Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

447

DUNANTFIJ PROTESTÁNS LAP

448

kola összes növendékeit számítva a kitűnő növendékek több mint egyharmada (5: 13) a mi növendékeink közöl került ki, ellenben az elégteleneknek ■csak egy huszonkettede, holott az intézeti növendékek a polgári iskola létszámának 1l8-át tették. Azonban ezen eredmény valódi értékének megítélésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mily áron lehetett és lehet ezután is azt elérni? Ez az ár nézetem szerint igen magas: a növendékek egészségének és testi fejlődésének rovására eső. Hogy a kiszabott tananyagot a leánykák sikerrel elvégezhessék, ahhoz ugyanis nemcsak hogy nem elég a heti 26—32 órai iskolai munka? hanem a tulajdonképeni tanulásnak az iskolán kívül, az intézetben kell történni. A mi leánygyermekek egészsége és fejlődése szempontjából annyival hátrányosabb, mert az iskolán kívüli teendők, a kézi munka, a zongora, a nyelvek mind ismét ülő, vagy az intézetben tartózkodást igénylő foglalkozások, ugv hogy szabad mozgásra, sétára, szórakozásra, üdülésre alig marad valami idő, a mi a legerősebb fejlődés szakában méltó aggodalomra ad okot. A mikor meg kissé több a tanulni való, vagy a vizsgálatokra készülés ideje beáll, a növendékeket teljesen az iskolai teendők foglalják el, úgy hogy a nevelés egyéb munkája teljesen szünetel. Csak önálló intézet berendezésével lehetne a helyzeten gyökeresen segíteni, azzal, hogy a tanulás munkája kizárólag vagy mindenesetre legnagyobb részben a tanórákra szorittatnék, a többi időt pedig a szorosan vett testi és lelki nevelésre lehetne fordítani, a mikhez a leányok fejlettségéhez mért szórakozásokat: testgyakorlás, séta, játék, táncz, gyermekszinház stb. is számítom, a mikre ez időszerint, hacsak a tanulmányi eredményt koczkáztatni nem akarjuk, gondolni sem lehet.

l)e az önálló intézet felállítását sürgősen szükségessé s felekezeti érdekünk szempontjából is felette kívánatossá teszi a polgári leányiskola túltömöttsége. Az elmúlt tanévben a plogári iskola létszáma 182 volt, s magáé az I. osztályé 60. Ez a magas létszám pedig hátrányos nemcsak a tanítás eredményes voltának szempontjából, hanem talán még inkább egészségi tekintetben, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a polgári iskola egyáltalában nem alkalmas, a paedagogiai követelményeket vajmi kevéssé kielégítő épületben van elhelyezve. Ha meg intézetünk növendékeinek létszáma növekedik, még kedvezőtlenebbé válik e részben a helyzet, s nagyon valószínű, hogy e miatt az apáczák intézetébe szorul a tanulók egy része, a mit részemről egyáltalán nem tartok a mi intézetünk és általában egyházunk missziójával egyező eredménynek! Igaz ugyan, hogy rövid idő alatt alkalmasabb épületet fog nyerni a polgári leányiskola, de ezzel a mostani állapotnak csak egészségügyi mizériáján lesz segítve, de nem egyúttal azon is, hogy az intensiv tanítást lehetetlenné tevő nagy létszámban vétetnek fel a növendékek ; párhuzamos osztályok felállítását pedig addig remélni sem lehet, inig az apáczák intézete szintén túlnépes nem lesz, a mit bevárni, sőt elősegíteni legkevésbbé nekünk áll érdekünkben! Egyébként is sokkal indokoltabb s a jövő kilátásokat illetőleg is sokkal inkább helyén való önálló intézetet akkor állítani fel, a mikor arra szükség van, mint akkor, a mikor az csupán a saját növendékeinkre fog számíthatni!

Hogy pedig a leánynövelde megerősödésének és tovább fejlődésének érdekében önálló tanfolyam szervezése már most kívánatos, azt úgy hiszem senki sem fogja kétségbe vonni. Mert tagadhatatlan, positiv tények mutatják, hogy a leánynöveldének jelenlegi berendezése mellett is meg van a maga üdvös hatása s ehhez képest a közönségre gyakorolt vonzó ereje. Még inkább remélhetjük ezt ezentúl, a főt. egyházkerület közvetlen vezetése és kormányzata alatt s a mikor az intézet nem sziik és kevéssé alkalmas bérházban, hanem az ország egyik legszebb, legmegfelelőbb épületében és telkén nyer állandó helyiséget. Azonban, hogy a szülők igényeit teljesen eddig sem elégítette ki s ezután sem fogja kielégíteni a puszta internátus, arra nézve szintén kétségtelen adataim vannak. Voltak ugyanis jelentkezők, a kik leányaikat egyenesen azért nem hozzák intézetünkbe, mert értesültek, hogy a növendékek oktatása nem magában az intézetben történik s épen most is van egy jelentkező, a kinek tudakozódásából kitűnik, hogy fel sem teszi, miszerint a polgári iskola ne magában az intézetben legyen felállítva. S ha tekintetbe vesszük, hogy a nőnevelés nagy fontosságának tudata az államot, a társadalmat, az egyházakat új és lehetőleg versenyképes intézetek felállítására készteti, alig lehetünk kétségben a felől, hogy intézetünk jelenlegi formájában soká alig prosperálhat és nem igen fog annyi növendéket magához vonzani és állandóan megtartani, a mennyi egy kerületi növelde virágzóvá tételéhez megkivántatik. S ha ezt későn látjuk be és ha a szükséges intézkedéseket csak az utolsó pillanatban tesszük meg, bizonyára oly előnyt veszítünk, a melyet újra megszerezni csak nagy erőfeszítés árán vagy egyáltalán nem leszünk képesek. De a növelde anyagi megerősödését is inkább remélhetjük az önálló berendezés mellett, mert a közönség, egyházunknak tagjai szívesebben áldoznak, faradnak, szei őznek és tesznek alapítványokat egy teljes, egesz, mint fél intézmény javára. Ép azért nem tartom elfogadhatónak az önálló berendezések halasztása mellett itt—ott hangoztatott s bizonyos tekintetben plausibilis érvet, hogy ne akarjunk egyszerre sokat s várjunk, mig az intézet egy irányban megerősödik; sót ellenkezőleg nézetem szerint a kellő időben kell megtennünk minden lehetőt, a mi az intézet megerősödésére és felvirágzására üdvösnek Ígérkezik.

De nem akarok hosszadalmas lenni s csak két fontos az intézet életével és hivatásával szorosan ószszefüggő körülményt említek még tel.

(Folyt, köv.)

Horváth József.