Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-25 / 52. szám
823 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 824 letnek igazgatósági tagja, a lévai állami tanitóképezdének igazgató tanácsosa volt. Nem vagyon, nem magas állás, hanem ügybuzgó odaadó tevékenysége révén a Dunántúli ev. ref. egyházkerületben 1882-ben és 1892-ben 10—10 évre zsinati és utóbb conventi képviselővé választatott. — Már előbb a Barsi egyházmegye és a dunántúli ev. ref. egyházkerület tanácsbirájává, a pápai főiskola igazgató tanácsosává,az egyházkerület és a pápai főiskola számvevőjévé választatott. 1874. évben nőül vette Bodó Honát a kivel a legboldogabb családi életet élte. Családja a legjobb férjet és apát, illetve a legjobb testvért vesztette el benne.“ Konkoly Gyula általánosnak nevezhető kedveltségét nyíltságának, szókimondásának s az egyház és iskola ügyei iránt senkitől kétségbe nem voot jó indulatának köszönheti. Hogy nyílt, egyenes szivü ember volt, azt tanusiták felszólalásai, melyekben nem ismert jóbarátot s ellenséget; hogy az egyház ügyei iránt melegen érdeklődött, azt tanúsítja az a rengeteg munka, melyet végzett, hogy az egyházkerület s az egyházak virágzásának egyik alapját képező vagyoni dolgok a rendszeres vagyonkezeléssel kiragadtassanak az eddigi, csupán a becsületességre tá maszkodó, eljárásból, s számtartási szempontból is kifogástalanul kezeltessenek. A lefolyt öt esztendő alatt sok statútumot alkotott egyházkerületünk s a legtöbb mondhatjuk, Konkoly Gyula kezéből származott. Az egyházkerületi s főiskolai pénztárnál betartandó eljárásról, a tanító választásról, a különböző alapokról, az útiköltségek és napi dijakról, a főgimnáziumi tandíjmentességről stb. szóló szabályrendeletek mind az ő kezéből kerültek ki. Harczolt szóval és tollal az ellenkező felfogás ellen, s szándékának helyes jó voltáról s a könyvvitel terén gyakorlottságáról annyira meg volt mindenki győződve, hogy indítványai a kerületi gyűlésen töbnyire ellenvetés nélkül fogadtattak el. Mint mindeki, a ki egy ügy mellett táutorithatatlanul buzgólkodik : idealista volt Konkoly Gyula is. És mint minden idealista, szabálytervezeteiben néha ő is túl lőtt a czélon. Szeme előtt tartva a vármegyei pénzkezelést, mely 15 éves múltja alatt helyesnek bizonyult, ezt a rendszert akarta behozni nemcsak kerületünk, hanem egyházközségeink pénzkezelésébe is. Ily czélból dolgozta ki az egyházközségek háztartásáról szóló szabályrendelet tervezetet, mely mig könyvelési szempontból kifogástalan: a könyvvitellel foglalkozó lelkészekre felesleges munkaterhét rótt volna. A szabályrendelet tervezet maradt, mert az egyházmegyék elfogadásának ellene mondottak. Legmaradandóbb alkotásai Konkoly Gyulának a kerületi pénzkezelésre, a napi dijakra és az előlegekre vonatkozó szabályrendeletei. Mind a három szabályrendelet nagy hiányt pótolt és egyházkerületünk pénzügyi helyzetének szanálásához jelentékenyen hozzájárult. Mig a napi dijakról szóló szabályrendelet elkészülte előtt megtörténhetett, hogy egyetlen egy napi elfoglaltatás a kerületnek 40 írtjába került, a napidijak mérsékelt megállapítása ilyen eljárást lehetetlenné tesz, s a napidijak az előbbi horribilis összegről fokozatosan csökkentek le. És ha e tekintetben nézeteink nem egyeztek is, mert én minden napidijat megszüntetendőnek véltem: a javulást Konkoly Gyula szabályzata alapján e téren őszintén el kell ismernem. A mily következetes volt czélja megvalósításában: ép oly előzékenynek bizonyult a más nézetüekkel szemben. — S mig az alapelvből engedni semmit nem volt hajlandó : nem zárkózott el változtatások előtt, ha azok más oldalról indokoltan hozattak fel. Legutolsó munkálata t. i. a számadásoknak egész uj alakban való elkészítése is szóló bizonysága ennek. A régi zárszámadási minták ellen több oldalról hangzott fel panasz, s olvasóink bizonyára emlékeznek arra az eszmecserére, mely Szabó János és Kemenczky Lajos közt e tárgyban lapunkban lefolyt, s melyhez végszót Írva én is hozzászóltam. Konkoly e vitában részt nem vett, de a vita s ez ügyben köztünk folyt magánlevelezés által indíttatva, elhatározta a számadásoknak egész új alakban elkészítését. Roppant munkát végzett, melynek csak összefoglalása látható a kerületi jegyzőkönyv34 oldalra terjedő mellékletein. Sikerü t-e czélját: a zárszámadások érthetőbbé tételét elérni, annak elbírálása nem ide tartozik; de maga a munka élénk ilusztrálása annak a párját ritkító buzgalomnak, melylyel állása kötelességeinek megfelelni akart. Szóljak-e arról, hogy ezen működési körön kívül, mely tereken s milyen eredménnyel működött? nem szólok, mert hisz az életrajzi adatok rövid szavakkal bár, de utalnak az ő sokoldalú közhasznú tevékenységére. Megemlitsem-e mily gondos férj és családapa volt, s gyermekei nevelését mennyire szivén hordozta? nem említem, hisz erről a családhoz közelállók mondhatnak legtöbbet. S raj zol j am-e, hogy mi volt ő jóbarátjaira nézve ? nem, mert jobban sajogna a seb, melyet elköltözése ütött szivünkön. Búcsút veszek egy fájó sóhajjal, mert bizony nagy a vesztesége a családnak, nagy a jóbarátoknak s a hazai és egyházi közügynek, mely az elhunytban egyik legbuzgóbb bajnokát gyászolja. Dr. Antal Géza. Égyífázunb; múltja. Adatok a régi dunántúli reform, egyházkerület történetéhez. (Vége.) Pethő György emlékeinek végén feljegyezte a pápai egyházmegyének korában élt espereseit, s feljegyzése mint kortársé, teljes hitelt érdemlő, melyet ő maga igy ad elő: „a pápai venerabilis egyházmegyét 1709—1744. a következő esperesek igazgatták: 1. Tiszt. Lepsényi Gergely pápai lelkész (kiről már előbb is szólt) meghalt Csöglyén 1710 ben. Utánna következett az esperességben: 2. Tiszt. Gyimóthi István pápai lelkész, kit az 1711. évi febr. 2-án Borsosgyőrön tartott partialison a pápai és
