Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-24 / 17. szám
Kilenczedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1898. április 24. ■A. lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőségit ez Kis József felelős szerkesztő czimére ktüőenclők. fflegjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre -± frt, félévre 3 frt), hirdetések, reclamatiók Faragó János fŐmunkatárs czimére kttlden d ők. A dissolutio útja! A mint czikkéből kiveszem, Mocsáry azt tartja minden baj forrásának, hogy az államsegélyt mindig több és több szükségletünk kielégítésére igénybe vesszük. így a középiskoláknál, néptanítóink fizetése s most meg még lelkészeink fizetése kiegészítésénél is. »A segélyezettek új gazdát kapnak, sokkal hatalmasabbat, ennek szava, akarata lesz rájuk nézve a mérvadó, a mi hatóságunknak csak a velük való vesződség s ügyeik miatt a kormánynyal való örökös érintkezés és súrlódás marad, melynél mindig ők fogják huzni a rövid ebbet.« Mit csináljunk hát? Híveink állami adója 25— 30 év alatt rohamosan megnövekedett, részünkről őket új teherrel sújtani eszünkbe se juthat, de nem csak most, hanem már vagy 20 esztendővel előbb se, a mióta t. i. a gabona árak az előbbiek felére szállottak. Tanítóink, papjaink fizetése legalább felerészben gabonából áll. Ennek értéke felére szállván: világos, hogy fizetésüknek egynegyed részét elvesztették. Ez még 2000 frtos fizetésnél is igen érzékeny veszteség lenne; és sokszorosan nagyobb a szerint, minél kevesebb a fizetés. A haladó kor pedig mindig nagyobb és nagyobb igényeket támaszt tanítóink, papjaink iránt, a háztartás, ruházkodás, idegen foglalkozásoktól való tartózkodás, csak a hivatalnak élés, az önképzés , gyermekeik tisztességes neveltetése, az emberbaráti intézetek felkarolása és támogatása, meg tudom is még miféle dolgok tekintetében. — Az állam a szolgálatában állókról lépésről-lépésre jobban gondoskodik. Nem egyszer hallottuk emlegetni, hogy papjainknak rosszabb a helyzetük, mint a csak érettségit tett póstások és vasutasoknak; vagy — még ilyet is hallottunk •— mint a bankoknál alkalmazott hivatal-szolgának. Középiskoláink csak az építkezések és beruházásoknál, tehát egyszersmindenkori kiadásokban, oly összegeket kívántak, a miket sehogy se tudtunk volna előállítani; hát az új tanszékek szervezése! És pedig nem ám 600 frt alapfizetéssel és 150 frt lakbérrel, mint a hogy még a nyolczvanas évek elején is fizette egyik másik gymnasiumunk a tanárait, hanem legalább is 1200 frt. alapfizetés, 100 frt. ötödéves korpótlék és 200 frt lakbérrel. Épen nálunk reformátusoknál, jól tudjuk, már is igen nagy a hiány tanítókban, segédlelkészekben és tanárokban: s mi volna középiskoláinkkal már is, és mi lenne tanítói és papi állásainkkal, ha minden a régiben maradt volna s maradna. Ha mindezeket igy elgondoljuk, be kell látnunk, hogy az államsegélyt nem csak hogy elfogadhattuk, de kérnünk, sürgetnünk kellett. És középiskolánk segélyezésénél a már mintegy 15 esztendős múlt igazolja, hogy az az államsegély autonómiánkat nem sérti; azok az iskolák ma is a mieink. A tapasztalat bizonyítja, hogy erre legalább épen nem alkalmazható az a jelszó: szerezz pénzt, becsületesen ha lehet, de szerezz minden esetre. A felekezeti tanítók állami segélyezésének is innen-onnan Öt esztendős múltja van és itt se tapasztaljuk, hogy a segélyezettek gazdát cseréltek volna. Ezek alapján bátran hihetjük, hogy azok a lelkészek se fognak elpártolni eddigi gazdájuktól, a kiknek fizetését az állam csupán kiegészíti. — így azt is bizton állíthatjuk, hogy az államsegély igénybe vétele nem a dissolutió útja. Egyebekben se látom én a dissolutiót. A ki püspökeink évi jelentéseit olvassa, mindig örömmel veszi tudomásul, hogy gyülekezeteink a nyomasztó anyagi helyzet daczára is tetemes összegeket fordítanak iskolák, tanítói és papi lakások, gazdasági épületek, templomok javítása és építésére, földek vételére. Örömmel veszi tudomásul, hogy ha fejedelmi hagyományokban nincs is részünk, de szerényebbekben igen is van és hogy a kisebb adományok is, ha nem csurognak is, de csepegnek. Hát a debreczeni zsinatnak arra az áldásos alkotására, a domesztikára ki ne gondolna örömmel? Hány helyen tette lehetővé a protestantizmusnak a homályból kiemelését; pl. hogy csak a mi kerületünkről szóljak: Kaposváron, Esztergomban, Kanizsán, Daruváron, Fiúméban, Pozsonyban, Nyit-17 Az egyház és iskola köréből. * A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos telije.
