Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-15 / 20. szám
319 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 320 mintha sülyedő hajón állna, melynek nincs kormánya, hogy biztos révpartra juthatna; hanem mindenfelől a veszedelmet várja, mely előbb-utóbb elsülyeszti. Valamint a hajók sokszor igen drága kincsekkel vannak megrakva, úgy ez egyház hajójában is a legdrágább örökség, a legféltettebb kincs van elhelyezve, t. i. a vallás és lelkiismereti szabadság és az Isten igéje. — Valamint a sülyedő hajónak nem magában van mentsége, hanem mindig csak kivülről jöhet: úgy e gyülekezetben is oly roppant nagy a veszedelem, hogy már magában nem, hanem csak kivülről jövő segítségben lehet reménysége a szabadulásra. De valamint feltétlen szükséges dolog, miszerint a sülyedő hajó utasai a legjobb egyetértésben, önfeláldozó bátorsággal igyekezzenek a veszedelmet addig visszatartani, mig a segítség megérkezik: úgy ez egyháznak sülyedni kezdő hajójában is arra kellene törekedni mindenkinek, hogy egymás iránt való szeretettel, egyetértéssel, bocsánat nyújtással, a szenvedélyeken való uralkodással iparkodnának azon időig eltolni a veszedelmet, mig a segítség kívülről, az egyházi felsőbb hatóságoktól megérkezik. De szomorúan tapasztalja, hogy a helyett inkább neki esnek a már úgy is pusztuló hajónak, azt rombolják, rajta erős lékeket ütnek. — Csuda lesz-e, ha vesznie kell? Szomorúan tapasztalja, hogy ha jót akar az egyik, a másik csak azért is ellenkezik, mert azt a testvér akarja. Lehet-e ilyen körülmények közt megelégedés, boldogság, előhaladás, felvirágzás? Sohasem. Azért újólag figyelmezteti e gyülekezet tagjait az írásnak ezen örök igazságot mondó szavaira: „A mely háznép önmagában meghasonlik, elpusztul az és meg nem maradhatKéri őket, hogy tartsák szem előtt és kövessék a Krisztus feleletét, a mikor az egyik tanítványnak ezen kérdésére „Uram, megbocsássak-e az én ellenségemnek, ha vétkezik ellenem, megbocsássak-e hétszer“ — igy válaszolt: „Nem csak hétszer, hanem hetvenhétszer is.“ Lelkűkre köti, hogy ne feledkezzenek el Idvezitőnknek a Golgotán mondott ezen imádságáról: „ Atyám, bocsáss meg nékiek, mert nem tudják, mit cselekesznek.u — igaz, hogy ezeket már egyszer elmondotta e helyen, de fájdalom, az eredmény oly kevés lett, miszerint azt kell hinni, hogy e második betegség sokkal gonoszabb az elsőnél. Elmondotta, hogy ő birájuk nem lehet, de van birájuk a felettes hatóságban, a mely részrehajlás nélkül meghozza ítéletét. E felett azonban áll az Istennek Ítélete, a ki előtt a hamisság nincsen elrejtve, mert ő a sziveket és veséket vizsgálja. Erre gondoljanak. Egyik se hánytorgassa a maga igazságát, mert az írás szavai szerint mindnyájan gyarlók vagyunk, és az apostol szépen mondja: „Ha azt állítjuk, hogy nincsen álnokság mibennünk, magunkat csaljuk meg, és nincsen igazság mi bennünk.“ Végül a legtisztább édes atyai szeretettel kéri a gyülekezet minden tagját, hogy tépjék ki keblükből az egymás iránti gyűlöletet, haragot, a bosszuállás nemtelen indulatait és ezek helyébe plántálják viszsza az őszinte tiszta, testvéri szeretet, egyetértés, békesség nemes erényeit, ragaszkodjanak egyházunkhoz, gyarapodjanak az Isten félelmében, hogy a sok hányattatás után biztos révpartra juthasson ez egyháznak megroncsolt hajója. Felmutatta e szomorú példát a megjelent zádori, Szörényi, pettendi egyházak előtt is, hogy lássák, mily borzalmas következménye lehet a visszavonásnak ; ezeket kérte, hogy rettenjenek meg ettől és ne engedjék magukat soha senki által a meghasonlásnak gonosz ösvényére vitetni, hanem éljenek a szomszédban szép egyetértésben, lelki testi békességben. Hogy a gyöngyösmelléki egyházba visszatérjen, a másik három egyházban pedig az eddigi szép békesség állandóan megmaradjon, buzgó imádságban esedezik az örökkévaló Istenhez, a ki meghallgatja az ő szerető gyermekeinek szívből származó könyörgését. Isteni tisztelet után megtartatott a négy egyház vizsgálata, a milyen szép, örvendetes és kielégítő volt a zádori, Szörényi, pettendi egyháznál, épen oly elszomorító, teljesen lehangoló volt a gy.-melléki egyház ügyeinél. A kellő intézkedések a békesség helyreállítása végett meg fognak tétetni. A mit a számok beszélnek. Minden fel-ügyelő, kormányzó vezér maga ismeri legjobban a helyzetet, annak szükségletét és a megkívánt fedezetet. Aztán, a mit igy a számok beszélnek, az ellen nincs föllebbezés, az ki nem kerülhető. Szigorú, mint az enyészet. A számok pedig, kivált autonomikus egyházi életünkben sok helyen keserves dolgokat beszélnek. A pápai egyházmegye számai is ilyenek. A 21640 lélekszámból álló egyházmegyében. 1. Szükséglet közmunkán és párgabonán kivitt: 1. Személyi kiadás 17500 frt, 2. Állami adó 3821 „ 3. Egyházi adó (közalap, tanári pénz) 2265 „ 4. Vegyesek 10553 ,, Összesen 34149 frt. 11. Fedezet. 1. Vagyonból 20071 frt. 2. Kirovásból 14075 „ Összesen 34149 frt. 111. Személyi teher %-ben. 1. Személyi kiadásokból esik egy lélekre — frt 82 kr, 2. Állami adóból — „ 17 „ 3. Egyházi adóból — „ 10 „ 4. Vegyesekből — „ 48 „ Összesen 1 frt 57 kr 1V. Fedezet °/0 - ben, 1. Vagyon fedezet könnyitőleg — frt 92 kr 2. Kirovás terhelőleg egy lélekre marad — „ 65 „ Pedig ez a 65 kr meg fog kétszereződni, sőt háromszo* rozódni, ha a gabonát és közmunkát is készpénzben veszszük fel, mit én most nem tettem. A mi most a jövőt illeti, kérdés, lehető-e ily keserű számadatok mellett existálni! Holott egyes gyülekezeteknél — mert a 65 csak átlagos szám — 1.57 is találtam. A legtöbb felül van a 40-eu. Pedig közpénztárunk csak 1658 frt tőkével rendelkezik és segíteni a terheken nem képes. Azt sem mondhatjuk, hogy személyi kiadásaink nem a legszerényebbek
