Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-03 / 14. szám
219 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 220 g) a közös ügyek intézésére kiküldött bizottságba : Antal Gábor és Molnár Béla A konventi rendes bíróság tagjaivá lettek : Antal Gábor, Szász Domokos, Fejes István, Szabó János, Karap Ferencz, Degenfeld József gr. és Szilassy Aladár. Póttagok : Szász Károly, Bartlia Lajos, Molnár Béla, Bernáth Elemér, Horthy István. A rendkívüli bíróság tagjai egyházkerületünk részéről: Antal Gábor, Dr. Darányi Ignácz és Molnár Béla. A választások kihirdetése után az új birósági tagok letették az esküt. A lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló törv. javaslat tárgyában a kouvent a következő megállapodás létesült: 1. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslatát a m. kir. kormánynak nem tekintjük az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásának annyival inkább, mert sem a törvényjavaslatban, sem annak indokolásában erre hivatkozás nincs. 2. Ezen törvényjavaslat által minden jogos érdekeinket teljesen kielégítve nem tartjuk. 3. Megnyugtató nyilatkozatra hivandó fel a m. kir. kormány, hogy az 1868-ik év óta az egyházkerületeknek közvetlenül, valamint az újabbi időben az egyházi közalapok részére juttatni szokott állami segély a jövendőben is biztosittatik egyházaink részére? 4. A fentebbiek által önerőnkből még nem fedezett szükségleteink kielégítését, az 1848-ik évi XX. t.-cz. szellemében törvény által biztosíttatni kívánjuk. Ezekhez a pontokhoz a kouvent még a következőket kívánja hozzá csatolni: a javaslatbau foglalt hosszú terminus megrövidittessék és ha lehet a 600 frt minimum azonnal, a 800 frt 3 év alatt folyósittassék ; az egyházközségek adója leszállítható legyen, az államsegélyt pedig fel lehessen emelni, mivel sok helyen elviselhetetlen az egyházi teher, vétessék be a javaslatba, hogy minden lelkész és igy a katholikus lelkész is, ha államsegélyt élvez, egyenlő fegyelmi eljárásban részesüljön. A konvent felhívta az elnökséget, hogy e jogos kivánalmaknak illető helyen igyekezzék érvényt szerezni. Azután Radácsi György jegyző olvassa fel a dunántúli evaug. reform. Egyházkerület közgyűléseinek előterjesztését a lelkészi fizetésekre vonatkozó jelentő ivek revidiálásáról. A konvent kimondta, hogy tekintettel arra, hogy a kongrua javaslat rövid időn törvénynyé lesz, tekintettel arra, hogy a törvény a dijlevél revíziót bizonyos irányban igényli — kéri ezen revízió eszközlésére egy bizottság kiküldetését! A konvent az indítványt elfogadja s megbízza a közalap végrehajtó bizottságát arra, hogy figyelembe vegye a kongrua létrejöttét s annak életbe való lépte előtt a dijlevél-reviziót a törvény szellemében különös figyelemmel a törvény szerint be nem számítandó jövedelmek kihagyására, hivatalból eszközölje. A lelkészek segélyezésénél Antal Gábor fölszólalt a segédlelkészek érdekében. Az állam által adott 60.000 frtot úgymond — csupa lelkészek között osztották ki és a segédlelkészek kérvényét egyszerűen viszszautasitották. Pedig ezek az emberek is nagyon rászorulnak a segélyre, kiknek csak 50 frt évi javadalmazásuk van az ellátáson kívül. Pedig a kormány nem köti ki sehol sem, hogy segédlelkészek nem részesülhetnek állami támogatásban. Én ajánlom is már ezeket segélyezésre, de az előadó elvi álláspontra helyezkedik. Én tehát azt ajánlom, hogy a konvent ne tegyen különbséget azok között az egyenlően jól végzett lelkészek között, kik közül az egyik a sors mostohasága következtében csak 8—10 évvel későbben lesz lelkész, mint a másik. Ne legyünk igazságtalanok akkor, mikor nekünk alkalmunk volna, hogy érdemes embereket segélyben részesítsünk. De nem czélom a szabályokat megváltoztatni, hanem mi a 60000 frtot még 1897-ben megkaptuk s azt csak ma osztotta föl a Magyar földhitelintézet és az azóta felszaporodott kamatokat már valóban nem fordíthatnánk jobb helyre, mintha a segédlelkészek között osztanánk fel. Kun Bertalan hozzá járul Antal G. indítványához. Többek hozzászólása után a konvent végre js elvetette a javaslatot. (Folyt, köv.) Kérő szózat a nagytiszteletü ev. reform, lelkész urakhoz. Az elzüllött gyermekek számára „nevelő otthont“ építő „Nagypénteki Református Társaság“ nagy föladatot tűzött ki, a mely hazafias és keresztyén Ítélet szerint egyaránt becsülésre és támogatásra méltó. A szónak mély, igaz keresztyén értelme szerint szociális munka az, a mely az elzüllött gyermeket a társadalom hasznos tagjává igyekezik nevelni. Ez a munka teszi a menyei atya áldottjává, mivelhogy az ur kicsinyeinek gondját veszi fel. Nem csalódunk, ha azt reméljük, hogy e tevékenységben a bibliai bölcs mondásához, a mi jelszavunkhoz híven „a gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Ur szerzi.“ Ezzel a reménységgel kerestük meg tavaly a magyarországi öszszes református gyülekezetek lelkipásztorait és presbyteriumait s a tavalyi szives fogadtatás által bátorítva, fokozott bizalommal kérjük most is a nagytiszteletü urakat, hogy a nagypénteki istenitisztelet alkalmával, a mely nap a szenvedésekre emlékezésnek napja, de á mely egyúttal a lemondásra, áldozati a, irgalmasságra ösztönző szeretetnek forrása is, begyülő perselypénzt Társulatunk czéljainak előmozdítására Takách László urnák — lakik Budapest II. kér. Donáti utcza 17. — szíveskedjenek postai utalvánnyal küldeni. Az Istennek jóvoltából, a ki a könyörületes lelkeket teremti és munkára indítja, anyagi helyzetünk immár úgy megjavult, hogy a közelebb, ápril hónak 22-ére összehívott Vl-ik közgyűlésünk az éptikezést határozhatja el.
