Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-24 / 17. szám

265

DUNÁNTÚLI PROTEST AN tí LAP.

266

íyomáűya. Az egyik alapelv az: a midőn az állam támogatása valóságos fizetés, azaz az állam nyújtja a lelkésznek az egész ellátást; itt például lehet hivatkozni Franeziaországra, ragy Belgiumra. — A másik rendszer az, a midőn a lelkész! jövedelem főalkatrészét az egyház, illetőleg a hívek nyújtják s az állam csupán kisegitőleg, támogatólag lép közbe. Az első rendszer valóban államhivatalnokká teszi a lelkészt és karöltve jár minden vagyon konfiskálásával. — Szóló ezt a rendszert nem tudná képviselni. Ezért nem barátja az 1848. XX. t.-ez. 3. §-ának 0 a segélyezési rendszer hive, a mely rendszer alapján a magyar állam a bevett vallásfelekezeteknek vallás, külömbség nélkül 1868 óta 15 milliónál többet adott, így segélyezi az 1883. XXX. t.-cz. alapján a középiskolákat, az 1893. XXVI. t. ez. alapján e felekezeti iskolai tanítókat s ez alapon szándékozik segélyezni jövőre a lelkészeket is. E törvényjavaslattal teljesíteni kiváDja a felekezetek azon óhajtását, hogy a lelkészék fizetésének javítására szolgáló összeg ne függjön a változó kormányok jóakaratától, ha nem legalább a létminimum törvényileg biztosittassék. — Tudja, hogy az egyházi adózás rendszere a mai állapotában erős reformra szorul minden vallásfelekezetnél ; de ez a kérdés első sorban az autonómiák feladata.

A kilencz évi végrehajtásról megjegyzi, hogy ezzel nem az van mondva; hogy ha esetleg — adja Isten — az állam oly pénzügyi helyzetbe jutna, hogy ezen a törvény - hozásilag elismert égető bajon előbb tudjon segíteni, akkor a kilencz év előtt ne történhessék a segítés. — A kilencz év csak azért van, hogy kötelezze a kormányt arra, hogy ennyi év alatt mindenesetre hajtsa azt végre. A javadalomemelés nem a lelkész személyéhéz, hanem a lelkészi álláshoz, az egyes lelkészi parokhiához van kötve ; az egyházi főhatóság nélkül közvetlenül absolute nem érintkezik az állam az érdekeltekkel abból a szempontból, hogy megadassék-e, vagy elvonassék-e az a bizonyos kiegészítési összeg; a kiutalványozásra kézve is jöhet létre oly megállapodás a kormány és a felekezetek közt, hogy nem egyenként történik az. Igaz, hogy, a javasjat bizonyos feltételek mellett a jövedelmi kiégészités elvonását biztosítja a kormánynak. Igazságosan, méltányosan és logicze sem lehet követelni, hogy az az állam, a mely a kiegészítést adta, végrehajtó hatalmában tehetetlenül, megbénítva, teljesen fegyvertelenül álljon esetleg oly lelkészszel szemben, a ki hazafiatlan magatartást tanúsít, a haza iránt tartozó kötelességekről megfeledkezik, vagy megbénítva álljon olyan egyházhatósággal szemben, a mely esetleg rokonérzelmü lévén azon panaszos lelkészszel, szemet huny bizonyos államellenes üzelmek előtt, a melyek előtt azonban az állam nem hunyhat szemet. A javaslat intézményes biztosítékokkal veszi körül az önkormányzatot és a kormányhatalmat. A kormány először is nem intézkedhetik a kiegészítés megtagadása vagy elvonása iránt első sorban, hanem büntető, vagy egyházi fegyelmi eljárásának kell ezt megelőznie és ha intézkedik is, intézkedése bírói védelem alatt áll. Többet és nagyobb biztosi-, tékot adni lehetetlen.

Apponyi Albert első kifogása az, hogy a javaslat qualilikált és nem qualifikált lelkészek sedélyezése közt disztingvál. Mi kényszeríti az államot, hogy a nem qualifikált lelkészeket segélyezze? Hiszen a kellő műveltség hiányában szűkölködő lelkészek valóban nem teljesítenek missziót, egyenesen antikulturális tényezők. Ha az egyházak ilyen lelkészekkel megelégednek — nincs hozzá szava. De, hogy ezeket az állam segélyezze, annak szükségét, nem látja.

Nem szerencsés az az intézkedés, hogy a jelenleg már szervezett lelkészi állások számát az állam minden kritika nélkül elfogadja. Ez az állampénztár súlyos megterheltetése, mert tudjuk, hogy egyes felekezeteknél a lelkészek száma indokolatlanul nagy. Az államnak kötelessége volna megvizsgálni, vájjon a segélyezett lelkészek., száma nem haladja-e túl a szükségletet.

Elfogadhatlan igazságtalanság az, hogy kritika nélkül alapul veszi a lelkészi jövedelmek jelenlegi nagy, ságát. Vannak egyházak, a melyek a hívek áldozatkészségét a leroskadásig igénybe veszik, hogy a minimumot fizetni képesek legyenek.

Mások ezt elmulasztották. Most az állam ezek lelkészeinek jövedelmét kiegészíti s ez által prémiumot nyújt az önzésnek és gondatlanságnak. Akár akarták a javaslat szerzői, akár nem, az egyházi adózásra ez a javaslat befolyással lesz. A mai itt-ott exorbitans egyházi adókat kétségkívül le fogják szállítani.

S mit fog csinálni az állam ezzel szemben? Követi a szubvenczióval az adók fiuktuáczióját vagy nem követi ? Ha nem követi, a czél sincs elérve, ha követi ez pénzügyileg beláthatatlan következményekkel fog járul.

A viszásság elkerülése végett egv átlagos egyházi önmegadóztatási kulcsot óhajt megállapítani, mely a segélyezésnek alapul szolgáljon. A felekezeteknek az államsegély teljes összegét rendelkezésére bocsátaná, úgy azonban, hogy ez által a javaslatban kontemplált állami felügyelet csorbát ne szenvedjen. A felekezetek a segélyt külön alapok gyanánt kezelnék s a kormánynak a segélyezett lelkészek kvótáját beterjeszteni tartoznék. Ha valamelyik segélyezett ellen kifogása volna a kormánynak a segélyt elvonni, a jogát megvonná. Ha pedig egy felekezet helytelenül viselné az alapot, a kezelés tőle meg volna vonható.

Bethlen András gr. igen helyesnek tartja a javaslatban, hogy a lelkészi fizetéseknek a létminimumig kiegészítését állami érdekeknek mondja. Nagyon helyesli a segélyezés rendszerének az előadó és a miniszter által kifejezett módját is. Mosolyog azokon, a kik egyre azt hajtják, hogy az a segítség főképen a protestánsoknak az egyházpolitika alkalmából való maguktartásának a kifizetése ; mert hát egy prot. lélekre és pedig reformátusra az első 3 évben körülbelől 10 kr, ezután 20 kr esik, a lutheránusoknál pedig 2 kr, illetőleg majd 6 kr. Kifogásolja a dotáczió csekély összegét és a végrehajtás hosszú idejét, mert az első évekre nem számítottak többet, mint a mennyit a Hatvani utcza kiszélesítésére fordított az állam. Helyteleníti Apponyival azt is, hogy a javaslat nincs figyelemmel az egyes felekezetek mostani adózásánál létező megerőltetésre, hanem megtartja a statusquot; utal