Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
441 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 442 szetes következménye, hogy a felekezeti szinezet és egyházias érzület a tanári pályára készülő jelölteken hovatovább kevésbbé látható meg. Mit jelent ez reánk protestánsokra nézve, érzi és tudja mindenki. Mert hiszen, ha a tanárokat nem hatja át egész valójukban a prof . érzület és gondolkozás, hiábavalók az iskolákra hozott bármily nagyszabású áldozatok. A prot. intézményeket s mindazt a mi létünkkel össze van forrva, csak az oly tanár szerettetheti meg növendékeivel, a ki maga is ismeri azokat és lelkesül érettük. Az ez irányban észlelhető aggasztó jelenségek késztetnek bennünket, hogy szóljunk bátran, tartózkodás nélkül. Tizenöt esztendő óta terjed a baj; tanáraink nőnek, képeztetnek idegenül egyházunkra nézve, sőt nem ritkán más egyház szellemében növekedett tanárokra bízzuk ifjúságunk prot. szellemű nevelését. Mem csoda tehát, ha az újabb tanári nemzedéket egyházi szertartásaink iránt hidegeknek, múltúnk s hagyományaink iránt közönyösöknek találjuk s a prot. életelveket példájukban és tanításukban eléggé megvalósítva nem látjuk. Család és társadalom pedig ma — vallják meg — nem olyanok, melyek az iskola hiányait erős hitbuzgóságukkal és egyháziasságukkal legalább némileg pótolni tudnák náluk, így nem lehet előttünk különösebben feltűnő, hogy sok ifjú tanár, mikor a prot. tanintézetbe lép az ismeretek közlése mellett a protestantizmus érdekeiért is harczolni nem tartja missziójának. Ref. egyházi hatóságaink épen úgy, mint egyháztársadalmunk eléggé tájékozva van e baj jelentőségéről s -épen e baj eleven érzéséből támadt napjainkban az a széleskörű mozgalom, mely egy Debreezenben felállítandó ref. tanárképző-intézet, illetőleg philosophiai fakultás érdekében indult meg. Távol van tőlünk, hogy e nemes buzgalommal és sok jóakarattal felkarolt eszme megvalósítása iránt a hitet bárkiben is megingatni igyekezzünk. De azt mindenkinek éreznie kell, s az adakozás eredménye is mutatja, hogy ily nagyszabású intézmény létrehozása, a minőre őseink még a hitbuzgóság korszakában sem gondoltak, teljességgel nem áll összhangban a mai kor meglazult prot. közszellemével. S ha arra várunk, mig a ref. philosophiai fakultás és a vele kapcsolatos tanárképzés az idő messze távolában megvalósulhat, addig középiskoláinkról a mai csekély prot. szinezet is lekophatik, sőt a szükség érzete is eltompulhat az ilyen szellemű nevelés iránt. Ha érezzük a bajt, segíteni kell raja mentői előbb. Hogyan? — megmutatták a múltban őseink s mutatják a jelenben a róm. kath. tanitórendek, csak kövesssük példaadásukat A múltból azt tanuljuk, hogy a reformatio után nyomban létrejött s egész századunkig híven ápoltatott egy oly históriai institutió, melynek egyházunk eleitől kezdve úgy a lelkészek, mint a tanárok kiképzésénél kiváló fontosságot tulajdonított. Ez a külföldi prot. egyetemeken való tanulás. Fejedelmek, főurak, egyházak, városok egymást felülmúlni igyekeztek, hogy minél több ifjút neveltessenek a külföldi egyetemeken, a kik onnan tudománnyal gazdagon, széles látókörrel és törhetlen hitszilárdsággal tértek vissza. Ez intézménynek köszönhetjük, hogy iskoláink folyton lépést tudtak tartani a müveit nyugat tanintézeteivel és megtudták őrizni határozottan kidomborodó felekezeti jellegüket. Ez intézmény kora még ma sem járt le, sőt most a vallásosabb és erősebb prot. érzületéi nyugati nemzetek egyetemein való tanulás .még égetőbb szükség iíjainkra nézve mint volt valaha. Maga az állam is, érezvén, hogy mily jótékony hatással vannak a külföldi egyetemek a tanárjelöltekre, mind fokozottabb mértékben szaporítja a külföldi ösztöndíjakat, melyeken neveltetve magas képzettségű tanerőket nyer s kötelez le szolgálatára. Hasonló példaadással szolgálnak a jelenben a róm. kath. tanitórendek, melyek — tudvalevőleg — hazai egyetemeink székhelyein házat tartanak fenn, hogy tanárjelöltjeik egyetemi szakképzésben részesülve, e rendi házakban a felekezeti érdek különösebb szemmeltartásával növettessenek. Sőt midőn a közokt. kormány az Eötvös-kollégiumot, a tanárképzésnek ezt a mintaszerű intézetét felállította, a praemontrei rend azonnal 5 helyet kért ki ifjú tagjai számára az intézetben s mindenik után 500 forintot fizetve, itt növeltet! őket a tanári pályára. A mit a múltban egyes prot. főuraink és egyházaink megtettek s a mit a jelenben egy-egy róm. kath. tani tórend megtehet, talán ref. egyházunk egyeteme is megteheti. Állítsunk mi is ösztöndíjakat tanárjelöltjeink számára s neveltessük négy éven át a budapesti egyetem mellett fennálló Eötvös-kollégiumban, egy évre pedig továbbképzés végett küldjük ki külföldi prot. egyetemre őket. Mert az ma már minden vitatáson felül áll, hogy középiskolai tanárképzés csak egyetemen történhetik. A debreezeni philosophiai fakultás] a begyült adomány egyenesen a ref tanárképzés érdekeit szolgálván, tegyük ez adományokat gyümölcsözővé minél előbb oly módon, hogy a fakultási alapok évi jövedelmének egy részéből szervezzünk egy pár 500 frtos tanárképezdei ösztöndíjalapot. E mellett mindenik egyházkerületünk állítson fel egy-egy ily stipendiumot, akkor a ref. tanárszükséglet jóformán fedezve van. E tanárjelölteknek egyetemes konventünk közbenjárására a közokt. kormány az Eötvös-kollégiumban — tudomásunk szerint — örömest adna helyet, mert az értük fizetendő összeg csak megkönyitené ez intézet kibovitsére s franczia minta szerint való fejlesztésére munkába vett terveit. A mi pedig c tanárjelölteknek prot. szellemben való növekedését illeti, többféleképen lehetne biztosítanunk. Először is ref. gimnáziumaink legjelesebb ref. vallása növendékei közül választanák ki őket egyházkerületeink; másodszor a választottak egyetemi tanulmányaik alatt köteleztetnének az egyetem székhelyén levő ref. theolgiai akadémián legalább a prot. egyháztörténet és prot. egyházjog hallgatására; harmadszor pedig a hazai egyetemi tanfolyam elvégzése után — mielőtt ref. középiskoláinkban köteles szolgálatukat megkezdenék — az ösztöndíj további élvezése mellett, tartoznának ejelöltek egy évet külföldi prot. egyetemen tölteni. Ily módon őseink példáját is követve, oly tanárokat nyerhetnénk, a kik iskoláinknak
