Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 10 zetem az: ha az angol mintára történt volna, talán sokkal sikeresebb lett volna. Ne menjünk tehát mi még meszszebb, hanem inkább arra törekedjünk, hogy a keresztyén felekezetek közeledhessenek egymáshoz. No de meszsze tértem tárgyamtól. Tehát orgonája felszentelése s egyszersmind elismerése jeléül azon buzgó nő: Szabó Mihályné iránt rendezte ez ünnepélyt, ki a banai egyháznak 1890-ben 1000 frt értékű belsőséget, 1893-ban 3000 frt értékű házat, 1895-ben 120 frtot, 1896 ban 1100 frt értékű orgonát ajándékozott. Az egyházi ünnepélyre meghivattak : főtiszt, és mélt. Antal Gábor püspök és nagyságos őzike Lajos esperes s kir. tauácsos urak is. És el is jöttek. A magas vendégek elé, a győr-szentjánosi állomásra az egyházi elöljáróság lelkészével együtt lovas bandérium mellett kivonult. A házak fellobogózva, a gyülekezet apraja-nagyja az utczán csoportosulva várta a Zámory Béla banai földbirtokos fogatán közéje érkező egyházi nagyokat. A lelkészlakon megszállva, méltóságos püspök ur ott fogadta az üdvözléseket. Az egyházi elöljáróság nevében alólirott, Bana község képviselő testületé nevében pedig Ferenczy Zsigmond kincstári igazgató üdvözölte a főpásztort. — Méltóságos püspök ur meghatóan és igen szívélyesen válaszolt mind a két üdvözlésre. Alulírott üdvözlésére nagyt. Czike Lajos esperes ur is válaszolt, miután ő is üdvözölve lett. Az orgona felszentelését gyönyörű beszéddel és imával püspök ur végezte, az adakozást méltató egyházi beszédet szónoki hévvel s a figyelmet lekötő szép beszéddel esperes ur, — alulírott pedig a 300 éves egyház rövid történeti vázlatát olvastam fel. Közbe a banai dalárda énekelt, az uj orgonán pedig a komáromi egyház kántora játszott. Az isteni tisztelet végeztével méltóságos püspök ur és nagyságos kir. tanácsos C/íke ur személyesen mentek el a banai egyház élő jóltevőjéhez : Szabó Mihályné aszszonyhoz és élő szóval nyilvánított püspök ur neki szivbeli köszönetét. Ezután a múlt évben 9 ezer forintou készült iskolát tekintette meg. A hívek serege pedig elragadtatva szeretett püspö kének és esperesének megjelenése által, nem szűnt meg a szeretet különféle nyilvánításaiban. No de nem is csoda, mert a banai templom belseje püspököt még sohasem látott, annál kevésbé hallott. Ez a nap lesz egyházunk történelmének legfényesebb lapja. A lelkészlakon végzett ebéd után, hol felköszöntésben sem volt hiány, este felé elköltöztek az egyházkerület és a tatai egyházmegye szeretett vezérei és ismét lovasok kisérték őket ki a határig. Áldja meg az Ur fáradalmukat, hogy buzgólkodhassanak az Isten országa terjesztésében ad multos annos. Sebestyén Dávid. Kityípraml’, múltja. Adatok a régi dunántúli egyházkerület történetéhez. I. A régi dunántúli egyházkerület csupán Sopron, Vas, Zala, Somogy, Veszprém, Győr vármegyékre és Fehérmegye egy részére terjedt ki. Ez utolsót egyháztörténet Íróink1) ugyan nem sorozzák ide, de Ember Pál az egyes egyházak előszámlálása között2) ezen vármegye területéről is megnevezte azokat, a melyek a régi dunántúli egyházkerülethez tartoztak, s itt már jelezte, hogy Fehérmegye egy része is ide tartozik. Hogy mikor alakult ez a kerület? nincs rá határozott adatunk, mivel ennek területén az 1587. évi csepregi zsinaton s az ugyauiit 1591-ben tartott colloquiumon kívül XVI. századi szervezkedését homály fedi. Az áldott reformácziótól kezdve itt'éltek legtovább együtt az ág. és lielv. hitvallást követő protestánsok, s ha határozottan akarnánk megfelelni a feltett kérdésre, a dunántúli ref. egyházkerület megalakulását Beyihe halála (161!.) előtt nem is kereshetjük, mert úgy ő, mint elődje, még mind a két hitvallásuak püspöke volt. Itt mégis csupán a reform, egyházakat érdeklő dolgokról leszen szó, s a mennyiben mégis a különválás előtti időt is megérintem, ezt csak a történeti összefüggés szempontjából teszem. Tény, hogy az 1576. évi herczegszöllősi zsinat canonait itt is kötelezőnek tartották, s annak végzéseit Pápa földesura Enyingi Török István is aláírta, s bizonyos, hogy ez a rész zsinatolás helyett elfogadta a kész szervezetet. Lehet, hogy éppen a dogmatikai vitákat akarták elkerülni, mely tulnyomólag dominált ezen korban a zsinatokon, s itt azért nem tartottak, de mindenesetre hozzájárulhatott a szervezetlenség is. Ám a herczegszöllősi cauonokbau olyan nekik legjobban megfelelő alkotást nyertek, mely a hittani vitás kérdéseket nagyobb részben emlitetlenül, hagyta, de az egyház szervezetét elég jól körvonalozta s mint ilyen önkényt kínálkozott mintegy arra, hogy kötelezőül ismerjék el. Ettől kezdve tehát nem vo tak minden törvény nélkül, s azt annyira átvitték a gyakorlatba, hogy a csepregi colloquium után, a különválást szító ág. hitv. seniorok az általuk készített törvénykönyvben csak módosították a herczegszöllősi czikkeket.3) Ezekben olvassuk, hogy a prédikátor „ha másuvá akar menni, elmenését a séniornak hírré tegye“ (19. c.) a 24. czikk pedig megtiltja, hogy „se prédikátor se scholai mester egy pispekség alól más pispekség alá ne menjen, hanem attul, az a mely píspek alatt lakott, levelet kérjen jámborsága mellett.“ Tehát senioroknak és püspöknek itt is kellett lenni. Az elsők neveiről ez időből alig maradt reánk valami, a másodikról tudjuk, hogy az öreg Szegedi x) Lampe-Ember: Hist. Eccl. Rcftae 652. 1. és Bod P. Hist. Hungar. Eccl. I. 270. 1. 2) Id. hely 657. 1. 3) Mokos Gy. D.unántúli ág. hitv. evang. egyház 1598-iki Törvénykönyve.