Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-24 / 17. szám
269 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 270 tettem s lehetőleg meg nem erősítettem. Más szóval: hálátlan munkát végez az az iskola, mely csak tanít, mely csak ismeretet raktároz, de nem uevel. Nevelés a fő. nevelni kell az iskolának ; ha iskoláink nevelő hatása nem hiányzik, sokkal közelebb vagyunk a czélhoz, mintsem gondolnánk. Iskoláink czéljával mindenki tisztában van. Ne adja ki az egyetemes egyház azt a vagyont, a mit népiskoláira költ hiába. Haladjon az egyház mint iskola-fenntartó a korral, adjon, áldozzon, javítson, építsen, emelje iskoláit a kor kivánata színvonalra, de kívánja is meg annak ellenértékét az igazán protestáns érzésű hitbuzgó nevelést és tanítást. Ez nem csak joga, de kötelessége is. A mi tananyagot a népiskolai törvény előír, azokból egyet se hagyhatunk ki, azt azonban megtehetjük, hogy a kevésbbé fontosakat megkurtithatjuk s tankönyveink közül azokat, a melyeket lehet, a saját czéljainknak megfelelően szerkesztjük, illetőleg szerkesztetjük s úgy dolgoztatjuk fel, hogy ezek is hozzájáruljanak a valódi protestáns szellem és hitélet erősítéséhez. Ily irányban redukálhatok még a vallástani anyagok is. Tekintsükmeg, hányféle vallástani anyagunk va» ? 1. Imák. 5. Erkölcstan. 2. Énekek. 6, Egyháztörténet, 3. Bibliatörténet. 7 Bibliaiaméitetés. 4. Hittan. 8. Konfirmáczióra készítés. Ezekkel szemben van tiz (10) reál tantárgyunk. Ha ezeket összehasonlítva megpróbáljuk összevonni, látni fogjuk, hogy az anyag, s. n. az önálló tanítási anyag kevesebb lévén, ebből kifolyólag több idő jut egyre s több közvetlen óra vagy fél óra és foglalkozás juthat a tanító részéről egy-egy órára naponként. A tanítás igy intenzivebbé lesz s a kevesebb tudás és ismeret jobban megszilárdul, tartósabbá lesz. így közvetlenebbé válik az iskola nevelő hatása, mert több idő jut — a vallástani tárgyak azon részére is, melyek közvetlen a prot. hitélet fejlesztése czéljából dolgoztatnak fel. Szóval kevesebb anyagra több feldolgozási idő jut, biztosabb s megbízhatóbb eredményt tudunk felmutatni. Ezek szerint tantárgyaink igy csoportosulnának : 1. Imák. 2. Énekek. 3. Irva-olvasás. 4. Bibliai történetek, a vallásos nevelés szolgálatában, mint vallástani tárgy is. 5. Számtan. 6. Magyar nyelvtan. 7. Történet, különös tekintettel a magyarhoni prot. egyház történetre. Kapcsolatban alkotmánytan. 8. Földrajz, természetrajz, természettan, erkölcstan, gazdaságtan mind olyan tantárgy, mely egy jól szerkesztett olvasókönyv segélyével, ha t. i. ily irányban lesznek az olvasókönyvek megszerkesztve, czélszerüen kezelhető és feldolgozható. 9. Konfirmacziói készítés. Ez maga kész hit és szertartástan. A mennyiben határozottan káté alakban van feldolgozva, egy kis bővítéssel helyettesíti a hittant teljesen s ennek külön tanítását és egyébként is fejletlen 8—10 éves gyermeki léleknek feleslegessé teszi, Gondoskodni kellene tehát: 1. Olyan bibliai történeti kézi könyvről, mely tervszerűen feldolgozva magában foglalná mindazt, a mi abból a hitbuzgó és vallásos nevelésben csak felhasználható, mely nélkiilözué a külön vallástani (hittani) kézi könyvet, de mint tankönyv 3—5 osztályokban lenne használandó. 2. Olyan történelmi kézi könyvről, mely felölelné az egyháztörténetet is s egyúttal protestáns szellem lengené át annak minden sorát, mely nélkülözné az egyháztörténet önálló kezelését. 3. Olyan olvasó könyvről, mely a mellett, hogy az erkölcsi nevelés szolgálatában áll, egyúttal a földrajz, természetrajz, természettan és gazdaságtan összes anyagát tervszerűen feldolgozva nyújtaná oly formán, hogy a kézi könyveket nélkülözhetnénk. — Egy jó olvasó könyv mely ily irányban van megszerkesztve, teljesen elég ismeretet tudna nyújtani megfelelő tanítással és senki sem találhatná kevésnek az ily alakban nyújtott ismereteket *). Arra az eredményre jutnánk igy, hogy 19—20 önálló tantárgy és külön álló óra helyett lene 10— 12 önálló tantárgyunk, ugyanannyi külön óránk, a nélkül, hogy ebből akár az államnak, akár az egyháznak, vagy akár az egyénnek a legcsekélyebb kára is származhatnék. Mennyivel több idő jutna igy a közvetlen tanításnak, tanító és tanítvány között a közvetlen foglalkozásnak és az erkölcsi nevelésnek! Mennyivel inkább több tere nyílnék az iskola nevelő hatásának. Most annyi felé forgácsolódik az idő és figyelem, annyira igénybe van véve a gyenge gyermeki lélek, hogy tartós benyomást éppen e miatt nem szerezhet. Felületes marad minden tudása, minden is» merete és minden érzése. Pedig itt van helye igazán ennek a figyelmeztetésnek: „keveset de jól!“ Csak az a tudás, az az ismeret ér valamit a gyermek számára, az marad meg az iskolától szellemi tőkének, mely meggyőzőleg, mélyen bevésődött a gyermek emlékező tehetségének táblájára, csak az a vallásos hit ér valamit, mely a nevelés folytán quasi életszükség s mintegy része lesz az egyén érzésének, jellemének. Ehhez pedig kevésbbé a tudás tárháza, mint jó nevelés és kifejlődött jellem szükségesek s az egyetemes prot. egyháznak is mindenekfelett hitbuzgó, hamisítatlan protestáns érzületü egyháztagokra van szüksége. Ezekben kívántam egyet mást elmondani népoktatásügyünk intensivebb fejlesztése, különösen a protestáns szellemű nevelés érdekében. Egyéni nézet, lehet, hogy tévedések foglalatja, de a tévedés ügyszeretetemnél, egyházam iránti őszinte ragaszkodásomnál bizonyára nem nagyobb. V—n. *) Egy ilyen olvasó könyv tervezetéről a Szerkesztő ur szives engedelmével majd más alkalommal. V—n.
