Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-15 / 20. szám
Kilenczedik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1898. május 15. r ■A. lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ezimfre küldendők. Az egyház és iskola köréből. Ä Éniiitiíli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. —a—f— Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4= frt, félévre 3 frt), hirdetések, reclamatiők Faragó János íomunkatárs czimére Tcülcienclőb:. Főgondnoki beszéd. A budapesti ev. ref. egyházközség múlt vasárnap töltötte be az ő áldott emlékű, nagy tevékenységű fögondnokának gr. Tisza Lajosnak helyét. Ez az egyházközség valóban arra van hivatva, hogy hegyen épített olyan város legyen, a melyre a tisztelet igaz érzelmével tekinthessen fel az ország legkülömbözőbb vidékeiről nagy számmal felözönlő minden hitsorsos, akarom mondani, a tiszta erkölcs, a józan felvilágosodás és a becsületes törekvések minden igaz barátja. Igaz örömmel ismerjük el, hogy e nagy feladatának dicséretre méltóan meg is felel. Szinte mesés az a haladás, a mit 101 esztendő alatt ez az egyházközség felmutatni képes. Köszönheti pedig ezt nagynevű, fáradhatatlan tevékenységű egyházi és világi vezéreinek, múltban és jelenben egyiránt. Igaz, hogy — s ezt ismét igaz örömmel és nem irigységgel említjük fel — nem az ad neki gondot, hogy talál-e vezetőnek való férfiút, hanem az, hogy a sok, kiválóan alkalmas férfiak közül, melyiket válassza hát meg, most lelkésznek, majd főgondnokuak, gondnoknak. Úgy véljük, hogy a múlt heti választás kitünően sikerült. Hegedűs Sándor és Szilassy Aladár urak neve egy-egy zászló: a krisztusi szeretet és apostoli buzgóság zászlói, távol a farizeusi türelmetlenségtől. Nem engedhetjük el, hogy Magyar Prot. írod. Társaságunk érdemdús alelnökónek egyházközségi főgondnokká történt megválasztatásakor elmondott, minden sorában, minden szavában jellegzetes, ébresztő és irányitó beszédét lapunk olvasóival meg ne ismertessük. Hisz ki ne hallaná szívesen a Hegedűs Sándor leikétől zengő trombita határozott, tiszta, érczes hangját ?! íme csekély kihagyással a beszéd: Tisztelt közgyűlés/ Mélyen meghatva egyházközségem egyhangú bizalma által, hálás köszönetét mondok és szivemben nemcsak megindulva, de megrendülve a reám váró feladatok nagy súlyától e fényes bizalmi állás elfogadására első sorban csak az Istenben vetett erős bizodalmám bátorít föl, ki erőt ad az erőtleneknek és megsegíti a benne bízókat és az ő szolgálatában, az egyház javára, a kötelesség teljesítésében összeroskadni szabad, de a kötelességet elhanyagolni, vagy viszszautasitani nem. Jól tudom, t. közgyűlés, hogy munkára, erőre’ nagy szükség van, a mi gyorsan fejlődő, de nagy hivatással is biró egyházközségüukben. Főgimnáziumunk az állammal kötött szerződés által anyagilag megerősödve, üdvös fejlődés utján van, kivált a felszerelés, a tanerők szaporítása s általában az auyagi erősödés tekintetében. Igyekeznünk kell azonban, hogy ezzel a külső föllendüléssel a belső haladás, a szellemi és erkölcsi színvonal is lépést tartson. Derék tanáraink buzgó törekvését egész erővel, elöljáróságunk teljes erkölcsi súlyával támogatnunk kell. Egyházunk hagyományos tudományszeretetével s értelmi felvilágosításra törő nemes buzgóságával igyekezzünk keresztyén erkölcsi tisztaságot és evangyéliomi vallásos buzgóságot párosítani, a mi szintén protestáns hagyomány. Ne feledjük, hogy a valódi tudomány nem ellensége a hitbuzgóságnak és az erkölcsi tisztaságnak, sőt inkább a maga világossága tiszta fénysugaraival világítja és tisztítja m^g a netán zavaros valláserkölcsi életet. De viszont arról se feledkezzünk meg, hogy a tudományos nevelésnek tiszta evangyéliumi hit és erkölcsi nemesség adhat maradandó erkölcsi tartalmat. így lesz az iskola az egyház valódi veteményes kertje s a valláserkölcsi élet tűzhelye és otthona. Fel kell kelteni és tartani az ifjúságban a tudományszomjat ép úgy, mint az erkölcsi érzéket és vallásosságot. Közegyházunk, t. közgyűlés, a krisztusi hit kőszikláján emelkedett épület, melynek hitfejlesztő és erkölcsnemesito erejéből az egyes gyülekezetek és az egyes tagok abban a mértékben merítenek irányozó és támogató erőket, a mily hívek a hit örök fundamentumához, mely egyszer vettetett. — Hangoztassuk és kövessük tehát az «ora et labora» régi keresztyén szállóigét, de öntsünk belé a kor 20
