Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
3 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 4 Az ev. ref. egyháznak legbiztosabb támasza, „veteményes kertje“ volt mindenkor az iskola.— Gondot fordítunk arra, bogy iskolaügyünk és pedig az elemi-, közép- és felső-oktatás ügye, lapunkban ismertetve legyen, s a tanügyi mozgalmakról lapunk révén is tájékozódást nyerjenek olvasóink. Különösen népnevelési intézeteinknek szellemi és anyagi tekintetben fejlesztését sürgetjük, bogy igy a népiskola legyen igazi tornáeza a templomnak s reméljük, hogy tanítóink törekvésünkben támogatni fognak. De gondot fordítunk arra is, hogy az egyházkerületünkben levő két középiskola s a pápai theologia, mint szintén a fejlődő leányinternátus életében előforduló mozzanatokról lapunk olvasói hű tudósításokból nemcsak az „Értesítőből,“ hanem minél előbb értesüljenek. Azon fontosságnál fogva, melylyel egyházkerületünk gazdasági ügyeinek helyes vezetése a kerület életére befoly, az ezen ügyek vezetésére hivatott gazdasági tanács fontosabb javaslatait, határozatait, a kerületi és főiskolai pénztárak számadásait és költségvetéseit ismertetni s bírálni fogjuk, alkalmat adva igy ezen kérdéseknek a kerületi gyűlést megelőzőleg alapos megvitatására. Vegyes közleményeinkben az egyes egyházak, egyházmegyék s testvér egyházkerületek életében előforduló mozzanatokról értesítjük olvasóinkat, a havonként egyszer megjelenő „Lapszemlé“ben pedig a többi egyházi lapok hasábjain napvilágot látott fontosabb czikkek kivonatos ismertetését hozzuk. Köszönettel veszünk minden a lap javítására czélzó tanácsot, s szerény törekvésünknek az lesz legszebb jutalma,-ha munkatársaink támogatása mellett a lapot sikerül egyházkerületünknek s egyházunknak minél hasznosabb orgánumává tennni. A lap előfizetési ára marad a régi: egész évre 4 írt, félévre 2 frt; — az előfizetési pénzeket kérjük a lap kiadóhivatalához, Kemenczky Lajos ur ezimére küldeni. Dr. Antal Géza. A lelkészi fizetések javítása. A haladó kor igényei erősen jelentkeznek a lelkészi karnál is, melynek hivatása a lelkieket* ég felé irányítani, s beléjök békét és nyugalmat helyezni az ima, igehirdetés és vigasztalás által. Nem akarok a lelkészség szükségessége felett több bizonyítékokkal szolgálni, hanemha még azt az egyet: mig szükség lesz reá, fenn áll, de ha már fennáll és van, és az államnak reá mint orkölcsjavitó, jellemképző, nyugalmat, békét plántáló testületre szüksége van, akkor az állam érdeke oda hatni, hogy maga e testület megelégedett legyen, s a társadalmi téren olyan állást foglaljon el, mely hivatásához méltó és szükséges. A római egyház egymagokban, család nélkül álló papjai e tekintetben meglehetősen vannak díjazva, mind a mellett közohaj ott is a congrua rendezés s ez által a helyzetj a vitás. Igen helyesen. Nagytehetsógü, nagyszabású cultus miniszterünk e tekintetben megtette a czélravezető intézkedéseket. Kiváncsiak vagyunk a protestáns, nős, gyermekeket nevelő, taníttató lelkészi kar igénye iránt milyen állást foglal el a hazai tudatos közvélemény és az intézők köre? Ohajtja-e anyagi díjazását oda emelni állami hozzájárulással, hol a római egyház papjai fognak állani a congrua rendezéskor ? Ez a legkevesebb, mit az állam tehet í? nem is akarjuk megsérteni hazai ügyeink intézőit azon föltevéssel, hogy az első helyen álló kart magasabb fizetési osztályban kívánná látni, mint az utóbb említett kart, mert ezt kívánja a teljes vallásszabadság, jogegyenlőség eszméje. A közös protestáns jelző alatt álló kar mély megsértése lenne az s könnyeD maga után vonná az igények tulfeszitését, mi pedig a család fentartásának terhe alatt roskadozó karnál nem is lehetne kárhoztatható, elítélhető. A protestáns lelkészi kar, tekintettel az 1848: XX. t.-czikkre megvárja, hogy a szabad állam mielébb váltsa be ígéretét és tegye meg a hozzájárulást. Oultusminiszterünk Csáktornyán 800 frtig terjedő hozzájárulást helyezett kilátásba 10 év alatt. Zsilinszki államtitkár ur, a nagynevű prot. iró hasonlóképpen vélekedik, igy több egyházi s hazai nagyjaink Tisza, dr. Darányi stb. A férfias, nyílt, őszinte szó kimondásának ideje megérkezett ezen, úgy látszik elhatározott irány ellen és pedig úgy az állam, mint a kar érdekében. A kar 800 forinttal csak úgy és az esetben tudna megelégedni, ha ezen alapfizetés azonnal adatnék, s 10 év alatt személyi pótlékkal 1000 forintra emeltetnék, de csak úgy, ha
