Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
40 o • >D DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 434 kellett áthaladnunk, inig a lelkész udvarába értünk. Itt Mátyás Mihály helybeli lelkész fogadta a főpásztort. Az isteni tisztelet 11 órakor volt, imát mondott a helyi lelkész, azután következett a pásztori beszéd. Főtiszt, düspök ur összehasonlitást tett a ns.-dédi és inkei gyülekezet között, kézzelfogható lag kimutatván, mennyire meglátszik valamely gyülekezeten, ha erős benne a hit. A ns.-dédi egyház virágzó, gazdag, benne békesség, egyetértés uralkodik, mert úgy a szenvedések, mint a nyugalom idején megtartották és megőrizték egyházhoz, valláshoz való ragaszkodásukat. Sem az üldözések, sem a nagy terhek, sem a méltatlan bántalmazások nem ébresztették fel keblükben azt a gondolatot, hogy mindezektől megszabadulhatnak, ha vallásukhoz hűtlenek lesznek, lükében már nem volt ily erős ez a hűség, mert a történetiró szerint, akkor, mikor az erőszak által bepecsételt templomokat erőszakért erőszakkal felelve — kinyitották, az ezután támadt üldözések, szenvedések között, csakhogy a fogságtól megmeneküljenek, sokan őseik vallását megtagadták.— Sőt most a békesség idején szakadatlanul folynak közöttük a versengések, visszavonások, háborúságok. Azt mindkét gyülekezetnél elismeri, hogy az Ur házát látogatják, a múltban sok áldozatot hoztak, mert mind két helyen a kor színvonalán állanak a középületek. De a mig Nemes-Déden minden zúgolódás nélkül hordozzák a terheket, addig Inkén e tekintetben panasz van. A ns.-dédi hívek ellen — a sok jó és szép mellett, a mit talált — az a panasza, hogy a népesség száma fogy, mert úgy az iskolás növendékek, mint a szülöttek száma aránytalanul csekély. Nem hiszi, hogy Isten és a természet törvényei szerint történnék ez a népesség fogyás, azért inti őket, hogy irtsák a bűnt, a mely gátolja a nemzet szaporodását *). Ilikénél ezt a bűnt nem látja; itt a szaporodás kellő arányban van a népességgel **). Azonban itt meg az szomoritja, hogy a hivek egy része a szeszes italokkal való visszaélés következtében elszegényedett. Kéri őket, hogy ezen gyarlóságot vetkezzék le, mert különben erkölcsileg és vagyonilag tönkre mennek. Panaszolja azt is, hogy egymás között versengenek. Távoztassák el ezt a bűnt, mert különben egyházuk soha se fog felvirágozni. Isteni tisztelet után tisztelgett a képviselő testület, azután nt. Német Pál ág. ev. esperes és Berzsenyi Sándor egyh. megyei felügyelő urak a somogyi ág. ev. egyházmegye nevében. Ezután tartatott meg az egyházak vizsgálata. A lelkész ur által adott ebéd után, d. u. 5 órakor átrándult püspök ur egész kíséretével a szomszédos Vese ág. ev. községbe, a hol nt. Németh Pál esperes ur és kedves neje a legelőzékenyebb szívességgel fogadták. Megérkezés után azonnal tisztelgett a község képviselő testületé. Kevés időre megjelent az ev. egyház dalárdája és az erkély alatt Zsiray tanító ur vezetése mellett sok szép alkalmi és világi dalokat ónekeitek. *) Nemes-Déd: lélekszám: 769, iskk. 40, szül. 16. **) Inke : lélekszám: 796, iskk. 197, szül: 38. A kedélyesen elköltött vacsora után 9 órakor visszautaztunk Nemes-Dédre. XXL V. Aam Bajom, Bö/iömjc, Nemes-Kisfalud. Máj us 12-én raggel utaztunk tovább X.-Bajomba, hová mint központba behivattak Böhönije és Xs.-Kisjalud egyházak. Elől haladt a ns.-dédi bandérium, azután Paizs Mihály főszolgabiró, ezt követte ns. Sárdi Somsich Andor urnák díszes négyes fogatán Főtiszt, püspök ur, Körmendy S. úrral, ezek után igen hosszú kocsisorban a kiséret és a ns.-dédi hivek. A böhönvei határnál várakozott már a község képviselő testületé élén a körjegyzővel, a ki szép beszéddel fogadta az egyházfőt; az adott válasz után, szaporodva a menet a böhönvei bandériummal, szép látványt nyújtva ért Böhönyére, hol mozsárlövések és harangzúgás jelezte a megérkezést. A tégla útról befordult a menet a lelkész háza elé, hol Bélaváry Ferencz helyi lelkész rövid, de igen szép beszéddel üdvözölte a Főpásztort, a ki tekintettel arra, hogy az egész község lakossága felekezeti külömbség nélkül igen nagy számmal megjelent,, hosszabb beszédben válaszolt. Ezután bementünk a lelkész! lakba, hol villás reggeli várt reánk, ennek elköltése után a nemes-dédiek visszatérve, folytattuk az utat a páratlan tégla utón. A nagy-bajomi határnál, gyönyörű szép fenyves közepén várakozott a község képviselő testületé, élén a diszmagyarba öltözött Kacsóh Lajos körjegyzővel; itt mint járásának kezdetén Sárköze Béla, kaposvári főszolgabiró ur üdvözölte Főpásztorát, hoszszabb, a helyzetet teljes valóságában feltüntető beszéddel.. Főt. püspök ur szintén nagyobb beszédben adott választ. Az ut két oldalán 26, fehérruhába öltözött leány állott sorfalat. A kiséret, a 18 nagy-bajomi fogattal növekedve, közel 40 fogattal (velünk jöttek a böhönvei és ns.-kisfaludi presbyteriumok is) vonult Nagy-Bajomba,. hol harangzúgás és mozsárlövések közt ért a lelkészi lakra. Itt nt. id. Csire István helyi lelkész szép beszéddel üdvözölte püspök urat, s az erre adott felelet után visszavonultunk a termekbe. Az isteni tisztelet 10 órakor kezdődött, imádkozott a helyi lelkész, ezután tartatott a főpásztori beszéd, Püspök ur atyai szeretettel üdvözölte az összehívott egyházak híveit, de különösen kiemelte N.-Bajomot, mint a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye egyik legfényesebb, legnépesebb egyházát, mely magában hordozza ama nemes vonásokat, melyek népünknek megismertető jelei, ezért ha netalán volnának is hibái, hibáiban, gyarlóságaiban is szereti azt. Oly régi ez a gyülekezet, hogyha visszatekintünk is a régmúltak történeteire, azt a magot, a mely itt elvettetett, azt a reformátort, a ki azt elvetette, feltalálni, megnevezni nem lehet. A gyülekezet történetének ismerete a szenvedések korától kezdődik, a mely 1717-től kezdve, 66 éven keresztül,, 1783-ig tartott. Elszomorító ez a korszak, leirhatlanok azon üldözések, melyeken keresztül ment e nép. De mégis van ebben is vigasztaló, az t. i. hogy bármily csapások sújtották is e gyülekezet híveit, egyházukhoz,, vallásukhoz, soha egy pillanatig is hűtlenek nem lettek,. Ez a lelki erő, ez a véghetetlen türelem, az isteni gond
