Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
Nyolczadik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1897. deczember 19-*---------------------------* I A. lap szellemi részét illető közleményei! a szerkesztőségUez : I>r. Antal Géza felelős szerkesztő czi— mére küldendők. *------------------------------* Az egyház és iskola köréből. megjelenik minden vasárnap. *-----------------------------*-A.Z előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre 2 frt), hirdetések, reolam ati<5k Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadő hivatalához küldendők. *-----------------------------* 1 A szakmái! egyházi értekezlet által elfogadott egyházi adózási .javaslathoz. a. A javaslat bevezetése kimondja, hogy „az egyház, községekben eddig fennálló gyakorlat és dijlevelek szerinti adózás megszűnvén, az általános érvényességű, tehát minden gyülekezetei, egyháztagot és belhivatalnokot egyformán kötelező egyházi törvénynyel következőleg szabályoztatik.“ Az a hang, a mely a javaslat ezen bevezetésében megszóllal, ha nemis egészen forradalmi, de minden esetre radicalis hang, a mely hatalomszóval decretálja, hogy minden eddigi gyakorlat, eddigi dijlevél semmi, most új korszak kezdődik. És ha erre, a mindeu régi gyakorlatot egy kijelentéssel elsöprő intézkedésre a 2000 ev. ref. gyülekezet közül tegyük fe^ 600 gyülekezet azt mondja: m eddig is adtunk annyi fizetést lelkészünknek, tanítónknak a mennyit az új tövény kíván, azt ezután is megadjak ha a körülmények úgy kivánják, fel is emeljük, mindezt megtesszük a magunk erejéből, sem állami, sem más segélyt nem kérünk és nem várunk, a magunk adózási rendszerével pedig megvagyunk mindnyájan elégedve, az ellen senki, sem a presbyteriumhoz, sem felsőbb hatósághoz panaszt nem adott be,— ugyan mivel tudják megindokolni azt, hogy mától fogva az eddigi gyakorlat és a dij levél szerinti adózásnak mégis meg kell szűnni. — Nem kell-e inkább az egyházi törvényt végrehajtó hatóságnak örülni azon, ha az általános átalakulásban és felfordulásban minél több gyülekezet érintetlen marad ? Alig van egyházunk, melynek lelkészi dijlevelében földhasználat ne volua fölvéve a lelkészi javadalomba még pedig sok helyen tekintélyes terjedelemben 50—160 holdig. Mi lesz most már a gyülekezettel és a lelkészszel, ha azt mondjuk : mostantól fogva az egyház adja bérbe ezeket a lelkészi földeket, az adja bérbe a lelkésznek újra telepített szőlejét, a lelkész pedig adja el gazdasági felszerelését és majd megkapja fizetését az egyház pénztárából, ha ugyan a bérbe vevő presbyterek kellő időben befizetik oda az árendát. Nem tartom indokoltnak azt, hogy a lelkészek a gazdálkodástól eltiltassanak, sőt annak sok egyházi, társadalmi és erkölcsi hátrányát látom. Hiszen a falun lakó ember utasítva van a gazdálkodásra, azért a jegyző, az orvos, meg a posta mester is gazdálkodik falun, mennyivel inkább a lelkész, a kinek híveivel együtt kell gondolkozni és érezni, azoknak ügyét, baját átérezni, értelmiségénél fogva azok előtt jó példával járni. — A gazdálkodásnál is sok hasznot tehet híveinek az a lelkész, a kinek a gazdálkodáshoz kedve és tehetsége van, a kinek pedig nincs, az úgy is kiadja haszonbérbe földjét. Sokan kifogásolják és a javaslat is elejti a gabonában való adózást, pedig merem állítani, hogy sok egyházunk tönkre ment volna már épen a nagy adó terhe miatt, ha nem gabonában fizette volua annak egy részét. Mert az emberek nagy része eljárásában nem mindig puszta számítás után indul; a miből feleslege van, abból szívesebben rója le tartozását, még ha értékesebb is az, a falusi embernek pedig gabonából van leginkább feleslege. A tapasztalat tanítja, hogy nem csak a lélekpénzből vagy egyházi adóból, hanem még a haszonbérekből és tőkekamatokból is, — a melyek pedig egyszerű polgári tartozások, — nagyobb hátralékok fordulnak elő a gyülekezetek számadásaiban, mint a sokkal nagyobb értéket képviselő gabonából. Nem azt kell tehát kimondani, hogy minden, az eddigi gyakorlat és dijlevél szerinti adózás megszűnik, hanem azt, hogy jövőre az adózás csak gabonában és pénzben történhetik, a dijlevelekben levő minden más járandóságok pedig, ide értve a közmunkát is, pénzben rovatnak ki, a lelkészi dijlevelek a szerint alakítandók át, még pedig úgy, hogy midennemü egyházi adót az egyház maga részére vet ki és szed be, viszont az egyházi hivatalnokok fizetését a dijlevélben megállapított összegben az egyház szolgáltatja ki, a mint ez már a mostani törvényben is meg van szabva, de mivel a dijlevelek ehhez képest átalakítva nincsenek, a törvény végrehajtása sok helyen nehézségekbe ütközik. Az állam megtehetné, hogy csak 15; A diinMlli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.
