Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-16 / 42. szám
681 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 682 A halál, a zord halál le-leosap jéghideg szelével az Ur pásztorainak soraiba is; s legyen bár a lesújtott öreg, beteges, önmagával tehetetlen, élő-halott rom, mint volt már 8 évig id. Máté Lajos darányi lelkész, a ki élt s nem tudta, hogy mi az élet: mégis elfogja szivünket a mély keserv s a nagy bánat. A boldogult lelkész jó munkás volt az Ur szőlőjében hiv volt mindig; szerette egyházát, hivatalát; szerette hiveit úgy mint egy jó lelkipásztornak szeretnie kell. Egyházának föl virágzására mindent elkövetett. — Építtetett szép, nagy iskolát, a mit abban az időben hírlapokban is megdicsértek, s a mi még a mai időben is teljesen megfelel a kívánalomnak. Gyülekezetében örökre emlékezetessé tette nevét az által, hogy személyes befolyásával s gondos előrelátással a regálé megváltásával 19000 frt tőkéhez juttatta azt; olyan összeg ez, a mihez ha hozzávesszük az egyháznak földjeit s korcsmaházait: a darányi egyházat a legvagyonosabb egyháznak mondhatjuk a b.-somogyi egyházmegyében. Nemes gondolkozásu és jólelkü volt a boldogult s ezért igen rokonszenves alakja volt a társaságos életnek, mig részt vehetett benne. Otthon példás egyetértésben élt nejével s hűséges gonddal nevelte gyermekeit. Hosszas, nyolcz évi szenvedés után, mindig jobban és jobban gyengülve, két napi szó szerinti betegség után, váratlanul, majdnem észrevétlenül aludt el a lélekben és testben teljesen megtörött Krisztus szolgája f. évi szeptember 28-án. Temetése szeptember 30-án délután volt. A templomban Barakonyi Kristóf esperes mondott szép beszédet s meghatóan rajzolta a lelkészt, a lelkipásztori hivatalt s a boldogultat, ki oly nemesen betöltötte hivatalát. A sirnál Peti Lőrinez bürüsi lelkész mondott fenkÖlt, magas szárnyalásu s találó hasonlatokkal teljes, szép beszédet. Felhívta, kérte mind a bánatba merült özvegyet, mind a kesergő árván maradt gyermekeket, a most pásztorát veszített nyájt, a jóbarátokat s minden jelenlevőket, hogy ne a testileg és lelkileg teljesen megtört romot tartsák meg emlékezetükben, hanem a deli, hatalmas ifjút, a szerető férjet, a jó apát, a buzgó lelkipásztort, a nemes, a hű barátot, ismerőst zárják szivükbe, lelkűkbe. Ott volt az egész gyülekezet hű lelkipásztora koporsója körül; elbúcsúzott tőle fájó szívvel utoljára. Ott volt a politikai község képviselő testületé, hogy háláját leróhassa utoljára az iránt, ki a község érdekében is olyan sokat tett s fáradott. Ott voltak a régi jóbarátok, pályatársak közül többen, hogy megsirassák s végképpen elváljanak tőle. Ott voltak az ismerősök, a tisztelők, hogy részvétüket nyilváníthassák s utolsó bucsujokat elrebeghessék. A megboldogultnak rövid életrajza a következő : szül. Homok-Szt.-Györgyön 1828. okt. 15-én, hol édes atyja tanító volt. Tanult Csurgón, N.-Kőrösön, Pápán, hol segédtanár is volt. Segédlelkészként több helyen is működött. Rendes lelkészszé választotta a galamboki ev. ref. egyház 1855-ben, a hol négy évig működött. Innét a darányi nagy, népes egyház választotta meg lelkészének 1859-ben. Volt papi cenzor, egyli. kér. képviselő, egyh. megyei tanácsbiró, a csurgói főgimnázium pénztárosa, Somogymegye képviselő testületének tagja. Darányi lelkész volt 39 évig, boldog házasságban élt Záborszky Máriával 42 évig. Hat gyermeke maradt, u. m. : Gizella, naszályi lelkészné; Emma, viszlói lelkészné; Lajos, visontai lelkész; Gyula, állami hivatalnok ; Ilona, kálmáncsai lelkészné és Jolán, aszalói lelkészné s 13 unokája. Áldás és béke virrasszon porai felett! Kelemen Zsigmond, ref. h. lelkész. YepyGs l^özlEménye^. — Tisztelettel kérjük lapunk barátait, hogy az ez évre szóló előfizetési dijat beküldeni szíveskedjenek. — Klamarik János halála. Rövid két évi nyugalom után örök nyugalomra tért a magyar közoktatásnak fél századon át lelkes munkása: Kfamirik János dr. ny. államtitkár. Mig élt, sokan nem értették, sokan félreértették, most, hogy meghalt, mindenki elismeri nagy érdemeit. Mi is le tesszük frissen hantolt sírjára az elismerés koszorúját, melyet munkás és sikerekben gazdag életével minden magyar embertől megérdemel. Mi különös hálával gondolhatunk rá, mert az ő buzgalma nélkül alig létesült volna a felekezeti tanárok nyugdíjintézete. Főérdeme az 1883-i középiskolai törvény végrehajtása. Szilárd alapot adott ezzel a magyar közoktatásnak. A többi most az utódok dolga. Az ő dolguk az is, hogy emlékét megőrizzék, működését hálásan és igazságosan megítéljék s nevét az alapvetők közt feljegyezzék! — Részvéttel tudatjuk t. olvasóinkkal, hogy Pap Kovács István nyugalmazott ev. ref. tanító, boldogult püspök urunknak testvéröcscse, életének 57., tanítóságának 35., s özvegységének 5. évében Inotán, 1898 október hó 5-én, hosszas szenvedés után elhunyt. Hült tetemei folyó hó 8-án az inotai sirkertben tétettek örök nyugalomra. Áldás és béke poraira! — Gyászhir. Részvéttel értesítjük olvasóinkat arról, hogy özvegy Csomasz Károlyné, született Szalay Lidia úrnő, folyó hó 12-én, életének 53-ik, özvegységének lü-ik évében hosszas szenvedés után, Tapolczafőn elhunyt. A boldogultban édes anyjukat gyászolják Csomasz Gyula lelkésztársunk, Csomasz Juliska, férjezett Tóth Kálmánná, Csomasz Károly és Csomasz Dezső papnövendékünk. Áldás és péké poraira! — Tanári szabadságolás. Sinkó Pál, kit a főtiszteletü egyházkerület a pápai ev. ref. főgimnáziumban 1898 szept. 1-től kezdődőleg egy évre h. tanárul alkalmazott, tanulmányainak befejezése czéljából egy évre való szabadságolását kérte. A főiskolai gondnokság a kért szabadságot megadta; az ily módon
