Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-07 / 6. szám
Nyolczadik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1897. február 7. A- lap szellemi részét illető közlemények a szerlresztőségliez Pr. Antal Géza felelős'szerkesztő czimére küldendők. i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Az egyház és iskola köréből. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre S írt), hirdetések, reolam atiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadó hivatalához küldendők. A gyakorlati A múlt nyáron (junius 8.) tartott millenniumi diszf el vonuláson tudvalevőleg Yaszary Kolos fogata volt a legszebb. Ettől a dicsőségtől eltelve egy plébános ismerősöm azt kérdezte tőlem: »Szász Károly miért nem fejtett ki annyi fényt, mint Vaszary?« Erre az idétlen kérdésre természet szerint nem felelhettem másként, minthogy: Istennek országa nem ételben, nem italban és nem fényeskedésben áll! Mikor a nagy apostolnak, a Róm. XIY. 17. a. található e mondását ez alkalomhoz mérten, de hitem és meggyőződésem szerint nem az apostol felfogása ellenesen igy megtoldva hangoztattam: az eszme társítás folytán, nyomban egy más parallel hely is eszembe ötlött. »Kern beszédben áll az Istennek országa, hanem a Léleknek erejében»(l. Kor. IY. 20.) Erre a gondolatra valami fájdalmas érzés nyilallott a szivembe, feledtem a pápistákat ételben és italban való válogatásaikkal, feledtem fényelgésökkel együtt. Magunkra gondoltam. Yajjon közelebb jutottunk-e mi Isten országának megvalósításához ? Nekem úgy tetszik, az a Lélek, mely az ős keresztyéneket diadalról-diadalra vezette, mely a reformáczióban is oly hatalmasnak bizonyította magát, a mi hazai protestántizmusunkból majdnem teljesen kiveszett, csaknem egészen eltűnt. Mert minek tulajdonítsuk pl. azt a körülményt, mely a mindinkább jelentkező lelkész-hiányban nyilvánul. Sokan és sokszor kutatták már ennek az okát az utóbbi időben. És a vizsgálódók legnagyobb része a lelkészfizetések csekélységében találja. Bizony a hazai 2000 református lelkészi állás három negyedrésze a n jövedelem dolgában egy cseppet sem irigylendő. Még nyomorúságosabbá teszi helyzetünket az a válságos gazdasági állapot, mely velünk együtt, egykeresztyénség. házunk alkotó és föntartó elemeit is sújtja és tönkremenéssel fenyegeti. Azonban nem kellene felednünk, hogy mig az emberiség a gőzt és villamosságot nem használta, nem tudta felhasználni a közlekedés eszközéül, a földbirtok még annyit se jövedelmezett, mint ma. Nem kellene azt sem felednünk, bogy a múlt századokban, protestáns lelkész elődeinknek még más szempontból sem volt valami rózsás a helyzetük. Mennyi zaklatásnak voltak kitéve a világi hatóság és a földesurak részóről! Mily könnyen és sokszor mily hirtelen és váratlan elűzték, elkergették őket arról a helyről, a hol nyugodtan s talán biztonságban érezték magukat! És még sem volt hiány lelkipásztorokban. Pedig nagyobb elszántság kivántatott akkor azoktól, a kik a lelkészi pályára léptek, mint ma. Minek tulajdonítsuk ezt a jelenséget? Az oka, azt hiszem nyilvánvaló, protestáns őseinknek keresztyénsége nem beszédből állott, hanem a Léleknek erejében. Hivatkozhatom más jelenségre is, mely kézzel foghatóbban bizonyítja, bogy a mi keresztyénségünk inkább csak beszéd. Nálunk még ma is tekintélyes egyházi emberek: theologiai tanárok, lelkészek, velők és utánnuk lelkészek százai, csak lenézőleg tudnak beszélni a gyakorlati keresztyénkedésről. Ha nem volna oly szomorú, igazán mulatságos volna, hogy olyan emberek, a kik ex officio foglalkoznak a keresztyén vallással: még ma sem képesek megérteni, hogy a vallásnak próbaköve az élet. Pedig hát ők is tudhatnák, hogy az Ur Jézus példát hagyott minekünk, nem a czifra elméletek gyártására, hanem a tökéletes életre. Tudhatnák a nagy apostoltól,, hogy ha angyali nyelven beszélne is valaki, de ha szeretet nincs benne, csak zengő érez és pengő czim-6
