intézet szellemi és anyagi állapotát a legapróbb részletekig feltüntető jelentésben számol be az intézet 1897—98 évéről. A nagyhatást előidézett jelentés, mely szó szerinti szövegében jkönyvünkben megörökittetni hátároztatott, többek közt így szól: „Bár a nt. egyházmegyei közgyűlés minden tagja előtt ismeretes, mégsem hagyhatom említés nélkül az elmúlt évnek intézetünk életére és jövő fejlődésére legfontosabb eseményét, a ft. egyházkerületnek azon nagy jelentőségű határozatát, mely szerint az egyházmegye által négy éve felállított intézetet kerületivé teszi s annak gondozását, vezetését és tovább fejlesztését ezentúl közvetlenül maga intézi. Midőn e valóban etetném/ számba menő tényt felemlítem, legyen szabad az ennek folytán utolsó jelentésemet annak a meggyőződésemnek nyilvánításával fejezni be, hogy az elmúlt négy év kétségtelenül igazolta, hogy a nt. egyházmegye bölcsen s a kor hivó szavának engedve cselekedett, a mikor az intézetnek Pápán felállittását egyértclmüleg elhatározta s hogy azért alig nyerhetne méltóbb elismerést, minthogy az eddig folyton a kezdet nehézségével és számos más akadályokkal is küzdött intézetet az egyházkerület méltónak találta arra, hogy sajátjává tegye s a minek hiányát eddig legjobban érezte, di.:zes és megfelelő épületbe helyezze el.“ Az egyházmegyei közgyűlés szives köszönetét és elismerését fejezte ki úgy igazgató urnák, valamint Kis Gábor szükebbkörü bizottsági elnök urnák, a kiknek legtöbb érdemük van az intézet fokozatos haladása és mai színvonalra emelkedése körül. És már ezzel a közérdekűid) tárgyakról be is számoltam. Tudósításomat azzal zárom be, hogy a gyűlés első napján minden lelkész és tanitóképviselő Barthalos István egyházmegyei tancsbiró ur szives, vendégszerető házához volt hivatalos ebédre, a hol csakugyan kézzel foghatólag tapasztaltuk, hogy Vinum acuü ingenium ; mert a tiszta, hamisititatlan somlaitól egymást érték a szebbnél szebb szellemi szikrák, melyek vidám és derült hangulatban tartották együtt a társaságot, mígnem a hivatalos kötelesség ismét a zöld asztalhoz szólított bennünket. VlKAE.